Arra biztosan jó volt a 6. évad 3. része, hogy emlékeztessen minket: az első két epizód sűrűsége nem az, amit a sorozattól megszoktunk és nem is az, amit az egész évadban igyekeznek megtartani. Elég durva véget ért az előző rész, így érthető, ha kicsit ki akarjuk fújni magunkat. Persze az egyetlen, aki soha semmilyen körülmények között nem fújhatja ki magát, az Elizabeth, aki úgy megy a legújabb megbizatására, hogy az sima lesz, de végül egy hülyeség miatt csak meg kell ölnie a csávót, miután már mindent elmondott neki.

Evannek azért kell meghalnia, mert van egy barátnője, aki ugyanannál a cégnél dolgozik, csak a biztonsági részen. Ha tényleg megvalósulna ez az audit, akkor ő biztosan tudna róla. Ha valaki, akkor Elizabeth pontosan tudja, hogyan működik ez az otthoni munkatársi dolog, meg a titoktartás, biztos benne, hogy látogatásának híre legalább ehhez a nőhöz visszajutna. Ezek után nincs más választás, minthogy meg kell fojtani szerencsétlent. Az Americans korábbi gyilkosságaihoz képest ez meglehetősen sima, itt az érzelmi sokkhatást azt váltja ki, hogy rövid időn belül a harmadik vérengzésről van szó. Tudjuk hova megy ki a játék, hogy megtörjön Elizabeth is. Erre a halálra pedig nem számítunk, mert az egész rész olyan álmoskás volt.

A készítők viszont tudják mit csinálnak és azt hiszem így meg lehet állapítani, hogy ez a családon belüli munka és annak előnyei és hátrányai az, ami összefogja a különböző történetszálakat az epizódban. Nem az összeset ugyan, de a lényeget igen. A teaser természetesen az előző rész cliffhangerének a feloldásával ér véget. A rejtekhelyen látjuk Elizabeth-et, ahogy egy csapnál próbálja lemosni magáról Rennhull agyvelőjének a darabjait. Örültem volna, ha megmutatják nekünk egyből a parkból a menekülést, hiszen nem lehetett egyszerű véres fejjel eljönni onnan.

De nem bánom, hogy így alakult, mert ezen a helyen ritkán járunk és mivel már csak pár rész van hátra, minden egyes ilyen alkalom akár az utolsó is lehet. Mielőtt Elizabeth hazaérne látjuk, hogy Philip megpróbálja megmasszírozni a lánya lelkét, de elég látványos kudarcot vall. Paige jelenleg nincs azon a szinten, hogy szembe tudjon nézni az érzelmeivel. Az, hogy az anyja folyamatosan életveszélyes helyzetekben van, úgy tűnik már valamennyire természetes számára. Ő viszont még nem tud hideg profiként viselkedni, ezért is látta meg az epizód végén Elizabeth-et.

Aki mellesleg még hazatérés után is elég pipa és a sorozat egyik legbrutálisabb jelenetét láthatjuk, mikor először is leszidja a lányát, majd emlékezteti kivételes helyzetére, hogy csak azért nem bukja az egész munkát, mert az ő lányuk, majd végül hazaküldi, hogy csináljon úgy, mintha mi sem történt volna. Itt nem tudom eldönteni, hogy mennyire lehet Elizabeth-nél megállapítani, hogy szétválasztja a katonatiszt és az anya szerepet. Nyilván túltolja az előbbit, de valójában lehetetlen ezt a kettőt szétválasztani és van benne egy anyai féltés is, hiszen elméletben azért kell magukat a szabályokhoz és a parancsokhoz tartani, mert az adja a legnagyobb esély a túlélésre.

Lehet azt mondani, hogy mély szeretetből fakad ez a viselkedés, attól még durva volt nézni.

Meg azt is, hogy Philip mennyire nullán van családon belül mióta nem kémkedik. Persze logikus, hogy emiatt ő nem szólhat bele a lánya és Elizabeth ügyeibe. Meg is viseli Philipet az epizód és visszatér a mostanra már védjegyévé vált igazán szomorú nézése. Rá is jár a rúd, mert nem igazán tudott elkezdeni hidat építeni a felesége felé, hogy elkezdhesse a munkát, amivel Oleg megbízta. Ha ez nem lenne elég, akkor még az utazási irodával is gondok vannak, legalábbis ez lehet az oka, hogy olyan kétségbeesetten próbálja elérni, hogy ügyesebbek legyenek az alkalmazottai és kisírni egy kis haladékot a tandíjfizetésben.

Ez a szál nekem teljesen váratlanul jött és nem is értem, hogy korábban, mikor az utazási iroda tényleg csak egy kamu dolog volt, akkor nem segített be nekik a KGB pénzzel? Most miért nem ugyanez a helyzet? Az iskolára nem kérhetnek pénzt? És tényleg csak azon múlik, hogy bénák az alkalmazottak, vagy Philip nem tudja őket megfelelően vezetni? Mindenesetre ez nem egy olyan történetszál, amire számítottam az utolsó évadban, vagyis a készítők továbbra is meg tudnak lepni, de remélem, hogy valami konkrét elképzelésük van ezzel a dologgal kapcsolatban.

Szegény Henry mindössze egy telefonhívás erejéig szerepel az epizódban, azt is pont akkor engedi el, mikor épp Paige és Elizabeth nehéz estéjét próbálják valahogyan feldolgozni. Az előző epizód inkább a kellemes részét fogta meg a dolgoknak és abból úgy tűnt, hogy Philip és Henry azért egy csapat, ami ellensúlyozza valamennyire azt, amit a Paige - Elizabeth egységfront jelent, de ez a jelenet megerősíti, hogy Henry és Philip is sokkal inkább periférián vannak, mint gondoltuk.

Nem lehet véletlen viszont, hogy azzal ér véget az epizód, hogy Philip elindul megint találkozni Oleggel. Pedig a feladatában nem történt előrelépés, de gondolom az itt a lényeg, hogy a feladat nincs elfelejtve és Philip is vissza akart térni valamennyire a munkához. Ráadásul ugye nekik fogalmuk sincs a jövőről és ezt nehéz szem előtt tartani, mikor a sorozatot nézzük. De Philip és Elizabeth beszélgetése arról, hogy merre halad a világháború nagyon érdekes volt. Magát a beszélgetést Elizabeth kezdeményezi és egy kicsit a balul elsült akcióról ismesél. Nem tudom mennyire készítői kiszólás, de az első dolog, amit megjegyez, hogy elsiette az egész akciót. Az, hogy a karakter utólag meglátja szintén nem javítja ki utólag az előző epizdót, de azért valamennyit segít, az tény. Nem sokkal később Elizabeth rájön, hogy nem beszélhet a dologról, ami egy különösen szomorú csendhez vezet.

A közös munka befejezése nagy sebet hagyott mindkettőjükön és Elizabeth megpróbálja lekaparni a varratot, majd rájön, hogy hiába is lenne ott alatta a begyógyult bőr, a dolgok soha nem lesznek olyanok, mint régen. Úgyhogy továbblendítik a beszélgetést az ország jövőjével kapcsolatban és Philip finoman felhozza, hogy talán szopóban a haza. Elizabeth-ből viszont kiszakad, hogy utálja ezt az országot.

Ezt az érzést ráadásul annak köszönhetjük, hogy Claudiával közösen igyekeznek megtanítani minden fontos orosz dolgot Paige-nek. Ez is olyan, mint egy plusz egyetemi kurzus, néha egy Oscar-díjas film, máskor klasszikus zene, most meg éppen főzőcskézés. Ezek a dolgok pedig kapaszkodót adtak Elizabeth-nek, segítettek táplálni benne az anyaország fiktív képét, amiben csak az van benne, amit ő szeretne. De lehet bele kapaszkodni Amerikával szemben és mióta nincs ott Philip gondolom erre még nagyobb szüksége lett. Nagyon okos, ahogy a különböző történetszálak hatással vannak egymásra.

Később előkerül Elizabeth lágyabb oldala is, mikor a víz mellett megpróbálja neki higgadtan átadni a leckét. Ez filmes szempontból is szép, a közepe felé van egy hosszabb snitt, amikor mindkettőjüket látjuk, ahogy közelítenek felénk. A vágásokkal nem hívják fel a figyelmet az apró reakciókra, amik ettől függetlenül ott vannak, de sokkal jobb, hogy látjuk mindkettőjük egymás mellett és nem csak az arcukból, de az egész tartásukból tudunk olvasni.

Itt Elizabeth olyan fontos dolgokat mond ki a munkával kapcsolatban, mint például, hogy soha nem tudhatod, hogy mi jár a másik ember fejében. Majd azt is elmondja, hogy a jó ügy érdekében kész lenne meghalni. Ez Paige-nek kicsit sok, úgyhogy arra kell finomítani, hogy Elizabeth nem fél. Nyilvánvaló, hogy ezt a munkát nem lehet úgy végezni, hogy közben folyamatosan be van szarva az ember, de Elizabeth szerint konkrétan élni sem lehet így. Ez persze fontos az életben, de igazán kíváncsi vagyok, hogy Paige mit fog ebből a beszélgetésből megjegyezni és az anya-lánya kapcsolatra, milyen hatással lesz ez az egész.

Az biztos, hogy az EST-módszer egyelőre szóba sem jöhet és Paige talán nem látja be egyből, de kívülről elég világos, hogy az EST és az érzelmek folyamatos megélése nem olyasmi, ami mellett ezt a munkát rendesen lehet végezni. Ugyanakkor lehet abból probléma, hogy ezt a traumát egyszerűen csak besöpörte az ágy alá, és ment tovább.

Ha valamit megtanulhattunk az Americansből az az, hogy a feldolgozatlan érzések lassan, de biztosan mérgezik az ember lelkét.

A családon belüli munka visszaköszön Sofia szálában is, amit remélem, hogy lassan végre elengedünk. Aderholt is megjegyezte, hogy három év alatt nem sok mindent hoztak ki ebből az ügyből, ami remélem egy kommentár volt arra, hogy milyen sokat hozzátett ez a szál ahhoz, hogy az ötödik évadnak olyan gyenge a megítélése. Most ugye azt láttuk, hogy egy munkatárs kavart-e a házasságba, Bogdan, aki miatt úgy tűnik az egésznek befellegzett. Mivel politikai menedéket kértek, ezért még mindig nincs itt a dologonak a vége, de remélem már közel járunk.

Stannél maradva még otthon is előkerül ez a házastársak és a közös munka dolog, konkrétan Renee veti fel, hogy legszívesebben jelentkezne FBI-ügynöknek és Stannek kell lelőnie a lelkesedését, hogy sajnos túl öreg hozzá. Nem tudom, hogy ezen a ponton már csak trollkodnak a készítők, pedig valójában semmi köze a nőnek a szovjetekhez. Ebből a szempontból teljesen érthetetlen volt számomra a párbeszéd, de segített felhívni a figyelmet arra, hogy mi is lehet az epizód meghatározó témája.

Stannél maradva még eljut Oleghez is, amiről az epizód is kapta a nevét, de itt még csak ismerkedés van, ennél biztos többet fog még kettőjükből kihozni az utolsó évad. Most felmérik a terepet, Oleg előadja a hivatalos történetét és még ahhoz is van töke, hogy megemlítse a feleségét és azt, hogy Stan biztos tudja, hogy van olyan, mikor egy férfinek el kell költöznie otthonról. Stan persze nem harap rá erre, és az sem segít, mikor Nina emlékét felhasználva próbálnak közelebb kerülni egymáshoz. Azt, hogy ebből a szálból semmi jó nem fog kisülni, azt sikeresen felrajzolták, de ez is csak előkészítés volt.

Nem kellene meglepődni rajta, hogy belassított kicsit az epizód, mert az az érzésem, hogy az ilyen jellegű részek kisebbségben lesznek az évadban. És nincs olyan nagy baj ezzel, mert ez is egy tipikus Americans epizód. Mikor megnézi az ember, nem vágja különösebben földhöz, az alakítások meg a feszültség lekötik, unalomról szó nincs, de ahogy véget ér, marad egy kis hiányérzet. Pedig utólag rengeteg mindenről lehet beszélni az epizódból, ott vannak a nagybetűs témák és problémák. Pályafutása során pedig igen sok ilyen részt hozott a sorozat, ami szintén nem segítette abban, hogy népszerűvé váljon. Ahogy Elizabeth is rájött, nem lehet már visszamenni a múltba, az Americanst sem lehet visszamenőleg népszerűvé tenni. Csak örülni kell annak, hogy mi itt voltunk és a sorozat itt volt nekünk. Háborúban ennél nagyobb megnyugvás úgysincs.

Egyéb felfedezések:

• Az egyik legjobb beszólás volt a részben, mikor Stan azt mondta hogy “How many times you think he can fake a shit in an airport crapper?”
• Szintén vicces volt, hogy Sofia szerint Stan mindig mindent megkap, amit akar.
• Valamiért azt gondoltam, hogy a töltött káposzta ilyen igazi magyaros étel, hát a sorozatból kell megtudnom, hogy Oroszországban, illetve még egy csomó másik országban is népszerű, csak mindenütt egy kicsit máshogy készül.
• Azok után, hogy eddig mennyire hangsúlyozták, most nem tűnt fel nekem az epizódban a dohányzó Elizabeth. Talán mert anélkül is elég stresszes volt?
• Annyira nem rajongok Gennadiért, de az "“I am alone without them, here. Alone.” mondatával azért sikerült rávilágítani a különösen elbaszott helyzetére, amivel sokan a sorozatból együtt tudnak érezni.
• Alexei atya visszatért, úgy tűnik mostmár velünk marad a végéig. Elizabeth-tel egy temetőben találkoztak, amiről az jutott eszembe, hogy szándékosan flörtöl a sorozat az elmúlással, meg annak a jelképeivel. Mindenesetre az atya beszélni akar Philippel, kíváncsi vagyok ez még hogyan kavar be az egymás elleni kémkedésbe.