Fanboy Híradó

The Americans 6x04 - Mr. and Mrs. Teacup

2019. március 19. - Fega

ta_604_113017_0241_0.jpg

Hány kudarc fér bele egyetlen sorozatepizódba? Az Americans utolsó évadának negyedik részében bármilyen tervet is eszelnek ki a főszereplők, egyik sem jön össze. Legyen az munka vagy magánélet, mindenkinek jut valamennyi a szaros palacsintából. 

Ha megkérdezte volna tőlem valaki, hogy hogyan képzelem el az Americans utolsó évadát, akkor azt mondtam volna, hogy addigra Stan biztos nagyon közel kerül ahhoz, hogy leleplezze Jenningséket és emiatt őrült versenyfutással telik az évad jelentős része, hogy aztán az utolsó részekben a következményekkel való szembenézésre kerüljön a hangsúly. Ehhez képest a készítőknek teljesen más elképzelésük van arról, hogy hogyan kell befejezni a sorozatot. A szemükben nem az a lényeg, hogy ez a két ember meg tudja-e őrizni titkos személyazonosságát, hanem, hogy túlélhet-e hosszútávon ez az extrém körülmények között létrejött, elrendelt házasság.

Az évad eddigi tanulsága, hogy ha a munka nem köti össze ezt a két embert és nincsenek rákényszerítve arra, hogy a másikban keressenek menedéket, akkor valójában nem is illenek annyira össze és a különbségeik sokkal feltűnőbbek. Gondolhattam volna, hogy egy ilyen alapfelállás során óriási narratív ziccer olyan helyzetbe hozni őket, hogy egyiküknek a másik után kelljen kémkednie, mégsem jutott eszembe. Ez a “küldetés” az előző rész végén hivatalosan is elkezdődött, de nem fognak vele annyit foglalkozni, amennyit lehetne, a mértéktartás továbbra sem kopott ki az írókból.

vlcsnap-2019-03-19-18h16m26s509.png

Metaforaként is remekül működik, mert megmutatja nekünk, hogy az emberiség történelmében ez egy állandó helyzet: mindig vannak, akik változtatni akarnak és elhozni a "jövőt", míg mások minden erejükkel azon vannak, hogy ne változzon semmi. Ebben az egészben az a szép, hogy ahogy Philip és Elizabeth előző epizódban lefolytatott beszélgetésében láttuk, nekik valójában fogalmuk sincs arról, hogy az emberek, akikért küzdenek, mit gondolnak vagy mire vágynak valójában, hogyan tudnának ők helyesen cselekedni, miközben mindenről csak szűrőkön keresztül értesülnek.

Azt tudjuk, hogy Elizabeth milyen mélyen hisz abban a berendezkedésben, ami jelenleg uralja az anyaországot és értjük miért van olyan mély megvetéssel a kapitalizmus iránt. De az ötödik évad végén látott montázs egyik üzenete az volt, hogy milyen nehéz ezt objektívan megítélni, ugyanis ott Elizabeth pont azzal szembesült, hogy milyen sok dolog van valójában amit nagyon megszeretett Amerikában és ezek nagyon hiányoznának neki, ha maga mögött kellene hagyni ezt az egészet.

vlcsnap-2019-03-19-18h30m11s752.png

Az utolsó évad arról szól, hogy megmutassa milyen erőknek kell egyszerre hatniuk rá ahhoz, hogy kétségek merüljenek fel benne. Korábbi évadokban Philipen volt a hangsúly, őt tették tönkre szép lassan a munkával járó feladatok és mint az láttuk ennek meglett az eredménye: az előző évad végén kapitulált is. Elizabethnek viszont sokkal több kell ahhoz, hogy megtörjön. Korábban Philip esetében számoltuk az értelmetlen halálokat, illetve sikertelen küldetéseket és vártuk, hogy mikor omlik össze ezeknek a súlya alatt. Philipnél mondjuk évadok teltek el ebben az állapotban, Elizabeth esetében minden sokkal gyorsabban és drasztikusabban zajlik. A hatodik évad nem spórol, minden részre jutott valamilyen balul sikerült küldetés, vagy olyan gyilkosság, ami megelőzhető lett volna.

A negyedik rész központi témája a kudarc, a karakterek vagy elbuknak, vagy már korábban megtették és most kell ezzel szembenézniük.


Az epizód csúcspontja ráadásul egy olyan jelenet, amiből alig látunk valamit. Elizabeth láthatólag az ereje teljében van, egyszemélyes hadseregként gyilkol meg egy csomó ártatlant abban a raktárban, aminek elméletileg pontosan ismeri a gyenge pontjait és annyi lámpát lő szét, amire még a Splinter Cell sorozat főszereplője, Sam Fisher is büszke lenne, de mégsem sikerült elkerülnie, hogy megszólaljanak a riasztók.

vlcsnap-2019-03-19-18h12m24s938.png

Így aztán az egész teljesen felesleges, hiszen amiért ment, azt nem sikerült megszereznie. Otthon Paige kérdezi tőle, anélkül, hogy tudná milyen küzdős volt ott bent valójában, hogy hogyan tud ezek után aludni. Erre azt mondja, hogy egy idő után megtanulja az ember. Ez logikus is, hiszen az elbukott küldetések ugyanúgy hozzátartoznak a munkához, vagyis ha ehhez nem szokik hozzá az ember gyorsan, akkor nem is tudná túl sokáig ezt csinálni. A végeredménytől függetlenül kell menni tovább. De meddig lehet még bírni?

Plusz mostmár Philipnek sem beszélhet arról, hogy mennyire szar ez a helyzet és két különböző jelenet is van ez epizódban, ami nagyjából csak arról szól, hogy képet adjon a közöttük lévő szakadékról. Az elsőt rögtön a teaserben látjuk, ahol a konyhában lévő pult vizuális metaforaként segít megmutatni milyen távol vannak egymástól. Később az ágybeli beszélgetésben csak Philip beszél az üzleti kudarcáról, de mi tudjuk, hogy Elizabeth-nek is lenne miről beszámolnia, de mégsem teheti. Itt is világossá válik, hogy ott vannak egymás mellett, látszólag még a házasság is érintetlen, de valójában ez nem egy működőképes kapcsolat.

vlcsnap-2019-03-19-18h11m29s939.png

Számítottam rá, hogy mostanra beáll valamilyen komolyabb változás a status quo-ban, de nem gondoltam, hogy ez a Jennings házassághoz kapcsolódik majd. Az első évadban az elköltözéssel mintha megégették volna magukat az írók és rájöttek volna, hogy ennek a sorozatnak nem az tesz jót, ha a főszereplőiket a szokásos will they - won’t they mátrixban mozgatják. Ezek után azt gondoltam, hogy a külső fenyegetéseken lesz a hangsúly és az évad végén látott titkos esküvő is ebben erősített meg. Ehhez képest mégis ezzel borították a fejükre a bilit és nem azzal, hogy nyomukban van az FBI.

És ennek még csak nem is kell közvetlenül kapcsolódnia ahhoz, hogy hogyan állnak a különböző gyereknevelési kérdésekhez. Paige-dzsel kapcsolatban úgy is lehetne közöttük feszültség, hogy mindketten ugyanazt csinálják. Így viszont, hogy Paige lett Elizabeth közvetlen munkatársa a férje helyett, valójában még nehezebbé teszi, hogy működőképes maradhasson a házasságuk.

Korábban sem értettek egyet abban, hogy hogyan kellene nevelni a gyereket, de mostanra, hogy Philip már nem is tudja, hogy mi történik pontosan a küldetéseken, még nehezebb közös nevezőre jutniuk.

Mikor hazaér Philip és azt látja, hogy az előző balul sikerült küldetés után úgy megy minden tovább, mintha mi sem történt volna, felszínre tör belőle a keserűség és megpróbálja valahogyan ezt kommunikálni annak a két nőnek, akit nyilván a legjobban szeret az egész világon. Az egész mégis úgy jön le, mintha egy cinikus műsorvezető próbálná cikizni a kibeszélőshowja résztvevőit. Ennek is kudarc lesz a vége, ahogy szinte minden másnak az epizódban.

vlcsnap-2019-03-19-18h14m00s260.png

Elizabeth figyelmezteti Paige-t, hogy ne keverje a munkát a magánélettel és ne jöjjön össze egy olyan sráccal, akinek pont kulcsfontosságú infoi lehetnek. Ebből látszik, hogy a vérében van a dolog, illetve, hogy egy fiatal és naív lányról van szó, aki nem is látja be, hogy valójában milyen következménye lehet annak, amit csinál. Végül ő is elbukik és összejön a sráccal, a szobában pedig nem tudja levenni a szemét a dolgairól és összeszedni azokat az információkat, amikre szükség lehet. Ő is "csak egy gép", aki egyféleképpen tud viselkedni és jelenleg csak a szexi oldalát látja ennek az egésznek, plusz nyilván bejön neki a fiú.

Pedig azt gondoltuk volna, hogy Matthew-val kapcsolatban már megégette magát és tudja, hogy mennyire rossz összekeverni ezeket a dolgokat, de lehet olyan sok idő telt el, hogy már nem is emlékszik arra, hogy az milyen volt. Közben kiderül, hogy Matthew már egészen sikeresen túllépett rajta, sőt annyira stabil kapcsolatban van, hogy már attól kell megóvni, hogy ne akarjon túl hamar összeköltözni az új párjával.

vlcsnap-2019-03-19-18h18m36s163.png

Az epizód mértéktartására jellemző, hogy Stan nagyon sokáig nem is kerül elő, aztán mikor látjuk, akkor is Philippel söröznek, aki virágnyelven ugyan, de azért beszél a kudarcairól, ami egyébként meghatározza az epizódot. Stannel kapcsolatban továbbra is csak az a fontos, hogy menne előre és csak az új munkájával foglalkozna, de a múlt újra és újra utánanyúl. Az epizódnak Mr. és Mrs. Teacup a címe, ami Sofiára és Gennadira vonatkozik, de ők természetesen kihagyják ezt a részt. Rajtuk keresztül viszont újra közel kerül egymáshoz Elizabeth, illetve Stan szála, konkrétan elkezdik megfigyelni az ügynököt és figyelmeztetni kell a kollégákat, hogy Paige-t, vagyis Julie-t nehogy használják ezen a megbízáson.

Igazán kíváncsi lennék, hogy miért nevezték így el ezt az epizódot, van valamilynen megoldás, ahogy az egész Philipre és Elizabethre vagy valaki másra is értelmezhető, aki konkrétan fel is tűnik az epizódban. Mert egyébként ez egy átvezető epizód volt, ami újra beleverte mindenki, de főleg Elizabeth orrát a szarba, hogy aztán hamarosan ne legyen más választásuk, mint megtörni, hogy aztán a következő fokozatba kapcsolhasson az utolsó évad.

vlcsnap-2019-03-19-18h14m35s774.png

De addig az olyan jelenetek, mint amiben Elizabeth megint felsül és csak annyi a jutalma, hogy el kell viselnie, hogy vérrel hányják le, metaforaként működnek a helyzetükre és még ahhoz is hozzásegíthet minket, hogy mi is azt kívánjuk már nekik: minél hamarabb érjen véget a szenvedésük és meneküljenek meg ebből az egészből. Az utolsó jelenet viszont mintha ki akarna minket józanítani azzal kapcsolatban, hogy minden jelenlegi szenvedés realtív ahhoz képest, amit a múltban kellett átélniük. Kérdés, hogy ez mennyire jó hozzáállás és pont, hogy arra kellene ezt a feszültséget és dühöt használni, hogy elkerüljük, hogy a jövőben bárki másnak olyan körülmények között kelljen felnőnie, ahogy az Philippel történt.

Egyéb megfigyelések:

  • Megint egy zenei montázs és azt gondolnánk, hogy ezen a ponton már túltolják a készítők és unalmassá válik, de nem. A vidám dallal tökéletes kontrasztot alkotott, hogy valójában mindenki szomorú volt, vagy megpróbálta valahogyan palástolni az érzéseit. Sajnálom, hogy Henry-t kihagyták belőle, szavak nélkül meg lehetett volna mutatni, hogy hogyan próbálja elrejteni a többi osztálytársa elől, hogy jövőre ő már nem ide fog járni.
  • Olegre már nem tértem ki külön, de az epizód egyik legjobb jelenete volt, ahogy kódnyelven lediktálta a fontos infokat az apjának. Ugyanakkor később kiderült, hogy a családja nagyon rosszul van nélkül és ez az epizód egyik legfájóbb veresége, pláne ha abból indulunk ki, hogy Oleg soha nem jut már haza.
  • Ugyanitt felmerül a kérdés, hogy Philippel is most találkozott utoljára?
  • Újra látjuk Kimet, aki szintén egyetemre jár, így nem kell már Philipnek se olyan sok időt ráfordítani. Kiderül, hogy pont a csúcstalálkozó előtt utazik Görögországba, ami igencsak nehezíti Elizabeth dolgát, amit Philip egyáltalán nem bán. Kettőjük harca egyáltalán nincs hangsúlyozva vagy előtérbe helyezve, ilyen finom pillanatok vannak csak, amikor látjuk, hogy Philip játszmázik és meg akarja nehezíteni a felesége dolgát.
  • Elizabeth rajzolni tanul és megtudja, hogy a sötét felől kell a világos felé haladnia, ami érzésem szerint egy vaskosabb metafora, de nem tudnám megfejteni, hogy pontosan miről szól.
  • “I’m tired. All the time.” - mondja Elizabeth az ágyban és úgy érezzük, hogy régen mondott a sorozat főszereplője ennél átélhetőbb dolgot, miközben tudjuk, hogy belegondolni sem tudunk, milyen fáradtságot érezhet ő válójában.

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr7514540568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.