Fanboy Híradó

The Americans 6x05 - The Great Patriotic War

2019. március 23. - Fega

ta_605_121417_0107_0.jpg

Beindult a The Americans végjátéka, csak kapkodjuk a fejünket a megdöbbentő fordulatok láttán. A legutóbbi epizódban minden a kudarcokról szólt, most azt látjuk, hogy a győzelem is tud különösen keserű lenni.

A The Americans nem az a sorozat, amiben gyakran van tűzijáték.

Jobban mondva az eddigi 70 epizódban elvétve fordult elő, hogy egymás után több, tényleg sorsdöntő csavart lássunk. Itt minden nagyon ráérősen történik és az igazán durva pillanatok sokszor nem is látványosak, mert előfordul, hogy csak egy beszélgetésről van szó. Az sem volt ritka, hogy hiába láttuk valakinek már a végét, (gondoljunk csak Marthára vagy Ninára) jó sok epizód vezetett oda, míg így-vagy úgy, de véglegesen megpecsételődött a sorsuk. Nem is mindig a fináléban jöttek ezek a fordulatok és soha nem volt belőlük több néhánynál ugyabban az epizódban.

Az egyes karakterívek aprólékos építgetése nem szerzett igazán sok rajongót a sorozatnak, pedig mikor ezek közül valamelyik gyújtópontra ért, azokat mindig megemlegettük. Korábban belefért, hogy egy ilyen történetszál mellett minden más parkolópályára került az epizód jelentős részében. Az utolsó évad felénél viszont egyszerre történik annyi durva dolog, hogy már semminek nem tud kiemelt figyelem jutni.

Ez a sorozat egyik legjobb része, de egyáltalán nem olyan, mint egy átlagos rész.

Paige először használja a szuperképességét nyilvánosan, vagyis intéz el két rosszképű arcot egy olyan bárban, ahova egyébként is szokott járni. Ez monumentális, egy újabb keresztség, szüzesség elveszítés Paige számára, amiket végig követtünk a sorozaton és ez legalább annyira durva, mint mikor először látta az anyját olyan fejjel, amire egy amerikai tábornok agyvelője kenődött. Ha ez önmagában nem lenne elég, akkor még az édesapja is először vonódik be a szakmai életébe, az epizód egy másik, önmagában is gigantikus jelenetében.

vlcsnap-2019-03-23-18h43m22s378.png

Ebből látjuk, hogy milyen sokat kell még tanulnia, akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy soha nincs biztonságban. De a jelenet attól igazán zseniális, hogy az egész legalább annyira szól Philipről, mint Paige-ről. Természetes apai ösztön, hogy meg akarja tudni a lánya képességeit, miután megtudja, hogy nyakig benne van a családi üzletben és már minden cselekedetét meghatározza a munkája.

vlcsnap-2019-03-23-18h48m58s079.png

Ezzel együtt érthető, hogy tudni akarja, mennyire képes életben maradni Paige a vadvilágban. De közben az is felmerül, hogy Philip esetleg túlságosan puha, Paige konkrétan az arcába is mondja, hogy tudja, hogy neki nem annyira jön be a kémkedés, de tudja meg, hogy ő nagyon élvezi. Itt tehát a büszkeségéről is szó van, nem tudjuk, hogy Philipben esetleg a szakmai kudarc, (amiről egy szó sem esik az egész epizódban) azt hozza elő, hogy hiányzik neki a munka valamennyire, vagy csak utálja, hogy a lánya esetleg gyengének tartja. Ez kell ahhoz, hogy azt érezze, hogy olyasmit csinál, amiben jó?

Azt szemmel jól látjuk, hogy Elizabeth milyen sötét helyen van, rajta nem segít semennyit a szex, nem úgy, mint Philipen. Ugyanakkor már korábban is írtam, hogy jelenlegi helyzetében Philip megsemmisült: egyszerre érezheti magát bukott és kiégett ügynöknek és megbukott üzletembernek.

vlcsnap-2019-03-23-18h38m18s825.png

Szóval ő is egy sötét helyen van azért, és ebbe jön bele, hogy Elizabeth egy másik küldetése miatt arra használja a szexet, hogy rávegye Philipet arra, hogy kicsit többet tegyen a Kimmy-ügyért. Nem tudjuk, hogy Elizabeth mit tud erről, Philip lefeküdt-e vele, vagy tudja, hogy ez lesz az utolsó csepp és Philipnek mostmár le kell feküdnie a Kimmy-vel, aki a lánya lehetne. Mindenesetre ez is megmutatja, hogy megrendült közöttük a bizalmi kapcsolat, de közben fogalmam sincs, hogy előtte mennyit beszéltek a rázós szex ügyeikről. A topekai csávó kapcsán Philipben volt féltékenység, ahogy Elizabeth-ben is Martha miatt. Szóval erről normál helyzetben is kurva nehéz lenne beszélni.

vlcsnap-2019-03-23-18h41m12s723.png

Mindenesetre az, hogy Philip lefekszik Kimmy-vel az egyik legsokkolóbb fejlemény az egész epizódban, ami az időugrás miatt kevésbé creepy, de még így is elég borzasztó. Főleg azért, mert korábban a sorozat már rájátszott arra, hogy Philipnek nem lesz választása, mint hogy megdugni a lányt. Aztán elég hosszú ideig működött a pótapuka szerep is, szex nélkül, de ez pont mostanra látszik kifulladni. Láthatólag Kimmy elfogadta, hogy Jim nem fog vele lefeküdni, bármennyire is szerette volna. És mostanra már kész elengedni, nincs rá szüksége. Ebben a helyzetben nincs Philipnek más választása, mint lefeküdni vele.

Érthető, hogy valaki messziről szappanoperának nézi a sorozatot, hát tényleg az történt benne, hogy Elizabeth lefeküdt Philippel azért, hogy rávegye a férjét, hogy lefeküdjön egy lánnyal, aki a lánya is lehetne.


A különbség viszont az, hogy lehet szappanoperákban is látott hajmeresztő jelenetek vannak a sorozatban, de ez soha nem spórolja ki alól a hitelességet és a valódi emberi érzéseket, amik ezzel járnak. Az Americans a tűzzel játszik, de csak ritkán gyújt fel valamit, amikor viszont végre rászánja magát, annak garantáltan katarzis a vége.

Ráadásul itt összefolynak a tüzek, mert a másik monumentális jelenet során Elizabeth meggyilkolja Sofáiát és Gennádit, két karaktert, akit az előző évad közepe óta építgetnek sikertelenül a készítők. Ez annyira megborítja Stant, hogy át kell mennie sörözni Philiphez, aki így megtudja mit művelt a felesége, ami végül ahhoz vezet, hogy hiába feküdt le Kimmy-vel, végül nem vesz részt abban, hogy rajta keresztül többet tudjanak meg a tárgyalásra készülő szovjet csapatban lévő tégláról.

vlcsnap-2019-03-23-18h51m01s301.png

Minden összefügg mindennel és minden önmagában is észveszejtő és olyan, amit már hosszú évek óta építenek és most végre megvolt a csúcspont. A sorozat az építést is nagyszerűen csinálja, de azok ritkán járnak ilyen erős érzelmi hatással és kielégüléssel, elégedettséggel.

Az építésre tökéletes példa, hogy itt sem spórolják meg, látjuk minden egyes lépést annak, ami Gennadi becserkészéséhez kellett. Látjuk, hogy olyanok írják a sorozatot, akik pontosan tudják, hogyan működik a hírszerzési munka. Ebben nem volt semmi látványos, de így is hihetetlen profi. Maga a jelenet koreográfiája pedig horrorfilmes elemeket tartalmaz, ahogy Elizabeth először elbújik, majd lelepleződik és nagyon durva módon gyilkolja meg az exhokist. De ezt tudja fokozni, mikor a menekülő Sofiát kapja el hátulról.

vlcsnap-2019-03-23-18h45m51s356.png

vlcsnap-2019-03-23-18h47m33s466.png

Egy ilyen vég nyilván új megvilágításba helyezi a történetüket, de ettől még nem lesz jobb az ötödik évad, és ezt a szálat itt a végén szerintem még pont elrontotta a sorozat és nem tudta olyan szépen megoldani a tragikus végű ügyet. Ez elsősorban Stanen keresztül jött, de túl sok nem igazán érdekes, izgalmas, vagy tematikailag kapcsolódó jelenetet kapott az ötödik évadban. Ha ezt jobban kihasználják, még brutálisabb lehetett volna ez a vég. Igen az Americans ezt talán fokozni is tudta volna, de még úgy is durva lett volna, ha csak most ismerjük meg őket.

Az ő történetük elvisz minket az epizód egyik témájához, mégpedig, hogy ki lehet-e szállni ebből az egész hírszerzésből, kémkedésből, árulásból. Elizabeth azt mondja Philipnek, hogy mióta nem dolgozik, nem kért tőle semmit, most viszont azt szeretné, hogy intézzék el minden áron Breeland zsarolását, aztán vége, nem lesz több ügye, tényleg kiszállt. Mi viszont látjuk, hogy nem lehet kiszállni és nem csak azért, mert Philip aktívan kémkedik a neje ellen.

vlcsnap-2019-03-23-18h36m07s156.png

Hanem azért is, mert látjuk, hogy a szovjetek nem hagyják, hogy hátat fordíts nekik. Ha ezt mutatod nekik, akkor hamar beleállítanak egy kést. Paige óráján szóba kerül a második világháború, amiről a rész is kapta a nevét. Claudia azt mondja, hogy 27 millió szovjet ember veszett el, de ez mégsincs ott elsődlegesen a háborúhoz kapcsolódó narratívákban. A Normandiai partraszállásra emlékszik mindenki és nem Sztálingrádra, ahol először megtörték és megverték a németeket. Itt meg kell említeni a Hamiltonból a Who lives who dies who tells your story idézetet, vagyis bizony számít, hogy hogyan formáljuk egésszé a múltban történt eseményeket. Claudia arról nem beszél viszont, hogy a szovjet katonák között milyen sok volt, akivel a saját honfitársa végzett.

Ha visszafordultál, akkor azt érted el, hogy a német helyett egy szovjet katona lőtt le, mert visszafordulni nem lehetett és ettől el kellett mindenkit rettetnteni.


Vagyis a szovjetek mindig is túl sokat harcoltak saját magukkal, ami most is folytatódik, ahogy Claudia és főnökei aktívan fúrják Gorbacsovot, aki segíthetne előteremteni a békét azzal, hogy tárgyal és megegyezik az amerikaiakkal. Kicsiben ezt képzi le Gennadi és Sofia, szóba álltak az ameriakkal egyszer már elárulták őket, azzal, hogy aztán ezt vállalták és védelmét kértek azzal még arcba is köpték őket, igazi hazafiakat, ezután muszáj meghalniuk.

Oleg is egy igazi hazafi, aki szóba állt az amerikaiakkal és most meg kell ezért lakolnia. Szegény Oleg egy kevésbé türelmes showrunner kezében már évadokkal ezelőtt meghalt volna. Most viszont eljátszotta az utolsó esélyét is, meglátogatja az egyetemen Tatiana, aki eldönti róla, hogy csak rosszban sántikálhat, ez pedig elég lehet ahhoz, hogy ne legyen számára visszaút.

A jelenet nálam az epizód tökéletes összefoglalása, mert nagy szél van, illetve Oleg és Tatiana körül rajzanak az emberek körbe körbe és az egész olyan mintha ők egy hurrikán közepében lennének és minden forognak körülöttük. Ritkaság a sorozatban, hogy egy hosszú veszekedős jelentet látunk idegen nyelven, aminek ráadásul igen komoly következményei vannak. Megint arról van szó, hogy ha valaki csak felületesen nézi a sorozatot akkor fel sem tűnik neki, hogy most kötik rá éppen a zsinórt szegény Oleg nyakára.

vlcsnap-2019-03-23-18h42m47s988_1.png

Pedig erről van szó, a tornádót pedig maga Tatiana juttatta eszembe, mert arról kérdezi Oleget, hogy nem gondolt arra, hogy milyen pusztítást hagyott maga után. Ez a trópusi viharokra is jellemző, ami csak végigsöpör a szárazföldön, mert valahogy le kell adnia a felgyülemlett energiát. Ez a tornádó maga a szovjet rendszer, akihez mindenki hozzá tesz egy kicsit, és ha úgy dönt hogy ebből kiszáll és megpróbálja megakadályozni akkor annak gyakran csak még nagyobb pusztítás a vége.

Közel a vég és arra számítottunk, hogy az utolsó évad ilyen és ehhez hasonló epizódokkal lesz tele.

Utólag belegondolva jobb is, hogy az előző rész ilyen látványos torokköszörülés volt, illetve elmélkedés a kudarcról, mert most meg megmutatják, hogy milyen az, mikor szar íze van a győzelemnek.


Elsősorban Elizabethnél, aki megint gyilkol, folytatódik a hot streak, de Paige is hiába védi meg magát sikeresen, valójában újabb problémákat hozott létre. De arra is gondolhatunk hogy a szovjetek megnyerték a II. világháborút, de végül rosszabbul jöttek ki belőle, mint sok másik nyertes. Oleg mondjuk nem tud nyerni, neki már csak a szar jut. Philip győzelméről nem tudom van-e értelme beszélni. 

vlcsnap-2019-03-23-18h53m55s318_1.png

De Hilary Bettis és Thomas Schlamme győzelméről még mindenképpen kellene. Előbbinek ez csak a második epizódja, és az első nem is volt annyira jó, az ötödik évad hetedik része, most viszont a sorozat egyik ikonikus része kapcsolódik a nevéhez, ami igazán beindította az utolsó évad kulcsfontosságú láncreakcióit. Jó volt a felépítés, Paige meg a többi fiatal kapott tök jó dumákat, érdemes lesz figyelni, hova megy majd legközelebb dolgozni.

Thomas Schlamme nagyon régen rendezett utoljára Americans részt, konkrétan a negyedik évadban. Most viszont visszahozták és már csak a konyhában veszekedő Philip és Elizabeth miatt megérte az egész. Egy asztalnál ülnek, mégis tökéletesen érzékeltetik a közöttük lévő falat vizuálisan. Ahhoz meg talán nem is kellett különösebb varázslat, hogy mindenkiből kihozza a maximumot. Bár már nincs annyira nagy jelentősége, hogy a színészek melyik epizódot küldik az Emmy-jelölésük mellé, ez Matthew Rhys-nek és Keri Russellnek is simán mehetne, de valószínűleg ez mostantól az összes epizódra igaz lesz és ez a legfélelmetesebb megjegyzés ezzel az egész epizóddal kapcsolatban, hogy úgy érezzük, ezt már nem lehet fokozni, de valószínűleg fogják.

Egyéb megfigyelések:

  • Ráfordultunk a végjátékra. Túlvagyunk az utolsó évad 5. részén, úgyhogy belefért egy olyan kikacsintás, hogy a bárban ahol majd Paige verekedni fog egy olyan banda zenél, aki egy sima szerelmes dalt énekel, aminek éppenséggel az a refrénje, hogy “I never want to say goodbye”. Igen, a görög kórus ezúttal minden néző gondolatát mondja ki.
  • Renee-re nem jutott idő, pedig az is monumentálisnak érződik, hogy Stan elmondja neki, hogy simán kaphat még munkát az FBI-nál, úgyhogy ne csükkedjen. Feltéve, ha továbbra is hiszünk abban, hogy ő esetleges kém.
  • Elizabeth és Erica jeleneteire sem jutott időm, de kicsit talán már vicces is volt, hogy Elizabeth azt mondta, hogy nincs ideje rajzolni. Őszintén szólva nem is értem, hogyan van bármire is ideje. 
  • Szóba került a művészet az epizódban, illetve, hogy Elizabeth nem készítette el a házi feladatát. Itt felgyulladt a metafora lámpa, hiszen mit mondtak a sorozatra, hogy sokszor kötelező házi feladatnak érződött, és nem szórakoztatott. Erica ugyanezt éli meg, mikor Elizabeth azt mondja neki, hogy a rajzolást így éli meg.
  • Ericának még az volt a tanácsa, hogy "Ne gondolkodj, csak rajzolj", amit azt hiszem a gyilkolásban, a forrással történő szex közben is hasznosítani lehet, bár Elizabeth mostanra már magától is rájött ezekre. 
  • Paige a történelemlecke mellé még alkoholt is kap, mert ezt a nagy feszültséget máshogy nem lehet bírni. Plusz ez is jellegzetesen orosz. Ahogy az alkoholizmus is. De a történelemleckék után nem csodálkozik senki azon, hogy csak ilyen segítséggel képesek elviselni az életet az oroszok.

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr8314540556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.