Ha George R. R. Martinról olvas valaki, akkor előbb-utóbb belebotlik abba az okfejtésbe, ami a különböző stílusú írókról szól. A Tűz és jég dala regényfolyam szerzője szerint vannak a kertészek és vannak a mérnökök. Előbbiek nem rendelkeznek fix képpel arról, hogy pontosan hova tart a történetük. Ők csak történetmagokat vetnek el írásaikban, amiket szépen gondoznak és hagyják, hogy a későbbiekben azok alakítsák a cselekményt. A mérnökök ezzel szemben pontosan tudják, hogy mikor, minek, és miért kell történnie.

Ha valaki nem találná ki magától, akkor Martin mindig is a kertész kategóriába sorolta magát. Részben ennek köszönhető ez a faramuci helyzet, amiben most vagyunk. Túl sok magot vetett el, amikből sokkal szövevényesebb dzsungel nőtt ki, mint amire számított. Egyre nehezebben tudta vezetni a sok-sok különböző történetszálat, amik benépesítették a könyveit, így nehezebben haladt a könyvekkel és inkább fordult más projektekhez, ahol inkább tudott a magok elvetésére koncentrálni az elburjánzó következmények helyett.

Viszont Martin hiába mondta magáról azt, hogy kertész, azzal kapcsolatban, hogy a különböző magoktól mit vár el nagyon is konkrét elképzelése volt, ezért tudta elmondani a Trónok harca két vezető producerének, (vagy ahogy a tévében hívják őket, showrunnerének) hogy mik is azok a lényeges pontok, amiknek meg kell történniük a sorozat utolsó évadaiban. Azt nem tudjuk, hogy az eredetileg lefektetett dolgoktól milyen tekintetben tértek el a készítők, Martin a finálé utáni blogposztjában azt írta, hogy a mellékszereplők történeteit leszámítva a könyvekben is nagyjából ilyen lezárást kapunk majd.

Az egyértelmű, hogy mikor egy ilyen mag a megfelelő törődést kapja, akkor a belőle kibontakozó dráma vagy fordulat rendesen a pad alá tudja verni az embert. Most, hogy véget ért a sorozat azt hiszem egyértelmű, hogy a leghatásosabb példa Hodor története. Először csak egy poén volt a félig óriás istállófiú, aki valamiért csak egyetlen szót tudott kimondani. Aztán a hatodik évadban megtudtuk, hogy Bran, (pontosabban már a Három szemű holló) volt az, aki egy életre megnyomorította pusztán azért, hogy egész életében arra az egy bizonyos pillanatra készüljön, mielőtt meghal.

Annak fényében, hogy Bran köt ki a Vastrónon, önfeláldozása még nagyobb jelentőséggel bír. De ami még fontosabb, hogy ez volt a legtökéletesebb példája annak, hogy a jól elültetett mag milyen magasra tud nőni. Egyetlen jelenetben kellett több különböző, de igen fontos dolgot feldolgozni. Először is látni, hogy Bran varázsereje mennyire durva és igazából a részleteket esélyünk sincs megismerni. Itt van egy régóta szeretett szereplő drámai halála, ami közben a neve mögötti történetet és az egész nyomorúságos életét is jobban megértjük. Bitang erős érzelmeket vált ki, amik építenek mindarra, amit addig láttunk, azokat új megvilágításba helyezi, miközben ezek nélkül a plusz rétegek nélkül is elég megható lenne, ahogy a szegény félóriás az élete árán is védi a Stark-fiút.

Na ez az a pillanat, amit a 7. és 8. évadban nem tudott megismételni a sorozat.

Ha az internet nem fejti meg évekkel ezelőtt, akkor Havas Jon származásának leleplezése ilyen lehetett volna. Királyvár felégetése és Daenerys Targaryen halála és a vastrón beolvasztásáról nem voltak rajongói teóriák, és papíron ezek igazán nagy dolgoknak érződnek, mégsem tudták ugyanazt a zsigeri érzést kiváltani. Az HBO sárkánya tűz helyett maximum lufikat fújt. 

Lehet a körülmények miatt alakult úgy, hogy ezeket a pillanatokat nem sikerült mély tartalommal megtölteni. Vagy mert ezeket nem okoztak igazán nagy meglepetést. Az is biztos, hogy az utolsó két évadba annyi mindent kellett belezsúfolni, hogy lehetetlen volt mindennek elég időt hagyni. Ezért is érthetetlen, hogy miért döntöttek a rövidített évadok mellett. Az oké, hogy túl sokáig nem mehetett tovább a sorozat, mert felnőnek a gyerekszínészek, illetve nem lehet majd kifizetni a legfontosabb karaktereket alakító színészek gázsiját. Ennek ellenére nagyon nagy kár ezért a kapkodásért, mert még így is feltűnik, hogy Martinnak nagyszerű elképzelései voltak a történet befejezéséről. De nem véletlen, hogy 1000+ oldalas könyveket ír hozzájuk, mert ezek a pillanatok attól lesznek igazán jók, hogy a fantasy mellé elegendő logikai alap és realizmus társul.

Nem lehet a fináléról való írást sem megúszni anélkül, hogy megemlítenénk, hogy Martinra mekkora hatással volt a Gyűrűk ura, és hogy azok a bizonyos magok részben azzal összefüggésben kerültek az ő történetébe. Egyik leghíresebb mondása Tolkien regényével kapcsolatban, hogy ő nem hisz a jóságos és tökéletes uralkodóban és igazán sajnálja, hogy nem esett szó arról, hogy Aragornnak milyen elképzelései voltak Középfölde adórendszeréről.

Ezt a hozzáállást akkor is nagyon nehéz volt megtartani, míg 10 részesek voltak az évadok. De a rövidítés után egyértelművé vált, hogy el kell engedni azt a megfontolt tempót és átgondoltságot, amit megszoktunk. A fináléban történteknek leginkább ez veszi el az élét. Ha nem veszi el a megvalósítás a kedvünket és az érdeklődésünket ez feltette volna a koronát arra, amit eddig láttunk.

Nagyon érdekelt volna, hogy Tyrion és Jon hogyan dolgozzák fel a helyzetet, hogy a nő, akit olyan sokáig támogattak, illetve akibe bele is szerettek porig égette a fővárost. Itt vesszük fel a fonalat az epizódban, de nincs idő a múltban hozott rossz döntéseken merengeni. Ráadásul az epizódot Benioff és Weiss rendezte, akik ebben a szerepben nem igazán tapasztaltak és itt látszott is: nem tudták képekkel átadni, hogy mi jár Tyrion fejében. Maradtak a biztos megoldásoknál, láttunk egy halott kislányt, a majdnem megsemmisült harangot, illetve egy megnyúzott embert.

Az egyetlen szerencséjük, hogy Peter Dinklage tisztában volt vele, hogy ezzel az epizóddal utoljára nyerhet egy Emmy-díjat és bele is adott mindent, hogy a lehető legtöbb minden ott legyen az arcán. Az alakításával nincs is baj, de a rendezés, illetve még inkább a forgatókönyv hagyta cserben. A romok közül ki kell ásnia testvérei hulláját, mert a készítők úgy érezték enélkül nem lenne elég hiteles a története. Ezt követően lemond a segítői címről és csodával határos módon megússza élve, mert nem végzik ki rögtön az árulása miatt. Abban a felfokozott helyzetben és lelkiállapotban, amiben Dany volt igazából érthető lett volna.

Így viszont a tömlöcben lesz lehetősége meggyőzni arról Jont, hogy hiába szerelmesek mindketten a királynőbe, a nagyobb jó érdekében Danynek meg kell halnia. Úgy tűnik, hogy először Tyrion nem is jár sikerrel, Jonnak hiába mondja Tyrion, illetve előtte Arya, hogy előbb-utóbb baj lesz a származásából, Jont ez mintha nem zavarná. Végül azonban Tyrion megemlíti, hogy Aryának és Sansának is elég rossz lehet a helyzete, ha csak egyszer is olyan makacsul viselkednek, mint Eddard tette, akkor végük lehet.

Végül ez kell ahhoz, hogy Jon egy szenvedélyes csókolózás közepette leszúrja Danyt. A jelenet az egész epizód egyik kulcsa, aminek le kellene robbantania az arcunkat a helyéről. A készítők pedig azt akarják, hogy annyira meglepődjön a néző amennyire csak lehet, ezért a korábbiakhoz hasonlóan ismét nem látjuk a lényeget. Csak magunkra vethetünk, hogy nem szoktunk még hozzá ehhez az olcsó megoldáshoz. 

Jonnak nem igazán van szerencséje ezzel a szerelem dologgal, de eleve azért lett hős belőle, mert saját ambíciói helyett a birodalom érdekét tartotta szem előtt. Igazán az zavart, hogy az egész úgy jön le, mintha Jon igazából rendben lenne Királyvár elpusztításával, meg az ártatlanok felégetésével és a már magukat megadott katonák meggyilkolásával is. Jont ezek után is győzködni kell, hogy kilásson a rózsaszín ködből és meg akarja forgatni a kardját a királynőben.

Jon azért nem tudott soha igazán jó főszereplő lenni, mert mindig csak az események viharában találja magát és nem igazán az a lényeg, hogy ő mit akar, vagy ő mitől érzi jobban magát, csak próbál a rá különböző irányból nehezedő elvárásoknak valahogyan megfelelni. Megint ez történik, mikor Dany karrdal a szívében fekszik a földön, akkor megjelenik Drogon, hogy Jon helyett a vastrónon vezesse le a feszültséget. A Vastrón kezdettől fogva a sorozat jelképe volt. 2011-ben Magyarországon is sok helyen lehetett látni a plakátot, amivel a sorozat indulását reklámozták: Eddard Stark ült a Vastrónon. A másik ilyen jelkép a sárkány, így mikor az egyik elpusztítja a másikat az elég nagy dolog.

A baj az, hogy fogalmunk sincs, hogy miért történik az egész.

Drogon összerakta, hogy az anyukájából egy kard áll ki és a vastrón is csupa kardból áll, úgyhogy biztosan az az izé lehet a tettes? Vagy tök random az egész és csak rossz helyen volt a trón? A jelenet alapján úgy nézett ki, hogy ha elsőre nem is, de másodszorra már elég tudatosan irányította oda a tüzét a sárkány. De pontosan miért? És fel sem merült benne, hogy Jonnak köze lehet a dologhoz? Lehet, hogy az is kiverte volna a biztosítékot, de még azt is el lehetett volna sütni, hogy kiderül Jonon nem fog a sárkánytűz, ahogy az Éjkirályon sem fogott.

Szomorú, hogy az évtized tévés eseményével kapcsolatban arról kell beszélni, hogy papíron nem volt túl sok baj azzal, ami történt, ami végül a képernyőre került belőle az mégsem állt össze és csak a frusztráció marad velünk.

Azután, hogy Drogon elrepül Dany holttestével feketére vált a kép és nem ismerjük meg az azonnali következményeket, pedig érdekelt volna, hogy hogyan volt annyi lélekjelenléte a nyilvánvalóan teljesen begőzölt Szürke Féregnek, hogy ne ölje meg Jont azonnal. Mindenesetre börtönbe vitték és végül sikerül elérni, hogy visszatérjen északra az Éjjeli őrséghez, ahol egyébként a rémfarkasa is várja. Ennél jobb lett volna, ha meghal, de gondolom valahol pont ez is volt a lényeg, hogy a hős, aki minden fontos csatát megvívott végül semmilyen dicsőséget nem kap és hiába cselekedett helyesen, elismerés helyett csak büntetés jár neki. Valószínűleg pont ezzel azonosulnak majd legjobban a készítők, akiknek gondolom tiszta a lekiismerete, hogy ők megtettek mindent azért, hogy méltó lezárást kapjon a sorozat, a rajongók mégis azt követelik majd tőlük, hogy száműzve egy erdőben töltsék hátralévő életüket. Ezzel szemben teljesen eredeti ötletből, Skywalkerektől mentesen csinálhatnak Star Wars-filmet, ami igazából pont, hogy elég nagy jutalomnak érződik, de mindegy.

Jon saját történetívének kifutása így ebben a tekintetben működik, ellentétben azzal, ami Brannel történik, aki végül a Vastrónra kerül. Az utóbbi évadokban túl sokat nem tett hozzá a történethez. Ráadásul a kulcsjelenetét nem is láthattuk, mert Tyrion elmondása szerint az győzte meg, mikor a deresi csata előtt a fiú elmesélte neki a történetét. Ez alapján gondolja azt Tyrion, hogy ő a legalkalmasabb a trónra és mert bár elég sok mindent láttunk abból, ami Brannel történt, közben mégis úgy érződik, hogy csak el kell hinnünk másoknak, hogy ő a tökéletes választás, mert egyébként nem tudjuk, hogy mi az ami meggyőzte.

Az szintén elég furcsa, hogy a királyválasztás során Tyrion egyedül dönt el mindent, hogy mi történjen, annak ellenére, hogy milyen sok rossz döntést hozott, hogy megölte a saját apját és így tovább. Ennek egy részét legalább beismeri, de ettől még durva, hogy ő egyedül kitalálja, hogy mostantól válasszák a királyokat, illetve, hogy Bran legyen a király és senki nem is akar vele szembeszállni.

Nincs vita, nem kényszerítik arra, hogy bizonyítsa be, miért annyival jobb Bran története, mint a többeiké.

Azt meg kell hagyni, hogy ez a döntés elég meta. Kacsintás a sorozatra, ami összekovácsolta az embereket úgy hogy lehet sokáig semmi más nem fogja. Kacsintás arra, hogy sokszor az amerikai elnökválasztáson a narratíva dönt a konkrét képességek helyett. Az legalább igaz, hogy Bran óriási tudása és mágikus képességei alapján gondolhatjuk azt, hogy ő a megfelelő ember, de van abban valami borzasztó, hogy simán hagyta, hogy elpusztuljon a főváros, mert tudta, hogy a vége úgyis az lesz, hogy ő kerül a trónra. Pedig nem kellene akarnia a hatalmat, de a végén mégis úgy jön lem, mintha akarná. És lehet ezt nem rágják annyira szánkba, de mi van ha nem kellene örülni annak, hogy végül a háromszemű holló került Westeros élére? Miért most szakdna meg Tyrion rossz szériája?

Dany halála után a legtöbb időt erre szánja a sorozat, hogy megmutassa nekünk az élet megy majd tovább nélkülünk. Kár, hogy nem sikerült felcsigázni az érdeklődést Westeros jövője iránt. A kistanácsnak viccesnek kellene lennie, de Bronn szerepeltetése teljesen kiakaszt, még akkor is ha az egész csak azért van, mert Tyrion így fizeti vissza az adóságát. Nem hiszem, hogy túl ó anyagi helyzetbe kerül a birodalom, ha ő fogja kezelni a pénzügyeket. Ennél még Matolcsy is jobb lenne.

A királyválasztás során elég egyértelmű, hogy Sansának kellene a trónra kerülnie, de érthető, hogy nem akar huzamosabb ideig távol maradni Derestől, így a függetlenség kivívása igazából rendben van vele. Bár a trón elfogadása nála is lehetett volna egy ilyen lemondás, hogy azt teszi, amire a birodalomnak van szüksége, nem azt, amire neki. De annyi megaláztatás és szenvedés után, amit át kellett élnie, érthető, hogy csak azt nézte, hogy neki és a népének legyen jó végre.

Arya felfedezéséről a negyedik évad vége jutott eszembe, ami pont úgy ért véget, hogy őt láttunk hajózni az ismeretlenbe. Így ér véget aztán a története, de nem teljesen értem, hogy miért pont így akarja folytatni az életét.

De ez közel sem annyira fontos, mert igazából azt rontotta el a finálé, hogy nem igazán tudott lelkesíteni azzal kapcsolatban, ami a jövőben történik majd Westeroson. Nem lesz folytatás, Martin és az HBO is arról beszélt, hogy ha foglalkoznak is Westerossal akkor csak jóval korábbi eseményeket dolgoznak majd fel. Így ezek, amiket felkínál az utolsó epizód, nekünk szólnak, hogy maradjanak velünk és gondolkodjunk azon, hogy mi történik a karakterekkel.

8 év és 73 epizód után sajnos már nem akarok ezekkel a tévés karakterekkel foglalkozni.

Mert azt alig várom, hogy végre itt legyen a Winds of Winter. Sajnos a fordulatokra már nem lehet ugyanolyan szemmel nézni, de ettől még egy jó könyvet nem lehet elspoilerezni és szinte biztos vagyok benne, hogy a korábban kifogásolt jelenetek a regényben így is fogják tudni hozni azt az érzést, amit a sorozatnak nem sikerült. 

Egyéb felfedezések:

• Éveken keresztül meg voltam róla győződve, hogy a sorozat végjátékában Rickon és Bran is központi szerepet fog játszani. Előfordult, hogy kinevettek az ötlet miatt. Mikor Rickon meghalt elengedtem ezt, de a finálé alapján úgy tűnik, hogy kár volt. Inkább azt sajnálom, hogy a történetmesélés miatt nem igazán tudtam ennek örülni. Nem véletlen, hogy Brané az első fejezet a könyvekben, ha jól sejtem az utolsó is az övé lesz.
• Leginkább azt sajnálom, hogy az egész epizódban Drogon drámája hatott meg a legjobban, még ha fogalmam sem volt arról, hogy mi van a fejében.
• Vicces, hogy az emberek abban sem értettek egyet az epizód után, hogy az elején hó vagy hamu száll. Szerintem elég egyértelmű, hogy a tél jött el.
• Dany gonoszságát azzal is kommunikálni akarták, hogy felvonuló seregeknek tart idegen nyelvű beszédet. Csak az átlagnéző nem tudja, hogy milyen nyelven beszél és ezt pontosan ki érti és ki nem. És mintha a készítők sem gondoltak volna ebbe bele különösebben. Csak a színház a lényeg.
• "A szeretet a kötelesség halála." - előkerül Aemon mester az epizódban így emlékezzünk meg róla, hogy soha nem tudta meg, hogy Jon a rokona, illetve, hogy kettőjük életében milyen sok lesz a hasonlóság.
• Jon és a hóval beborított sárkány még egy olyan metafora volt, amit a sorozat vége előtt el kellett sütni.
• Tényleg nem foglalkoztak az átlagnézővel itt a végén, arra sem fordítottak energiát, hogy valahogyan kiderüljön, kik azok az urak, akik részt vesznek a királyválasztó ceremónián. Akit még érdekel az kattintson ide. Hihetetlen, hogy el sem nevezték például Dorne hercegét.
• Nekem nem hiányzott volna, ha kimarad, de így Edmure Tully még beugrott, hogy legyen egy igazán vicces pillanata is a finálénak. 
• Arra számítottam, hogy az utolsó rész címe a Dream of Spring lesz, tekintettel arra, hogy korábban a Dance of Dragons meg a Winds of Winter is epizódcím lett.
• Bran képességei kapcsán elsikkad, de egyébként nem tud mindent, a múltból csak azokról a dolgokról van emléke, amik Varsafák közelében történtek. Vagyis a déli eseményekről, ahonnan kiírtották a fákat, nem sok fogalma van.
• "Senki sem boldog, úgyhogy ez biztosan jó kompromisszum." - nyilvánvalóan Benioff és Weiss is ezt mondogatja majd magának, miközben a milliót számolgatja, ugye?