Fanboy Híradó

Fanboy Híradó

Better Call Saul 05x06 - Wexler v. Goodman

2020. szeptember 03. - Fega

bcs_506_gl_0621_0153_rt-1320x880.jpg

Mi a baj a Better Call Saul ötödik évadával? A hatodik rész nagy fordulatára sem Gaines, sem Fega nem számított. De ez tényleg az írók hibája? Mi hiányzik ahhoz, hogy igazán lelkesedni tudjunk az epizódokért? A spoileres nézőnaplóban megpróbálunk utánajárni.

Gaines: Tartozom egy vallomással, Fega. Vagy hát, nem tudom, hogy ez annak számít-e, de szerintem nem nagyon mondtam még ki a 4+ évados nézőnaplóink során. Szóval, a Better Call Saul igazából nem tudta még nálam átugrani a kiválót és a megismételhetetlent elválasztó határvonalat. Ettől persze még napjaink egyik legszínvonalasabb sorozatának tartom, de túl sok olyan mélyreható problémám van vele – Nacho karakterének teljes csődje, egyes prequel elemek és szereplők, például Gus alkalmazása, a két állandó főszál közti deficit –, amitől írni róla, elemezni mindig nagyon tanulságos, ugyanakkor az intenzív rajongástól távol tart.

Két dolog viszont eddig mindig felhúzta az egyenetlenségek ellenére az évadokat. Az egyik, hogy az utolsó egy-két részben pazarul rántják össze az írók a szálakat, és ki tudják futtatni őket egy nagyon kielégítő, és a továbbiakra nézve is ígéretes tetőpontra, fordulatra, jellembeli húzásra. A másik, hogy Jimmy, Kim (és korábban Chuck) viszonyrendszere az első perctől érdekfeszítő, motivációikat végig tisztán értjük, dinamikáik hihetően variálódnak, és mind a tétek mértéke, mind a karakterek típusa, mind a konfliktusok jellege újat tud mutatni a magas oktánszámon pörgő, ponyvát csúcsra járató anyasorozat morális adrenalinfröccséhez képest.

bcs_506_gl_0625_0385_rt-1320x880.jpg

Mindezt azért is szerettem volna előzetesen összefoglalni, mert az ötödik évad így a felén túl másképp frusztrál, mint az előzőek, és mivel le vagyunk maradva a naplókkal, eljut hozzánk a kritikai konszenzus, ami ezt a szezont nemcsak a sorozat, hanem a sorozatos év legjobbjának kiáltotta ki. És én ezt most még nem látom, sőt. Nem kizárt persze, hogy az évad vége 2020-ban is elegendő lesz ahhoz, hogy felhúzza a látottakat, és összerakja, ami egyelőre széteső.

De ami biztosan meglepő, az az, hogy a máskor sziklaszilárd alapokon nyugvó Jimmy-Kim szál okozza most a fejtörést, frusztrációkat, zavarodottságot bennem. Röviden: nem értem Kimet.

 

Namost, ez lehet az én hibám is. Az előző résznél biztosra vettem, hogy simán meg tudom fejteni a kevés eszközzel meglehetősen zárt figurát játszó Rhea Seehorn alakításából, hogy mikor mit gondol, mik a motivációi, hol tart éppen a karakterívében. Teljesen mellélőttem. Amikor „Wexler v. Goodman”-ben először jelenik meg, és arra kéri Jimmy, hogy fújjanak visszavonulót, az kihúzta a szőnyeget a lábam alól, újra kellett kalibrálnom mindazt, amit a múltkor megfejteni véltem Kimmel kapcsolatban. Csak szégyellem magam, hogy a sorozat kifogott rajtam? Keserű a szőlő? Lehet. De aztán jött az epizód vége, és kiderült, hogy volt még egy szőnyeg a talpam alatt, amit végképp úgy húztak ki az írók, hogy seggre ültem.

bcs_506_3.png

Téged is teljesen sokként ért Kim felvetése, hogy házasodjanak össze Jimmyvel? És ha igen, jó értelemben vett sokként, ami profi írók ügyes húzása? Én most már nem merek kijelentést tenni. Még mindig úgy gondolom, Seehorn fantasztikus, és kifejezetten értékelem, hogy ilyen kevéssé enged be a figurája páncélja mögé. A cold open fényében pedig látni vélek valamiféle lélektani mozgatórugót, hiszen az anyukája is már ki tudja, hanyadszor hagyta cserben, és ugyan nem szállt be mellé a kocsiba, hanem valószínűleg újabb réteget növesztett páncélján, de talán pont Jimmy az, aki úgy tud áthatolni a páncélon, hogy hajlandó akkor is beülni mellé a kocsiba, amikor már kétszázzal repesztenek a szakadék felé. Van olyan, hogy az ember még akkor is próbál megmenteni egy kapcsolatot, amikor rajta kívül már mindenki látja, hogy rég veszett fejsze nyele, és valahol ő is érzi, de csak azért is. Mégsem vagyok biztos benne, hogy elhittem neki a nagy veszekedés végén, hogy bedob még egy utolsó utáni hail maryt. Mintha sántítana Kim, amióta a 4. évad végén Jimmy átverte a palánkon. Neked jól működik a diszfunkcionális kapcsolatuk?

Mivel a Jimmy-Kim szál eddig rendíthetetlen volt, most jobban megingott a bizalmam, pedig egyébként a Mesa Verde-féle Dávid és Góliát harc nagyszerűen csúcsosodott ki Jimmy nagy árulásával és még nagyszabásúbb, diadalmas előadásával, a rettenetes, de rettentő hatékony reklámfilmekkel, Kevin dühös feladásával. Jimmy pont úgy viselkedik, ahogy kinézem belőle, és ahogy az ötödik évad megkívánja. Sajnos viszont nem tudom azt mondani, hogy most a másik szál vitte el a vállán az epizódot, mert Nacho lelki tusája változatlanul légüres tér, és az évad szerintem megint rosszul sáfárkodik Mike-kal: talán ismét az elvárásaimmal volt a gond, de nem számítottam rá, hogy már most teljesen gyógyultan visszatér a mexikói rehabról, szerintem teljesen rossz tempóban adagolják ebben az évadban az ő szálát. Először epizódokon át pár perceket kap, hogy a lecsúszását érzékeltesse, aztán jön a Mike-centrikus rész, majd mintha heteket ugranánk előre az időben, miközben a másik szálon órák teltek el. Te hogy látod Mike kezelését, Fega? Abba a csapdába estek volna az írók, hogy úgy érzik, minden epizódban kötelező valamennyit szerepelnie Jonathan Banksnek? Vagy más a hiba?

bcs_506_2.png

Fega: Örülök, hogy az évad feléhez érve kicsit elrugaszkodtunk attól, hogy mi is történt az epizódban és inkább arra fordítottuk a figyelmünket, hogy megnézzük, milyen képet ad ki eddig az évad. A Better Call Saul hétről hétre rengeteg alapanyagot szolgáltat a nézőnaplóinkhoz, ezért is jut ritkán az eszünkbe, hogy ne az apró részletek elemzésére pazaroljuk a karaktereket.

De Kim házassági ajánlata egy olyan pillanat, amikor egyszerűen muszáj egy kicsit megállni és elgondolkodni azon, hogyan is jutottunk ide.

 

Mikor először néztem az epizódot, egyáltalán nem számítottam arra, hogy Kim pont ezzel próbálja meg, még egyszer utoljára megmenteni a kapcsolatukat. Vagy azt a keveset, ami maradt belőle. Őszintén szólva elég hülyén is éreztem magam, hogy igyekszem a sorozat minden egyes epizódját annyira megrágni, amennyire csak lehet és akkor egy ilyen fordulatot képtelen vagyok kiszagolni? A Better Call Saul íróit általában pont azért szoktuk dicsérni, mert következetesen építkeznek és nem rángatnak elő a semmiből megalapozatlan fordulatokat. Ha a korábban történtekből kell kiindulni, akkor azt hiszem arról lehet szó, amit te is írtál, hogy Jimmy az egyetlen, aki mellé Kim még akkor is beül az autóba, mikor mindenki más számára már régi világos, hogy mi lesz a végállomás. Gondolom Kim bízik benne, hogy képes lesz az utolsó pillanatban behúzni a kéziféket és elkerülni a tragédiát.

bcs_506_1.png

Ezt a “fiúkérést”(?) tényleg csak hail mary-ként lehet értelmezni. Mintha Kim belátta volna, hogy saját magától kell megmenteni a szinte már teljesen Saullá változott Jimmy-t, csakhogy ebben a harcban nagyon korlátozott eszközei vannak. Ilyen szempontból logikusnak tűnik a házasság, hiszen egy ilyen jogi értelemben történő egyesülés után Jimmy sokkal kevésbé élhetne ilyen veszélyes életet, hiszen akkor már csak nem saját magáért tartozik felelősséggel. Vagyis ha így nézem, akkor Kim karakteréhez teljesen passzol ez az ötlet. Közben viszont ott van az általad is többször említett frusztráció, ami pontosan abból adódik, hogy az egyébként józan és megfontolt Kim nem tud átlátni azon, hogy Jimmy már mennyire menthetetlen. Ráadásul ő az egész sorozat legszimpatikusabb karaktere, ezért a tévé előtt állva kiabálunk neki, hogy fusson, ha kedves az élete, ehhez képest pedig pont az ellenkezőjét csinálja.

Az én személyes frusztrációmhoz még az is hozzáad, hogy ahhoz képest, hogy mennyire fontos volt az egész sorozatnak Kim karaktere, és Rhea Seehorn milyen szenzációs alakítást nyújtott, közel sem szerepelt olyan sokat, mint amennyit érdemelt volna. Ez is egy olyan kritika, amit nem először fogalmazunk meg, de a teaserben látott flashback is felhívta rá a figyelmet, hogy miért csak most kezdik el előttünk felvillantani a múltját, mikor ezt már sokkal hamarabb is meg lehetett volna nekünk mutatni.

bcs_506_4.png

Ami az epizód másik szálát illeti, összességében jóval kevesebb érzelmet vált ki belőlem bármi, ami Mike és Nacho oldalán történik. Egyetértek veled abban Gaines, hogy roppant furcsa, hogy Mike ilyen egyszerűen legyűrte a korábbi démonjait és újra maximális fordulatszámon pörög. Szinte szellemként készíti elő az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a rendőrök simán lekapcsolhassák Lalót. Abban is igazad van, hogy itt egészen gyorsan történnek az események és nem pontosan látni, hogyan vagyunk szinkronban minden mással, ami Jimmy-vel és Kimmel történik.
De tudod mi a legnagyobb baj? Hogy ezen a ponton sokkal kevésbé húznak már fel ezek a hibák, mert elfogadtam, hogy túlságosan nagyra nőtt a sorozat két fele közötti távolság és egyre kevésbé lepődök meg, ha valamennyire hidegen hagynak az ott történtek. Persze időről időre bejöhet egy-egy jól sikerült megoldás, például mikor Gus a csirkesütőben várta feszülten, hogy mi lesz a vége Hankék akciójának és minden a terv szerint alakul-e. Vagyis azt nem mondanám, hogy teljesen indifferens vagyok az eseményekkel kapcsolatban, de az biztos, hogy az elvárásaim jelentősen átalakultak.

És ezzel vissza is térnek a bevezetődben említett dilemmához, miszerint mit is gondolunk a sorozatról, illetve az évadról hat epizód után. Számomra bizonyos hibák egyre zavaróbbak, látványosabbak és egyelőre nem is látom, hogy minek kellene ahhoz történnie, hogy mi is az év legjobbjai között tartsuk számon a Better Call Saul utolsó előtti etapját. Könnyen el tudom képzelni, hogy a készítők dobnak egy nagyot, amire ugyanúgy nem számítunk most, mint Kim házassági ajánlatára. De ha így is lesz, akkor a sorozat csak egy korábban már megismert mintát követ és azt hiszem az utóéletét és a hagyatékát mindenképpen meghatározza majd, és nehéz lesz majd a helyén kezelni ezt a helyenként furcsa és lassú, de közben mégis végtelenül profi sorozatot.

Egyéb megfigyelések:

  • A flashbackben nagyon furcsa volt, ahogy a Kim anyukáját alakító Beth Hoyt, milyen pontosan és felismerhetően tudta utánozni Rhea Seehorn hanghordozását. A másik pedig, hogy mennyire ugyanaz a dinamika az édesanyja és lánya között, mint később Kim és Jimmy között, ahol a folyamatosan hibázó egyik fél tévével meg junk fooddal próbál utólag elnézést kérni a tettei miatt és ezzel effektíve csak a szőnyeg alá söpörni a problémát. (Fega)
  • Oké, Jimmy előadása a reklámmal tényleg nagyon hatásos volt, de úgy éreztem, hogy most egyszerűen muszáj az egyre inkább feltűnő negatív tendenciákra helyezni a hangsúlyt, még akkor is, ha összességében ez egy szórakoztató és hatásos epizód volt. (Fega)
  • Az tetszett, hogy most Kim szemszögéből nézhettük végig egy Jimmy-heist tetőpontját, és így máris sokkal hátborzongatóbb volt a profizmusa. (Gaines)
  • Tudom, hogy szőrszálhasogatásnak minősül, de nekem mindig annyira fura, mikor valaki egy rendőrségen simán ott tud lenni idegenként és senkinek sem tűnik fel a jelenléte. Oké, Mike rendőr volt, ismeri a járást meg minden, de attól még az ilyen megoldások soha nem lesznek a kedvenceim. (Fega)
  • Hamlin újabb szívatása már csak azért került bele a részbe, hogy ne legyenek illúzióink, itt már csak Sault látjuk és őt már ezen a ponton képtelenség megmenteni? Mert egyébként nekem redundánsnak érződött a bowling golyó után. De az sincs kizárva, hogy ez volt a cél. (Fega)

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr9616187152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása