Gaines: Nofene. A meglepetésekben bővelkedő évadzáróban minden bizonnyal az a legmeglepőbb, hogy ez egyben technikailag sorozatzáró epizód is volt: nem számítottam rá, hogy a The Knick is beáll a modern kori…

    Fega: Az előző naplók írása közben biztosra vettem, hogy a The Knick még néhány évadig biztosan velünk marad, fel sem merült, hogy az A-listás sztárok, akik az egész szívét…

Gaines: A meglepetés kétélű fegyver: vannak napok, amikor arra várunk, bárcsak történne valami váratlan, ami kiránt bennünket a megszokott szürke hétköznapokból, ám amikor beüt a mennykő, akkor azt kívánjuk, maradt volna minden a régiben. Úgy látszik, a The Knick nem ragaszkodik a bevált…

Fega: A hetedik epizódban nem éreztem, hogy túlságosan sok szálat igyekeznek előre görgetni az írók és közben eltűnik az éle bárminek, amit fontosnak tartanak. Volt viszont egy másik bajom az epizóddal, ami általánosságban igaz talán az egész évadra, de még nem beszéltünk róla túlságosan sokat. A…

Gaines: Azt hiszem, a The Knick keresve sem találhat szebb metaforát a sziámi ikreknél a második évadhoz, ami a függőségről szól, vagyis arról, hogy az emberek mi mindent meg nem tesznek az eltéphetetlen kötelékek elszakításáért, vagy épp ellenkezőleg, azért, hogy szorosabbra fűzzék a láncaikat.…

Fega: Az epizód nézése közben az volt az érzésem, hogy a héten a sorozat a megszokottnál fókuszáltabb volt és kevésbé érződött olyan ensemble darabnak, ahol mindenki ugyanannyira fontos és egyformán sokat szerepel. Aztán jobban belegondolva nem egy központi szálra koncentrált az epizód, hanem…

Gaines: Tényleg csak annyi kellett, hogy a női szereplőkre fókuszáljon a The Knick, és máris megkaptuk az évad legjobb epizódját? Valószínűleg elég volt az, hogy fókuszált valamire. Az írók mintha megfogadták volna a múlt heti naplóban megfogalmazott tanácsomat, és egy sokkal feszesebb, kerekebb…

Fega: Az előző epizódról szóló írásunkban nem ugrottam rá, mert gondoltam nem lesz fontos, de megismertük személyesen a pszichiátriára beépült újságírónőt. Nem is akárhol, Bertie új helyén egy zsidó kórházban, ahol Genevieve épp portrécikket ír Thack nagy riválisáról, akit már az első évadban is…

Gaines: Tök jó dolog a fejlődés, csak néha sokkal több döccenővel jár, mint amire az ember fel van készülve, miképp az „új seprű jól seper” elve is csalóka tud lenni. Valahogy így…

Fega: Az évadfinálék gyakran flörtönek azzal, hogy felrúgják az addig megszokott status quo-t, hogy aztán az új szezon első néhány epizódjai alatt, minden szépen visszaálljon a régi kerékvágásba. Persze, az igazán jó drámák a karaktereikre ügyelnek, akiket jó esetben nem hagynak változás mentesen a…