Fanboy Híradó

The Americans 6x10 - START

2020. május 30. - Fega

the-americans-6-the-hot-corn.jpg

2 évvel ezelőtt ért véget a kedvenc sorozatom, a The Americans. Az alábbi nézőnaplóban megpróbáltam összefoglalni az utolsó rész és a sorozat legnagyobb tanulságait és a legfontosabb témáit és azt, hogy miért nem volt párja a 2010-es években.

Vannak azok a sorozatok, amik soha nem tudnak elmesélni egy komplett történetet, mert 1-2 évad, vagy mindössze pár rész után elkaszálják őket. Vannak azok a sorozatok, amik azért nem tudnak egyetlen, A pontból Z pontig eljuttatott történetet elmondani, mert olyan sikeresek lesznek, hogy tovább kell folytatódniuk, mint amennyi történetük eredetileg volt a készítőknek. Meg vannak azok, amik eleve nem úgy futnak neki az egésznek, hogy egy nagy történetet mondjanak el, hanem futnak, amíg futnak. Mégis, ha komolyan vesszük a sorozatokat, mint művészeti ágat, akkor a csúcskategóriát szinte csak úgy lehet elképzelni, ha a teljes sorozatra egyetlen elmesélt történetként tudunk gondolni, ami mondott valamiről valamit, úgy ahogyan még nem láttuk, vagy hallottuk korábban.

Az Americans hiába merítette ki ezt a kategóriát, útját nagyon kevesen követték figyelemmel. Ennek az okait nem ebben az írásban fogom megfejteni, de soha egy pillanatra sem lehet elfelejteni a sorozattal kapcsolatban, hogy hiába került közel a tökéletességhez, ha közben nem tudott széles közönséget maga mellé állítani.


Voltak, akik azt mondták rá, hogy túlságosan hideg, metodikus a dolog, plusz valamiért nehezebbnek tudtak azonosulni a Washington kertvárosába beépült szovjet kémekkel, mint mondjuk mezei maffiózókkal, vagy kémiatanárból lett kopasz drogbárókkal. Mindenesetre most itt vagyunk és megpróbálom valahogyan elmondani, hogy miért volt ez egy tökéletes epizód, nagyszerű lezárás és igazából minden, amiről egy olyan ember álmodhat, aki egyszer történetmesélésre adja a fejét.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0002.jpg

Kellett egy kis idő, míg elfogadtam, hogy Joe Weisberg és Joel Fields nem úgy fogják befejezni a sorozatot, ahogyan azt én elképzeltem. A korábbi évadokból kiindulva bennem volt valami tragikus leszámolás, lebukás, valami olyan zűrös, koszos befejezés, aminek a végén mindenki vesztesnek érzi magát. Ennek egy része megvalósult, mert az összes szereplőt lelki nyomorékként hagyjuk magára, de közben nem halt meg senki. Mintha az lett volna a cél, hogy hogyan tudnak olyan lezárást adni a sorozatnak, amiben a lehető legkevesebb az áldozat, viszont a közönség utána mégis azon morfondírozzon, hogy nem jártak volna-e néhányan jobban, ha inkább meghalnak.

Kezdjük először drága Oleggel, aki néhány snittet kap csak az epizódban, a cellája sarkában gubbasztva látjuk őt, de szavak már nem jutnak neki. Ha valaki jobban járt volna a halállal, akkor az ő, szovjet kémként elképzelni sem tudom, hogy milyen sors vár rá az amerikai börtönben. Valószínűleg segíthetne magán némi információval, de tudjuk, hogy Oleg egy igazi, hűséges katona, ha nem az lenne, nem is került volna ebbe a helyzetbe és nem hagyta volna maga mögött a feleségét és a gyerekét.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0011.jpg

De megtette, mert a hazának szüksége volt rá, a haza ügyei pedig mindig is fontosabbak voltak az ő kis szaros életénél. Oké, túloztam, hiszen Nina azért a korábbi évadokban kicsit belekavart a képbe és ott Oleg nem mindig a hazát tartotta a szeme előtt. Ezzel viszont el is érkeztünk az epizód, illetve az egész sorozat legfontosabb témájához. Oké, hogy vannak ezek a nagyobb ügyek, vagy nagyobb hatalmak, mint az ország vagy éppen az egyház, aminek a céljai érdekében az olyan egyszerű lelkek, mint Nina, Tatiana vagy éppen Andrei atya beáldozzák az életüket. Az emberek egészen messzire képesek azért elmenni, hogy a saját érdekük, céljuk, örömükről lemondva a nagyobb jó érdekében cselekedjenek.

Viszont van ennek egy határa. Ráadásul az ember, valószínűleg mindenféle túlélési ösztönöktől vezérelve, amire senkinek nincs hatása, kötődésre vágyik. Ez fontos a túlélés és a szaporodás miatt is. Az emberek általában pedig azért mennek el a legmesszebbre és azért követik el a legvakmerőbb dolgokat is, mert azt remélik, hogy ezzel közelebb kerülnek egy másik emberhez. Valaki, aki megérti őket. Valaki, aki megkedveli, vagy megszereti őket. Valaki, aki legalább megpróbálja átérezni, hogy milyen érzés a bőrükben lenni. Hogy nincsenek egyedül a gondjaikkal, kétségeikkel, vágyaikkal. Ez az érzés a legkomolyabb drog. Nem véletlen, hogy Jenningsék amerikai pályafutása nagyrészt arra épült, hogy ezzel visszaéljenek.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0005.jpg

Hányszor láttuk őket, teljesen különböző anyagi vagy érzelmi helyzetű emberekhez közeledni. Legtöbbször megtalálták a módját, hogy a bizalmukba férkőzzenek. A sorozat elején még nagyon sok ilyen küldetés kapcsolódott a szexhez, idővel azonban a baráti kapcsolatok is egyre fontosabbak lettek. És hát nem lehet szó nélkül hagyni Marthát, ahol a testiség is fontos volt, ahogy azt láttuk, de ott Clark azzal tette a legtöbbet, hogy egyáltalán észrevette a nőt, akin addig mindenki átnézett. Szegény Martha is csak törődésre, megértésre vágyott, amit túl sokáig tagadtak meg tőle. Hát még jó, hogy ezért cserébe bepoloskázta a főnöke irodáját. Nincsen annál nagyobb boldogság, mikor az emberrel azt éreztetik, hogy hallják és látják, úgy ahogyan azt ő elképzelte. Persze az egész csak egy hazugság volt. De tényleg az volt? Utólag lehet besározódik az emlék, de ott akkor nem gondolt erre Martha.

Ezzel pedig el is érkeztünk Stan és Philip barátságához, amire a finálé, illetve talán az egész sorozat legfontosabb jelenetét is felhúzták. Stan azt gondolta, hogy végre a szomszéd utazási ügynökben egy igazi barátra talált. Aki előtt nem fedte fel teljesen a lapjait, hiszen azt a munkájából kifolyólag senkivel sem teheti meg, de ettől még a squash órák, a vacsorák, mind azt éreztették vele, hogy nincs egyedül a szaros életével és ha kell, akkor van kihez átmenni, hogy pár sör társaságában arról ventilláljon, hogy hogyan esik szét a munkája miatt a házassága.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0010.jpg

Kettőjük közül Philip volt az, aki tudta mi az ábra és a munkája miatt tartotta fent a kapcsolatot, de végül csak Stan lett a legjobb barátja. Mert ahogy Elizabeth esetében is összecsúszott a munkakapcsolat a magánéleti dolgokkal, úgy megtörtént ez Stannel is. Csak a férfibarátság ilyen fura dolog és hiába tartotta a sorozat mindig a szemünk előtt, nem mindig éreztük azt, hogy ez mennyire fontos Philipnek valójában. Mert talán sokáig ő sem tudta. Valószínűleg azért, mert nem tudott előtte soha őszintén beszélni a szaros kis életéről. Amint viszont eljött a beszélgetés, a lelepleződés ideje, akkor már saját maga előtt sem volt titok, hogy sokkal fontosabb lett neki a szomszédja, mint azt gondolta volna. Munka miatt volt és egyébként sem volt tökéletes, de ott volt és amennyire a körülmények engedték, annyira valódi volt.

Mert hiába gondolja úgy a KGB, hogy teljesen irányítja az illegálok életét, bizonyos alapvető érzelmeket nem tud kiverni az emberekből. Vagy legalábbis Jenningsékből nem sikerült. Főleg Philipből. Az ember egyszerűen csak kötődni akar, meg közben valahogy túlélni és ahogy hozza az élet, ahhoz aztán megpróbál alkalmazkodni. Ezért kedvelte meg végül Marthát is annyira, hogy mindent megtegyen azért, hogy élve elhagyhassa az országot.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0008.jpg

Sokáig nem tudtam mit kezdeni a fináléval, és főleg azért nem mert nem volt számomra világos, hogy Stan miért nem képes rálőni Philipre. Mert bár lelepleződött előtte, de az évek alatt kialakított kapcsolatot nem tudta csak úgy kitörölni. Plusz az is sokat segített, hogy Philip, aki már elfogadta, hogy vége, hogy ott szitává lőhetik a feleségével és a lányával együtt, roppant nyugodtan kezeli a helyzetet. Valamennyire manipulálja Stant, de leginkább csak arra játszik rá, hogy érezze: hiába néz ki úgy kívülről, hogy ők ellenségek, valójában ugyanaz a két szerencsétlen középkorú csávó, aki úgy érzi, hogy eleve a legszarabb munkát végzi, amit csak el lehet képzelni, de erre jön még rá az, ahogyan a magánéletüket is felfalja. Itt egyszerre jön képbe az árulás, illetve az érzés, hogy Philip basszus tényleg átérezte az ő szar helyzetét, még ha nem is mondhatta ki soha. Nincs ennél jobb magyarázatom arra, hogy Stanből miért nem robbant ki a frusztráció és kezdett el lövöldözni.

Csak erre tudtam gondolni, hogy az emberek csak arra vágynak, hogy kötődhessenek valakihez és megértsék őket.


Ez ott lett világos, mikor az utolsó vacsora előtt Jenningsék még utoljára felhívják Henry-t az iskolában, mielőtt végleg magára hagynák. Henry ugyan csak azért született, mert a munka miatt szükség volt rá, de Philip szeretné azért, ha tudná, hogy ettől függetlenül ő tényleg szereti és tényleg büszke rá és tényleg jót akar neki, de ebben a helyzetben nincs más választása. Henry persze pont a szülei munkája miatt nem tudott olyan kötődést kialakítani velük, mint ami normális lenne. De az a szép ebben, hogy az Americans ezt is olyan szépen mutatta meg, hogy valójában ez tök átlagos dolog és szégyelljék magukat azok a szülők, akiknek valójában közel sem annyira fontos és megterhelő a munkája mint a Jenningséké, mégis olyan sok időt szánnak rá, hogy elhanyagolják miatta a családjukat. És ilyenkor kiderül, hogy mi is a fontos igazán, még akkor is ha először az ember úgy gondolja, hogy nem akarja a gyereket.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0017.jpg

Ez valamennyire része Paige döntésének is, ami a sorozat utolsó késdöfése a nézőbe, amire nem számítottam, de utólag maximálisan érthető, hogy nem tudja csak úgy magára hagyni a testvérét. Illetve az előző részben lelepleződött végleg előtte az édesanyja, azt hiszem az is segítette az elválást, ami még brutálisabbá teszi Elizabeth számára a finálét. Aki az első jelenetben meg van róla győződve, hogy Henry-t is magukkal kell vinniük, annak ellenére, hogy tök világos, alig van épkézláb kapcsolata a fiával, különösen azóta, mióta Philip kiszállt a buliból. Azóta végképp megszűnt édesanyának lenni, ami érződik az utolsó telefonbeszélgetésükön is, ahol Henry-nek igazából azt sincs kedvel elmondani az anyjának, hogy épp egy ping-pong bajnokság kellős közepében vannak benne. Erre jön, hogy a lánya, akivel viszont szépen kialakult egy közeli viszony, aki rengeteget tanult tőle, szintén könnyebbnek érezte, ha inkább otthagyja őket a vonaton, menjenek csak vissza oda, ahonnan jöttek.

Fogalmam sincs, hogy Paige mennyire mozoghat szabadon, milyen lehetőségei maradtak még, Claudia távozásával egyáltalán ki van még ott terepen, aki segíthet neki. Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg meg tudja valósítani az ötletet, hogy vigyázzon az öccsére. Mindenesetre Henry lehet még az, aki miatt élve kijutottak a garázsból a szülei, mert azt hiszem Philip szavai arról, hogy Henry mennyire őszintén szereti Stant elég mélyre mentek és megerősítette Stant abban, amit egyébként is tudott. Viszont onnantól kezdve, hogy tudta neki kell majd elmondani az igazat a fiúnak, nem jöhetett szóba az, hogy fegyvert emeljen Jenningsékre, mert szerintem nem tudott volna ezzel együtt élni, és nem tudta volna ezt Henrynek elmondani. És ezzel a titokkal sem akart együtt élni. Akkor már elviselhetőbb az, hogy futni hagyta őket. Mondjuk kíváncsi vagyok ez mennyire eszi a lelkét, lehet-e ezt az életet így folytatni. Bár ha közben az jár a fejében, hogy Renee esetleg egy kém, akkor abba is bele lehet őrülni.

the_americans_2013_s06e10_720p_hdtv_x264-avs-0018.jpg

Érdekes döntés, hogy a készítők végül ezt az egészet ennyire a levegőben hagyták, nekem meggyőződésem, hogy Renee egy kém, amitől még nagyobb lesz Stan drámája és talán ezért is fordulhatott elő, hogy a nagy, With or Without you-ra felhúzott montázs során mindig ott zokogok a legnagyobbat, mikor Renee megöleli Stant. Korábban, az időugrásos montázsban, amit az Elton John számra komponáltak abban felvezették ezt, ahogyan Renee érkezik Philip helyére és már vele fallabdázik Stan. Ott is erős volt ez a jelenet és ha ez azt jelenti, hogy Stan igazából csak másik kelepcébe kerül, akkor rosszabbul járt, mint Oleg. Vagy Oleg szegény felesége. Vagy szegény édesapja, aki már a második fiát veszíti el egy teljesen értelmetlen konfliktus miatt.

Az Americanshez pont egy ilyen vég illett, ami után nem tudjuk eldönteni, hogy kinek a rosszabb, mert mindenkit tönkre tett a rendszer.


Ami stabilitást ad, mert jobb egyébként hinni valamiben, ami nagyobb nálunk, de csak addig, míg nem telepszik rá teljesen az életünkre. A sorozat szereplőinek ebben a tekintetben már nem volt választása, a történet egy olyan pillanatban engedi el őket, ahonnan még simán lenne mit mesélni, de a lényeg az volt, hogy ezek a rossz dolgok, amiket egymás fejére hoznak, nem érnek véget. Mert mindig küzdenek a túlélésért, ami sokszor csak még rosszabb helyzethez vezet. De az ember próbálkozik, hátha jobb lesz. Ha pedig nem jön össze, akkor képes a lehető legrosszabb helyzethez is alkalmazkodni. De csak addig, amíg van kire támaszkodni. 

Egyéb felfedezések:

  • Oleg apját nagyon megsajnáltam majd eszembe jutott, hogy mi van azokkal a szülőkkel, akik Jenningsék miatt veszítették el a gyerekeiket? Vagy mi van Tatiana szüleivel? Olyan rossz mindenkinek, felsorolni is nehéz.
  • Végül az előző évadban látott esküvő csak visszaütött Jenningsékre, de a rendőröknek ez sem segített abban, hogy elkapják őket. Ezzel a határon átcsúszással a sorozat még bemutatott egyet a kérkedőknek, akik szerint túlzás volt ez a sok paróka és azzal úgysem lehet senkit megtéveszteni.
  • "You were meant to better things. We all were." - a tételmondatot végül Dennis mondhatja ki.
  • Igazán érdekelne, hogy végül Elizabeth és Philip hány embert ölt meg, illetve mennyit nyomorított meg mondjuk érzelmi alapon.
  • Nem sok sorozat csinálna ilyet, hogy behoz egy ciánkapszulát, ami végül nem öl meg senkit, csak az előző, eldobott élet szimbóluma lesz belőle.
  • A With or Without You-val egyébként szerintem véget ér a sorozat és az álommal már az epilógus következik.

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr1115718126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2020.05.30. 22:20:39

Ez egy qrva jo sori.
Ujra nezem.

jausten 2020.06.01. 12:16:44

Az utolsó évadokat nem sikerült megnéznem, pedig zseniális a story, a színészek; egy darabig ment egy magyar csatornán, aztán eltűnt, sajnos. remélem, vhol az éterben megvan az egész.