A sorozat végjátéka egyáltalán nem úgy alakul, ahogyan számítottam rá. Az egésznek a kulcsa Stan, akiről azt feltételeztem, hogy hamarabb rádöbben arra, mennyire félreismerte a szomszédait. Ehhez képest ott tartunk, hogy az utolsó előtti részben is kissé nehézkesen vesz rá magát, hogy rákeressen Elizabeth és Philip nevére az adatbázisban. Természetesen nem jár sikerrel, de később, mikor jó nyomon indul el, akkor sem kap őszinte válaszokat. Ja és természetesen a főnöke, Dennis sem hisz neki. Hajtóvadászatra számítottam, ehhez képest teljesen másfajta drámával készítette elő a sorozat fináléját a showrunner páros.

Az nem újdonság, hogy benne van a levegőben, hogy mindjárt valami nagyon rossz dolog fog történi. Kis túlzással a The Americans összes epizódjáról elmondható ez. Amitől egyedi lett a Elizabeth, Jennings névre keresztelt rész az az, hogy az egész egy meditáció az, hogy megérte-e az a sok szörnyűség, ami idáig juttatta a karaktereket. A másik fontos kérdés, amit nem először tehetünk fel magunknak, hogy kik képesek ilyen életet élni?

A katonai elhivatottság különböző oldalait kezdettől fogva boncolgatta a sorozata, hiszen főleg olyan karaktereket látunk a történetben, akik nagy áldozatot hoztak valami nálunk nagyobbnak gondolt ügy érdekében. Jenningsék lemondtak az életükről, mert azt gondolták, hogy az imperialisták szabotálása egy olyan ügy, amiért megérni, hazudni, csalni, zsarolni, parókába bújni és természetesen ölni az év összes napján.

A sorozat címe több szempontból is irónikus, de az egyik az az, hogy az amerikaiaknak először mennyire idegen ez a gondolat, ami a szovjet főszereplőinket arra hajtja, hogy a haza miatt ilyen kegyetlen és fárasztó életet éljenek. A hadsereg és a szolgálat az amerikai identitásnak is része, de közben ott van, hogy a katonákat az amerikai rendszerben igyekeznek kárpótolni az önfeláldozásukért cserébe. Orosz oldalon, ez mintha nem lenne opció. De az önző érdekeken túl egyébként is sokkal nagyobb motiváció tud lenni, hogy ha én is teszek az országért, akkor a gyerekeknek meg az unokáknak már majd sokkal jobb élete lehet, mint amilyen nekem volt. Vagy Elizabeth esetében olyan országban élhetnek, amit jónak találok és amit szerinte érdemes megőrizni.

Oleg és Stan beszélgetése a zárkában ezt a gondolatot járja körül és kicsit úgy tűnik, mintha az FBI ügynök, aki éveket töltött beépülve különböző bűnszervezetekben, nem értené teljesen azt az önfeláldozást, amiről szegény Oleg beszél. Számára egyértelmű, hogy a gyermeke jövőjét azzal biztosítja, ha feláldozza magát és soha többet nem jut haza. Olyan meggyőződéssel hisz az igazában és abban, amit Gorbacsov képvisel. Ezért nem ránt magával senkit, nem segít magán, csak elfogadja a helyzetet.

Ugyanez igaz Claudiára is, akit Elizabeth szembesít a kilátástalan helyzetével és az árulásával. Elég bombasztikus jelenetről van szó, amikor megérkezik (valószínűleg utoljára) a rejtekhelyre és szinte azonnal kitálal az elmúlt napok cselekedeteiről, amik majdnem olyan durvák, mintha egyedül ledöntött volna egy Sztálin-szobrot. Szembement az elmúlt évek munkájával és mindenről értesítette Gorbacsov embereit. Claudia a vereségben nem is tud már máshoz nyúlni, csak próbál valahogy sebet ejteni Elizabeth becsületén és lelkiismeretfurdalást okozni, hogy ezzel az egy húzással mindent lerombolt, amiért eddig harcolt.

Ez különösen kegyetlen dolog, még ha igaz is lenne, Elizabeth és Philip akkor sem gondolhatna erre, mert így nem elég, hogy fárasztó és életveszélyes is volt, amit csináltak, de még felesleges is.

Claudia olvasatában ez azt jelenti, hogy Elizabeth jócselekedeit most felülírták a rosszak, ami különösen irónikus, mert tudjuk, hogy nagyon kevesen lennének képesek a “jó” szóval illetni azokat a dolgokat, amiket Elizabeth a munkája miatt megtett. Erről eszembe jutott az előző rész vége, amiben Elizabeth arról beszélt, hogy Andrei atya talán majd feloldozást tud adni a lelkiismeretével viaskodó Philipnek. Mintha ez a gondolat valahogyan Elizabeth-ben is előjött volna, akin végül csak nyomot hagytak a munkában eltöltött évek. A sorozatban megszokott tempóhoz képest a pálfordulása lehet egy kicsit túl gyorsan történt meg, talán azért kaptuk ezt a flashbacket, hogy a készítők jelezzék: ezek a kételyek kezdettől ott vannak és mélyen gyökereznek.

Ebben is volt egy adag irónia, ahogy Elizabeth-et arra kérték, hogy öljön meg egy másik szovjetet, de ezt a parancsot visszautasította, sőt képes volt megölni azt a szovjetet, akit kijelöltek arra, hogy végezze el helyette a szovjet gyilkosságot. A megbízott volt más, mint szegény Tatiana, akit jó rég láttunk utoljára, halála pedig különösen dicstelen lett, ahogy a fejéről leszakadt parókával vérzik el egy lépcsőn és senki sem siet a segítségére.

Elizabeth oktatásán azt mondták neki, hogy Moszkvában nem lehet otthagyni egyetlen elvtársat sem a bajban. A lényeg valójában csak annyi, hogy elvtárs legyen, mert ha nem az, akkor hiába szovjet, akkor igazából meg is rohadhat. Ez a szovjet-szovjet árulás nagyon fontosnak tűnt a részben. Claudiának meggyőződése, hogy ezzel sok szovjetet sikerült elárulnia, a pap szintén szovjeteket árul el, ráadásul ez pont az ellenkezője annak, amihez hozzászoktunk, mert a beszédéből úgy jön le, mintha féltékenység miatt, vagyis roppant önző dolgok miatt dobná fel Andrei atyát, nem is valamilyen komolyabb meggyőződésből.

Aztán ha már az áruló papoknál és a mindenfelé szaglászó Stannél járunk, akkor ott van az epizód első 10 percében előkerülő Tim atya, akit szintén nagyon régen láttunk, most viszont Stanben nagyon jogosan merült fel, hogy ha valaki előtt lelepleződhettek Jenningsék, akkor az a pap, akihez olyan sokat járt a lányuk. Az amerikai pap viszont nem árulja el a szovjeteket. Nem tudjuk meg, hogy miért. Lekötelezve érzi magát? Vagy csak ennyi év elteltével már nem akart utánuk nyúlni? Vagy félt az esetleges következményektől? Vagy csak Stan nem volt neki ennyire megnyerő? Ez egy nagyon érdekes kérdés, amit a sorozatnak esze ágában sincs megmagyarázni. Stannek nincs szerencséje és hiába láttuk az előző évadban Tim atya feljegyzéseit Jenningsék szörnyű tetteiről, mikor ott lett volna számára a lehetőség, mégsem segít azon, hogy kiderüljön az igazság. Vajon Tim atya is azt mérlegeli, hog a tetteinek milyen következményei lesznek? És úgy ítélte meg, hogy egy ilyen helyzet több rosszal, mint jóval járna?

Képtelen vagyok megjósolni, hogy mikor milyen kanyarokat vesz a történte, korábban biztosra vettem, hogy Tim atyának meg kell halnia, mert túlságosan nagy kockázatot jelent és jó nagy kamu ez a Buenos Aires-i állás, ami valójában arról szól, hogy megöljék őket. Ez nagyon nem jött be, mert tényleg valódinak tűnik az állás és Tim atya nem jelentett veszélyt Jenningsékre azok után sem, hogy lebuktak előtte. Végül viszont csak a papok miatt kell menekülőre fogniuk.

Az sem derül ki egyértelműen, hogy mi lett Andrei atya sorsa, aki meg tudja erősíteni Stan megérzéseit Jenningsékről és ha az Dennis előtt derül majd ki, abból még egy igazán kínos jelenet is kisülhet. Mert Philip menekülése után csak annyit láttunk, hogy az FBI-ban mondták, hogy 10 perc míg ideér a pap, aki valószínűleg Andrei, de nekem fura döntés, hogy az ő lekapcsolását nem mutatták meg, azok után, hogy ennek a történet egészére milyen nagy jelentősége van.

Egészen furcsa kanyarokat is bevállaltak az írók a végére, például korábban sokszor lehetett úgy érezni, hogy Paige a kulcs és mindig az a legfontosabb, hogy az ő élete, hogyan alakul, itt. Ehhez képest az epizódban alig láttuk, de a végén ő is hozzátette a magáét ahhoz, hogy teljesen szétessen a sokáig egészen egységes és látszólag boldog Jennings család.

Itt az előző részben elengedett Jackson csap vissza, aki az őt megzsaroló titokzatos és szexi nőről hivatalosan nem beszél senkinek, de a többi gyakornok megismeri a szitut, pláne azért, mert Jacksont teljesen megfektette a helyzet. Ő egy kedves ártatlan srác, ezzel élt vissza Elizabeth és egy újabb teljesen szétcseszett életet vehet fel a bűnlajstromára. Mikor ezzel Paige szembesíti, akkor nincs más választása, mint a tagadás. Nagyon ügyes, hogy az évadban elindított, "anya, akkor ebben a munkában mégis mi a helyzet a szex-szel" kérdés végül ide futott ki.

Paige-nek szembe kellett néznie a helyzettel, hogy a munka miatt az anyja rendszeresen szexszel idegen férfiakkal, tekintettel arra, hogy azok milyenek. Itt mikor Paige borítja az asztalt, akkor arról beszél, hogy és apa tudja, hogy egy kurvát vett el? Itt kicsit fura, mert mintha elfelejtené, hogy az apja ugyanezt a munkát végzi, ergo pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia az anyjának, illetve neki is ugyanezt kell csinálnia. De ez lehet a 80-as években elfogadott nemi szerepekre egy utalás, hogy az, hogy az apjának is kell idegen nőkkel szexelnie az közel sem olyan elfogadhatatlan vagy megbocsáthatatlan, minthogy az anyja egy kurva.

Ráadásul itt is a katonai hozzáállás kerül elő, hiszen Elizabeth azt mondja, hogy a szex egyébként is túl van dramatizálva és ahhoz képest, hogy milyen fontos munkát végez a hazájáért, ahhoz képest semmi, hogy néha undorító emberek farkát kell a szájába vennie. Az utolsó előtti részben a sorozat feltette a karaktereknek a kérdést, hogy miért csinálták ilyeneket, illetve, hogy megérte-e ezt az utat választani. A válaszok különbözőek, mert Claudia például nem fogadja el a pillanatnyi vereséget, igyekszik megőrizni a méltóságát, és ha kell, akkor otthon is folytatni a harcot azért, amiben hisz.

Oleg a győztes oldalon van, de közben neki is ugyanezzel a kérdéssel kell szembenéznie és az ellenség előtt nyilván nem is beszél arról, hogy esetlegesen kétségei lennének. A kérdések pedig a fináléban Philipnek és Elizabethnek is aktuálisak lesznek, akik a munkájuk miatt vállaltak eleve közös gyerekeket, de lehet ha tovább akarnak élni, akkor a saját érdekeik miatt kell lemondani róluk. A finálé senki számára nem lesz egy könnyű menet, de még így is szívesebben lennék Philip vagy Elizabeth helyében, mert Stan, Oleg, de leginkább Henry sokkal jobban megszívta.

Egyéb megfigyelések:

• Stan kínos jelenete az utazási irodában azt hiszem méltó lezárása volt ennek a szálnak. Kétlem, hogy Philip ide valaha visszatér. Ráadásul ebben a helyzetben, mintha összekeveredtek volna a szerepek, amiket Philip párhuzamosan játszik. Nem tudtam eldönteni, hogy az egészből mennyi volt a megjátszott és valószínűleg Stan sem, aki még egy kicsit talán még reménykedik benne, hogy nem neki lesz igaza.
• A Mad Men egy zseniális sorozat volt, ami a flashbackekkel nem igazán tudott mit kezdeni és ez azt hiszem a The Americansre is igaz, ami időről időre használta ugyan őket, de ezek hatásukban általában elmaradtak attól a katarzistól, amit a “jelenben” játszódó jelenetek váltottak ki.
• “Philip and Elizabeth Jennings are not Russian spies.” - ez így az utolsó előtti részben az egyik legerősebb és legviccesebb mondat a sorozatban még mindig nem hiszem el, hogy ezt képesek voltak ilyen formában meglépni a készítők.