A Succession első két évadában az volt az egyik kedvenc dolgom, hogy általában az epizódok időben messze jártak egymástól és két rész között minimum napok, de inkább hetek teltek el és általában valamilyen esemény vagy utazás köré épült fel az adott történet. Most a harmadik évad elején kilépünk ebből. A nyitány rögtön a finálé után vette fel a fonalat és most is onnan megyünk tovább, ahol az előző epizód abbamaradt. A készítők az utolsó cseppet is kifacsarják ebből a helyzetből.

Formailag tehát újítunk, de egyébként a sorozat továbbra is csak flörtöl azzal, hogy igazi következménye legyen Ken performanszának. Egyelőre tényleg erről van szó, ahogyan beveti magát az exfelesége lakásába, felbéreli az állítólag legjobb ügyvédet, majd megpróbálja maga mellé állítani a testvéreit, miközben már azt is intézi, hogy az igazgatótanácsban is simán menjenek a dolgok, ha egyszer eljutnak oda, hogy tényleg nekimennek az öreg Logannek.

Közben látjuk, hogy az egyetlen mértékegység, ami számít, hogy milyen az események látszata, hogyan éli meg azokat a külvilág és milyen reakciók, lájkok és mémek jönnek ki belőle. Roynak, amennyire tudjuk, nincsenek érzelmei, viszont tudja, hogy a külvilág előtt akkor tud szimpatikus lenni, ha úgy viselkedik, mintha képes lenne a különböző, lehetőleg gyengéd, érzések kialakítására és fontos lenne a számára, hogy mit gondolnak és éreznek a családtagjai. Roy ebben a káoszban mindent is irányítani akar, úgy érzi, hogy hirtelen egyedül maradt, de tudja, hogy aki egyedül marad ebben a játékban az veszít, így hirtelen mindenki fontos lesz a számára.

Ismét kijön, hogy ezek az emberek képtelenek az őszinte kommunikációra, a megértésre, az empátiára. A fejükben játszanak egy játékot, amiben mindenki más csak statiszta vagy potenciális ellenfél, de közben egy pillanatig sem élvezik, amit csinálnak és fogalmuk sincs arról, hogy a győzelem mellett számíthatnak-e bármilyen jutalomra.

Hódítani kell mint Nagy Sándor, csak itt mindenki csak veszít.

De akkor miért nézzük ezt az egészet?

Az előző részben megteremtett klausztrofób érzés csak pillanatokra enyhült ebben a részben, továbbra is csak szobákban és autókban vagyunk, bezárva együtt a karakterekkel, akik csak magukkal vannak elfoglalva. Mindenki azt nézi, hogyan profitálhat a helyzetből, mi az a lépés, amitől holnap okosabbnak érezheti magát.

Kendall terve elég logikus, hiszen mindenki számára egyértelmű, ha a gyerekek összefognak, akkor Logannek annyi és bár abban Gerrinek igaza van, hogy az igazgatótanács még bekavarhat nekik ezt követően, de ha az apjukat leszednék a tábláról, szinte már nyert ügyük van. Ehhez le kellene mondani a vezetésről egy ideig, de ezt egyik testvér sem meri meglépni. A motivációk nem teljesen világosak, bár Connor és Roman nyilván be vannak szarva, Shivet meg hiába alázta meg folyamatosan az apja a második évad során, mégsem kész rá, hogy elárulja. Meg arra sem, hogy még ha csak ideiglenesen is beálljon Kendall mögé.

Pedig előzetesen arra számítottam, hogy Shiv és Kendall felismerik, hogy szükségük van egymásra és képesek valamilyen kompromisszumra, de úgy tűnik, hogy ez téves feltételezés volt. Mindenesetre lehet, hogy Ken szerint olyan a helyzet, mint mikor Nagy Sándor halála után ott állt vezető nélkül az egész világ, mégsem világos, hogy pontosan mire megy ki a játék. Nekem úgy tűnik, hogy csak arra, hogy folytatódjon.

Itt a cél teljesen mindegy, a lényeg, hogy történjen valami, rólunk szóljanak a hírek és úgy tűnjön, mintha lenne bármi befolyásunk a saját életünkre. Mert valójában ezeknek az embereknek, akik helyett mindig mindent megcsinálnak, mióta megszülettek, soha nem irányították az életüket és azt ami történik velük. Most itt lenne a lehetőség, elsősorban Kendall elképesztő becsvágyából. Ken azt mondja, hogy dagály van. Shiv megállapítja, hogy ez egy pillanat. Csak aztán senki nem tud felnőni ehhez és az epizód végére mindneki víz alá kerül.

De akkor miért nézzük ezt?

A Succession a Trónok harcához hasonlóan egy szappanopera parafrázis, a Dallas kifordítása, ami ellenünk forgatja azt a természetesnek vett dolgot, hogy a híres és gazdag emberek életére, mindennapjaira, politikai állásfoglalására oda kell figyelni. De miért érdekel minket, hogy ezek a szerencsétlenek, hogyan élik a szánalmas életüket? A sorozat elején nem igazán volt világos, aztán ki tudtak annyi empátiát csavarni a nézőkből, hogy hirtelen azt gondoljuk, igen ezek szánalmas figurák, de attól még érdemesek arra, hogy kedveljük őket. Pláne, hogy ők se magukat, se egymást nem tudják igazán szeretni, az epizódban többször elhangzik, hogy köszönöm, meg hogy szeretlek, de egyik alkalommal sem gondolhatjuk azt, hogy ezek őszinte érzések megfogalmazásai.

Csak célok és eszközök vannak. Befeketetések. Tranzakciók.

Nem tudnak máshogy gondolkodni és az üzletben használt kifejezéseket sem tudják letenni az ajtó előtt. Sokkal jobban megy, ha valakit alázni vagy megfélemlíteni kell, mint pozitív és kedves érzelmeket kifejezni. Ez szomorú. Nézzük a sorozatot és azt érezzük, hogy a bankszámlánk sokkal kisebb, de az életünk sokkal gazdagabb.

Ez azért nem kis dolog.

Egyéb megfigyelések:

• A legjobb dolog volt, hogy Tom és Greg párosa kicsit szét lett választva, mert így még jobban tudjuk értékelni a köztük lévő hihetetlen kémiát, amihez még csak nem is kell ugyanabban a teremben lenniük. A telefonhívásuk az egész epizódból kiemelkedik.
• Az pedig az egyik legfontosabb fejlemény az epizódban, hogy Greg megpróbálja a saját útját járni, bár ő csak szeretné ép bőrrel megúszni, nem lebontani a kapitalizmust, de lehet közvetve még ehhez is sikerül hozzájárulnia.
• Ken hihetetlenül jól tudja pittchelni a teljesen bullshit ötletét, majd később maga is megemlíti, hogy simán lehet, hogy az egész felesleges, mert megsül a bolygó, de odáig nem jut el, hogy azt gondolja, hogy talán azért is tudna tenni, hogy ne süljön meg a bolygó.
• Az egész sorozatot jól leírja a jelenet, mikor a testvérek megbeszélik, hogy ami itt történt az titokban marad, majd Shiv felhívja Tomot Roman meg Gerrit hogy azonnal elmondjon mindent.
• De a pletyka egyébként is ennek az egésznek az üzemanyaga, ami történik. Mit írnak Royról és Kendallról az újságok? Mit írnak róla Twitteren? Greg azonnal elmondja Tomnak, hogy megjön Shiv. Az emberek pletykálnak, titkok nem léteznek és ez az egész csak generálja az újabb és újabb problémákat, aminek sosincs vége és senki nem fogja magát jobban vagy győztesnek érezni.