Beszélnünk kell Stanről.

Végre megtörtént az, amit konkrétan a legelső epizódban belengettek: végre lelepleződött előtte a szomszéd család. A legelső évadban még valamennyire foglalkoztak ezzel a helyzettel, hogy mi van ha az FBI ügynök rájön, hogy mi zajlik a szeme előtt, de a többi évadot lehúzták úgy, hogy Stanben fel sem merült, hogy Jenningsék nem a családi vállalkozás miatt ilyen elfoglaltak.

Stan nem igazán van képben saját magával, meg a valódi viselkedésével kapcsolatban. Korábban azt mondta Henry-nek, hogy a munkája jellegéből adódóan ő nem bízhat meg senkiben, hiszen túlságosan nagy kockázatot jelent. Ehhez képest Philippel egyáltalán nem volt gyanakvó, de lassan rá kell döbbennie, hogy ez mekkora hiba volt.

Négy résszel a vége előtt jutnak el a készítők addig a csavarig, amit más sorozatban már évadokkal korábban eljátszottak volna. Vagy ha ilyen sokáig húzták volna, akkor biztos katasztrófa és bohózat lett belőle és most még utoljára emlékezzünk meg róla, hogy mekkora csúcsteljesítmény volt ez az alapfelállást csak tényleg az utolsó utáni pillanatban szétrombolni.

Persze, ha úgy nézzük ez is elég komótosan történik, mert Stan összerakta végre a puzzle darabkáit, szinte minden világos a számára, de még nem szólt róla senkinek. Egy komoly szakmai krízist is hoz ez a felismerés, hiszen ez azt is jelenti, hogy pocsékul végezte a munkáját és nagyon sok ember életét menthette volna meg, ha hamarabb figyel fel a jelekre.

Ezért is nem robbanhat még fel ez a bomba, csak ilyen óvatos léptekkel előszedi a Philadelphiában történt incidens aktáját, amiről mostmár ő is tudja, hogy valószínűleg a szomszédai voltak.

Talán ezért is van meg a győzelmi pillanata Stannek, mikor a vérfürdőbe torkolló akció után kifakad neki az egykori társa, aki jelenleg épp a kvázi főnöke, hogy igaza volt, akkor amikor kiszállt ebből az egészből. Ebbe az egészbe bele sem kellett volna kezdeni és akkor most nem kellene azon paráznia, hogy mit követhettek még el a szomszédai, amiről fogalma sincsen.

Noah Emmerich szenzációs, ahogy végigmegy ezen a hullámvasúton.

Gondolom a hátralévő részekben is Emmy-t ér az alakítása, de már önmagában a Harvest is tele van olyan jelenetekkel, ahol látszólag nem sok mindent csinál, de jobban megfigyelve látszik: épp a szemünk előttünk hullik darabjaira az ember, aki nagyon küzd azon, hogy ezt senki se vegye észre. Ezt nem tudom, hogyan lehet ilyen átéléssel eljátszani, de talán volt ideje felkészülni a pillanatra, amikor Stan végre megtudja, hogy milyen balfasz is volt eddig.

Máig az egyik legemlékezetesebb pillanat vele kapcsolatban, mikor láthattuk az álmát a második évad fináléjában. Az elsősorban a lelkiismeretére koncentrált, amit megviselt, hogy meg kellett ölnie Vladot, arról nem is beszélve, hogy éppen megcsalja a feleségét. De ennél is érdekesebb volt, mikor szegény Marthát látjuk a háttérben, miközben a táskájába pakol papírokat. Vagyis már akkor jelezte, hogy Stan tudatalatt a főnöke titkárnőjén is érezte, hogy valami gáz van vele, mégsem tudta összerakni. Az még szép lesz, ha ilyen finom részletek is kiderülnek, minthogy például Philip volt Marthának is a férje. Nem tudom ezeket Stan, hogyan dolgozza majd fel.

Nyilvánvalóan ez volt az epizód legfontosabb és legmeghatározóbb része, amire sok idő ment el, de közben Philip és Elizabeth szálát sem hanyagolták el. Elizabeth kicsit összezavarodik attól, hogy Philip tényleg eljött. Ez nálam azt jelenti, hogy Elizabeth kábé le is mondott a kapcsolatról, mert láttuk, hogy hogyan beszélt az elkényelmesedett férjéről, aki nem hitt eléggé a küldetésben és így ez azt is jelenti, hogy nem kellett volna ezt a munkát választania. Mert ez egy életre szól.

Az epizód végén Elizabeth pontosan ezt mondja Paige-nek. Mert bármennyire tart mostmár évek óta a kiképzése, a lényegi munkába még mindig nem kezdett bele és végül ezzel is az utolsó pillanatig vártak a készítők, de mégis egyszerre érződik korainak és későinek, hogy Paige ennek a résznek a végén kapja meg a feladatot, hogy épüljön be a külügyminisztériumba.

Tim atya korábbi megfigyelése természetesen pontos volt róla: a lány már most maradandó károsodást szenvedett. Először azt mondja, hogy nem baj, hogy fel kell adnia az életét, valójában nincs is miről lemondani, mert nincsen egy barátja se. Ha ez nem lenne elég, akkor még hozzáteszi, hogy nem attól fél, hogy meg kell halnia, hanem a magánytól, aminek a gondolata sokkal félelmetesebb. Ez tragikus, mert mi már tudjuk, hogy  hosszú távon csak a magány várhat rá. Legjobb esetben kaphat "fentről" egy társat, mint az anyja. De arra meg elég kicsi az esély, hogy a partnere tényleg a barátja és a bizalmasa is tudjon lenni. Ha nem lesz elég jó a kapcsolatuk, akkor az egyedüllét vár rá, ami szerinte rosszabb a halálnál.

A lány az epizód nagyrészéből kimarad, hogy aztán egyetlen nagyon fontos sétára ugorjon csak be, de ez legalább olyan óriási mérföldkőnek érződik, minthogy Stan végre összeadott kettőt meg kettőt. Persze az, hogy a gyerekekből is kém lesz a sorozat elejétől ott volt a levegőben, de csak később mondták ki konkrétan. Egy újabb betetőzésről van szó és bár ez papíron lassú, továbbra sem tudok belekötni az utolsó évad tempójába.

Ezt a részt leginkább az ötödikhez tudnám hasonlítani, ott kezdődött a végjáték, hogy aztán a hatodik rész során még legyen egy utolsó szusszanás, de aztán az utolsó hálaadásnapi vacsorával végül elkezdődött a kaszálás. Mostantól részről részre csak nőni fog a halottak száma.

Ironikus módon ebben az epizódban szakadt meg Elizabeth gyilkossági sorozata. Akit most meg kellett ölni, azt a gyenge és erre a munkára alkalmatlan Philip is el tudta végezni.

De azért hozom még példának az ötödik részt, mert az is olyan volt, amiben azt éreztem, hogy ott van összesűrítve minden, amiért az Americans külön-külön is jó. Az ilyen epizódokból kellett volna több ahhoz, hogy a sorozat Breaking Bad-szerű siker legyen. Persze lehet, hogy az már egy másféle sorozat lenne, mert az egész történetmesélésre hatással lett volna. Mindenesetre volt minden az autós nyomkövetésen keresztül a brutális daraboláson át a zenei montázsig, miközben a lehető legkonkrétabban megidézték azt a philadelphiai akciót, amit az első évad fináléjában láttunk. 

Jelenleg annyira erős a The Americans atmoszférája és annyira egyben van minden, hogy eszembe sem jut a hibákat keresni. Ezeket a történetszálakat ilyen sok évadon keresztül ilyen következetesen végigvinni óriási feladat. Hiába mondták korábban a készítők, hogy nem foglalkoznak a lezárással, mindig csak a következő évadra koncentrálnak, nehéz azt mondani, hogy ne tudták volna évekkel ezelőtt, hogy hova akarnak eljutni a történettel a végén.

Lehet, hogy a Westworldre mondják, hogy egy színésznek olyan, mint egy olimpia, ahol különböző dolgokban kell egyszerre jónak lenni, de az Americans sem panaszkodhat abban a tekintetben, hogy rengeteg eltérő szituációt ad a színészeknek a nagybetűs játékra.

Elsősorban Stanre gondolok, akinek a fejében dúl a legnagyobb hidegháború, ahogy próbálja megőrizni az eszét és korrigálni az eddigi hibáit és elkapni Jenningséket.

De Elizabeth nem tudom, hogy miért nem esik már össze és nem véletlen, hogy Keri Russel az évad sztárja, mert ebben az epizódban is elképesztő nüanszok voltak a játékában. Mikor megérkezik Philip és hirtelen minden meg van bocsátva és kezes báránnyá válik, egészen odáig, hogy hazaérés után rögtön bejelenti, hogy őt várja a munka, menni kell tovább, mert a jövő héten itt a csúcstalálkozó.

Ez már rég túl van a fizikai teljesítőképesség határán, de Keri Russellnek valahogy egyszerre hisszük el, hogy ez a fáradtság nem kamu, meg azt is, hogy Elizabeth még valahogy bírja.

Matthew Rhynek a legnagyobbat akkor kell küzdenie, amikor Stan vallatja a ház előtt. Ez az utolsó beszélgetésük, amikor Stan még elhiszi a fedősztorit. Egyébként hihetően is hangzik, mellesleg igaz is, de csak alig pár másodpercig működik. Mindenesetre Philip valamiért még azt sem akarta bevallani, hogy gáz van az üzlettel és Matthew Rhys tényleg az összes apróságot, ami ehhez kellett megjelenítette a nézők számára, akik ekkor még többet tudtak, mint szegény Stan.

Ő pedig csak arról beszélt, hogy miért is lehetne lelkiismeretfurdalása és csalódottsága, amiért ez az egész nem esett le neki korábban. Mert neki jónak kellene lennie ebben. Itt viszont látszik, hogy a magáról kialakított kép és a valóság hány ponton tér el egymástól.

Ez mind-mind zseniális alakítás volt, amihez jó forgatókönyvet kaptak és ennek a fontos és a sorozat történetét tekintve is jelentős résznek a forgatókönyvét a készítők odaadták Sarah Nolennek, aki a showrunnerek asszisztenséből lett végül író az utolsó néhány részre. Az, hogy ezt megkapta önmagában óriási elismerés, az pedig szintén, hogy ilyen jól megoldotta feladatot. Ilyenkor mindig felmerül, hogy a showrunnereknek mennyit kellett egyébként belenyúlniuk a könyvbe és hogy ezek után sem húztak Matthew Weinert azért, hogy osztozni kelljen a krediten. Mindenesetre a Mad Mennél és a Breaking Badnél is volt erre példa, jó látni, hogy az Americans is ez a helyzet és még az is passzol, hogy egy női író a protezsált.

Egyéb megfigyelések:

• Mindig azt hittem, hogy még sok-sok óra van hátra a sorozatból, valójában mindjárt itt a vége, úgyhogy ebből adódó félelem miatt néztem kicsit metábban ezt az epizódot.
• A parkolóban játszódó jelenet során a hideg futkosott a hátamon, zseniális volt, ahogy a csenddel bántak és Philip és Elizabeth is képes volt megőrizni a hidegvérét, miközben ilyen közel voltak ahhoz, hogy bárki meglássa őket.
• Oleg. Szegény Oleg mióta megkapta a halálos ítéletét parkolópályán van, szegényt már csak meghalni fogják visszahozni.
• Tetszik egyébként, hogy a munka magánélet egyensúlya ilyen kiemelt szerepet kapott az epizódban, ami gondolom sok-sok ember számára nehézkes és nem mindenki végez hírszerző vagy éppen agysebészi munkát. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy milyen orvosokkal és milyen gyakran történik meg, hogy éjszaka kiugrasztják őket az ágyból. Nem tudom, hogy Henry miért gondol így az agysebészekre.
• Elég jó volt, hogy Helen nénit még azelőtt felemlegette Hank, hogy aztán előszedte volna a lövöldözés aktáit.
  Williamet újra láttuk, akinek így kulcsszerepe volt abban, hogy Jenningsék lelepleződtek.