Fega: Rögtön egy kérdéssel fordulok hozzád Gaines, a Better Call Saul legújabb része kapcsán, mert kíváncsi vagyok, hogy te láttál-e már bármilyen filmben vagy sorozatban ennél szomorúbb esküvőt? Igazából nem kellene meglepődni rajta, hogy Jimmy McGill, aki az ügyfeleiért, ha kell a csillagokat is lehozza az égről, álmai nőjét még egy lopott gyűrűvel sem tiszteli meg. Persze az egész teaser úgy van felépítve, hogy úgy tűnjön: valójában mindketten óvakodnak attól, hogy ez az egész többnek tűnjön annál, mint amennyi: egy jogi megállapodás, amire szükségük van ahhoz, hogy továbbra is együtt tudjanak élni.

Azt hiszem az előző naplóban nem szenteltem elég nagy figyelmet annak az apróságnak, hogy az esküvő azért is fontos, mert a házastársak nem kötelezhetőek arra, hogy egymás ellen tanúskodjanak. Úgy láttam, hogy Kim az utolsó lehetőségével megpróbálja egy fokkal szabálykövetőbb élet felé terelni Jimmy-t. De lehet, hogy ezzel inkább csak magát akarja védeni, és valamennyire már érzi, hogy a jövendőbeli férje igazából menthetetlen. Ezért sem tudom, hogy láttam-e már szomorúbb esküvőt.

Az ajándékba kapott táska után csak “JMM”-nek elnevezett epizód nekem ezt a szomorú és szinte már elégikus hangulatot adta át remekül, hogy bármi történik a hátralévő részekben, attól igazából már csak rosszabb lesz. Most már tényleg ott tart a sztori, hogy minden egyes szálon egyre jobban érezhetjük a Breaking Bad előszelét, illetve ezzel párhuzamosan a Better Call Saul történetének a végét. Szerintem mindössze néhány olyan epizódot láthatunk majd, ahol Mike és Saul története tényleg összeér, és nem párhuzamosan futnak a kartell körüli események és a főszereplő magán- és üzleti élete. De tekintettel a szakadékra, ami a sorozat két fele között tátongott, így is hatalmas jelentőségűnek éreztem, hogy Mike szinte utasítja Sault arra, hogy hozza ki a börtönből Lalót.

Ez egy érdekes helyzet, mert számunkra teljesen világos, hogy a főszereplő előbb vagy utóbb a kartell barátja lesz, és ilyenkor mindig kötelességemnek érzem megjegyezni, hogy mennyire fura döntés, hogy ilyen közel a vége előtt még mindig ott tartunk, hogy Saul végre talán most már tényleg elindul azon az úton, amiről azt hittük, hogy a Better Call Saul lényegi csapásiránya lesz. Azt csak sejtjük, hogy ebből az egész helyzetből Kim valószínűleg nem jól fog kijönni és ezért is volt olyan jelentős, hogy Saul, miről is beszélt Kimnek. Elég egyértelmű volt, hogy csábítja a pénz, de valószínűleg még magának sem meri teljesen bevallani, hogy mennyire. Illetve előbb-utóbb mindkettőjük rá fog jönni, hogy ha az ember bekerül a körbe, akkor onnan nem könnyen lehet visszatáncolni.

És az is szép volt, hogy Saul Mesa Verda-ügyben mutatott óriási dobásai után, most épp azt gondolta, hogy bármit is csinál, nem fogja tudni teljesíteni azt, amit kérnek tőle.

De végül Mike megint a háttérből elintézett igazából mindent, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy Gusnak arra szüksége van. Te mit szóltál ehhez Gaines? Nem volt egy kissé lusta megoldás, hogy megint Mike tudja varázsütésre elrendezni a Lalo körüli dolgokat? És mit szóltál Lalo tárgyalásához? Azt tudom, hogy az utóbbi időben már egészen megkedvelted Tony Dalton karakterét, és szerintem most az epizódban különösen jól működött Lalo, aki egy percig sem esett kétségbe attól, hogy valamiért bekasztliszták, vagy attól, hogy 7 millió dolláros óvadékot kell összesöpörnie a kanapé szivacsai közül. A tárgyaláson pedig végképp úgy nézett ki, mint aki ura a helyzetnek.

Volt még egy egészen fontos része az epizódnak, ez pedig Gus főnökeit mutatta meg nekünk kicsit közelebbről és ennél ismét előjött a Better Call Saul spinoff sorozat mivolta, amit jobban szoktak takargatni, mint a magyar politikusok valódi anyagi helyzetét. Engem őszintén szólva teljesen hidegen hagyott a Madrigal története, úgyhogy kíváncsi vagyok Gaines te hogyan láttad ezt a történetszálát a “JMM”-nek. Egy fokkal érdekesebb volt a saját éttermét módszeresen felgyújtó jelenet, de itt is azt éreztem, hogy mostanra már kifulladt ez a macska-egér harc Gus és a Salamanca-klán között. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége, de igazán nem bánnám, ha ez az évad végéig lejátszódna valamilyen formában.

Most nem osztottuk fel az epizódot és igyekeztem mindenről írni, talán csak az utolsó jelenet, Howard és Saul találkozása maradt ki. De mivel te vagy Hamlin legnagyobb magyarországi rajongója, így át is adom neked a lehetőséget. Meglepődtél, hogy Howard egyből összerakta, hogy mi történik vele? És szerinted milyen funkciója volt ennek az egésznek? Szerintem már tényleg csak arról van szó, hogy itt az ideje egyre kellemetlenebbül éreznünk magunkat, ha a főszereplőre gondolunk és ez még mindig valami olyasmi, amit még mindig nem fogadtam el teljesen. Mert az elején tudtam azért, hogy mire lehet számítani a főszereplőtől, de a korai évadokban nem volt azért olyan nehéz eltekinteni a kisebb-nagyobb stikliktől és valamennyire szurkolni neki. Mostanra viszont már ebből semmi sem maradt és az utolsó jelenet engem is abban erősített meg, hogy ezen a ponton Kimen kívül nincsen senki más, aki még féltek, mert a többiek, vagy így vagy úgy de menthetetlenek.

Gaines: Tök érdekes, amit Saullal kapcsolatban írsz a Mesa Verde-ügyben tanúsított arrogáns magabiztossága és a Lalo-féle dróton rángatás közti különbségről, és ahogy azon gondolkozom, honnan eredt pontosan az epizód végi nagy kifakadása, talán még sokkal inkább erre lehet rámutatni, mint Lalo pórul járt áldozatának családjára. Mármint, ahogy a tükröződő felület által kettévágva leselkedik rájuk, az arra enged következtetni, hogy igen, Saulnak bűntudata van, amiért segít kihozni a börtönből egy gyilkost, és tevékenyen ront ártatlanok életén – a tárgyalóteremben is oda-odapillantgat, és mielőtt belefogna a spíljébe, még a külső zajokat is lejjebb tekeri a hangvágó, hogy a fülünkkel is érzékeljük az erkölcsi dilemmát.

De közben meg az van, hogy ezen Saul már rég túlvan, nem? Vagy túl kéne lennie? Vagy mégsem?

Ez pont az a libikóka, amit szerinted is nehéz néha megítélni, hogy hol tartanak vagy hol kellene tartaniuk Saul lelki megsemmisülésével az íróknak. Hogy még mindig maradt-e morzsája a lelkiismeretének, vagy sem. És ezért érdekesebb talán azt megnézni, hogy a Mesa Verdével szemben ő volt a nagyágyú, a menő manipulátor, aki túljárt az öltönyös nagykutyák eszén a maga kisember-eszközeivel, és ez adta meg neki a nagy ególöketet… még ki se élvezheti a győzelmét, kis híján tönkremegy miatta a kapcsolata… aztán még ki se élvezheti azt, hogy a kecskét és a káposztát is megtarthatja, amikor bumm, bejön a hívás a kartelltől, és megint nyomi kis lótifutinak érezheti magát, aki tökéletesen tehetetlen és eszköztelen a drogbárókkal szemben. Csak hebeg-habog, leizzad, végrehajtja, amit követelnek tőle, a végén nemhogy elengednék a pórázt, de még szorosabbra fogják.

Ez egy nagyon megalázó hidegzuhany lehet Saul amúgy is meglehetősen törékeny egójának, valakivel szemben tehát egyszerűen muszáj megint nagymenőnek éreznie magát. És mintha emiatt robbanna ki belőle a Hamlin iránt érzett mérhetetlen ellenszenve, komplexusossága, mert a monológban nem egy győztes manipulátor dörgöli a nemezise orra alá, hogy haha, milyen ügyesen kibasztam veled, hanem Saul itt annak a mémnek a megtestesítője, amin a vigyorgó, beképzelt arcról kiderül, hogy csak maszk, és alatta potyognak a könnyek. Aki valóban villámokat szóró istenségnek gondolja magát, az nem fogja hisztérikusan hangoztatni – lásd, Lalót, aki csakugyan saját érinthetetlensége tudatában mozog a tárgyalóteremben és a börtöncellában is. Így pedig azt is könnyebb talán megérteni, miért harap majd rá Saul a mézesmadzagra: míg a korábbi évadoknál gyakran emlegettük, hogy azért lehet szorítani Jimmynek, mert még elhisszük neki, hogy valamiféle igazságérzet vezérli,

most már egy percig sem hiszem el neki, hogy a JMM szlogenjét ne csak üres önáltatásként használná.

Bob Odenkirknek végül még arra sem volt elég ez az epizód, hogy pusztán jelöljék az idei Emmy-díjátadón, viszont most azt is megfigyeltem, mennyire hálás dolog Odenkirk jelenetpartnerének lenni. Gyanítom, hogy ez is közrejátszik például abban, hogy mennyire megkedveltem Lalót, mint karaktert: először akkor kezdtem érdekesebbnek tartani, amikor az írók összehozták Saullal, amit a hatalmi hierarchiájuk javára írtam, de Nachóval is lehetne hasonlóan izgalmas a dinamikájuk, viszont Michael Mando minden, csak nem izgalmas. És most nem tudtam nem észrevenni, hogy Patrick Fabian és Tony Dalton fölényes nyugalma is milyen remek ellenpontot képez Odenkirk zaklatottságával.

Daltonnál nagyon tetszett az a hümmögés, amivel lereagálta az áldozata családjának jelenlétét, tökéletesen jelezve, hogy az égvilágon semmit nem jelentenek számára, a csávónak pedig még a nevére sem emlékszik. Fabian meg az átmenetet hozta jól, amikor a mézesmázos udvariasságból kijátssza mégis a nyílt lapjait: én még nem tudom eldönteni, vajon mikor jöhetett rá, hogy Jimmy áll a szívatása mögött, vajon már a bowlinggolyónál leesett-e neki a tantusz, nekem inkább az a fura, miért próbálkozott még mindig, ennek tudatában is az állásajánlattal, meg azzal, hogy békejobbot nyújtson neki. Eddig kitartott a namaste?

Mondjuk, a namastéra Gusnak is szüksége van, meg nekünk is, hogy még bírjuk türelemmel a szálát. Egyetértek veled, sőt, az én szívverésemet már a gyorsétterem felgyújtása sem tudta megszaporázni, halva született ez a kartellháború, de még mindig próbálják masszírozni az írók. A Madrigalos jelenetek egy fokkal érdekesebbek, és belemehetnénk, hogy a főnök, akit még csak egyszer láttunk a Breaking Badben, a halála előtti percekben, milyen kapcsolatban állhat Gusszal. Nekem a hotelszobás beszélgetésből úgy tűnt, mintha ezt a Schulert valamiért kedvelné Fring, márpedig tudjuk, hogy ez kevés emberre igaz – még akár beleláthatjuk, hogy viszonyuk is lehetett korábban a testi kontaktusból ítélve. De lehet, hogy csak hideg, számító stratégiát látunk Fringtől, aki próbálja visszahúzni a pánikroham szélén tántorgó pénzembert, akin a saját nagyratörő tervei múlnak. De nem állítom, hogy olyan veszettül lekötött volna a kettejük kapcsolata, úgyhogy meglepő módon Fringből a Better Call Saulban még mindig az étteremvezető sráccal közös jeleneteiben hozták ki a maximumot. Lehet, hogy érdemesebb lett volna vele is külön prequelsorozatot csinálni, ami az éttermek menedzselésére fókuszál? Látod, még mindig próbálnám menteni a menthetőt. Tisztára mint Kim. Ami nem sok jót vetít előre számomra sem.

Egyéb megfigyelések:

• Magyar fordításban elég nehéz lenne visszaadni a szójátékot, ami az epizód címével művelnek az írók. A JMM ugye először is James Morgan McGillt jelent, ez egyértelmű volt mindenkinek. Később elhangzik aztán Saul szlogenje Justice Matters Most vagyis az “Igazság A Legfontosabb”, végül pedig Lalo javaslata az új szlogenre: “Csak Keress Pénzt”. Te hogyan kapcsoltad volna ezeket Gaines, ha neked kell lefordítani az epizódot? (Fega)
• Biztos megpróbálkoztam volna valamiféle frappáns szlogent előállítani a “juss”-sal, a második verziónál meg talán a “meggazdagodni”-val lehetne valamit kezdeni, de hál istennek nem kell előrukkolnom semmi hangzatossal. (Gaines)
• Nekem nem jutott eszembe, de Alan Sepinwall egy tök érdekes dolgot vett fel a recapjében. Szerinte Saul és Lalo kapcsolata meghatározta azt, ahogyan Saul később Walthoz állt, és szerinte a hozzáállása azért volt olyan, mert elsőre belekóstolt a kartell világába, de az egész nem úgy alakult, ahogy szerette volna és ezért akart olyan szorosan Walttal együtt dolgozni. (Fega)
• És akkor tessék megtapsolni Gainest, akinek most ugrott be, hogy Saul Goodman első Breaking Bades epizódjában, amikor Walték kiviszik a sivatagba, azt hiszi, hogy Lalo küldte őket. Aztán persze lehet, hogy ez egyszer már leesett régebben is, a covid előtti időkre már alig emlékszem. (Gaines)
• Nem volt muszáj, így nem pazaroltunk túl sok szót Mike-ra, de mintha a készítők is érezték volna, hogy túl simán ment a “feltámadása” és a Stacey-vel közös jelenetben, mintha pont azt akarták volna érzékeltetni, hogy Mike elfogadta a helyzetét, de nem világosodott meg vagy ilyesmi. (Fega)
• Hogyan képzelnéd el Jimmy korábbi házasságait? Volt amelyik valódi volt szerinted? (Fega)
• Jó kérdés, de szinte biztos vagyok benne, hogy az egyik még 20 éves kora előtt köttetett, és nem tartott néhány napnál, vagy esetleg hétnél tovább. (Gaines)
• Azért amikor már Huell is megrökönyödik valamin, akkor lehet tudni, hogy ott nem stimmel valami. (Gaines)

• 
  (Fega)