Fanboy Híradó

Fanboy Híradó

The Affair 2x03 - Secret lies

2015. október 22. - Fega


Naívan azt hittem, hogy Robert és Yvonne házasságával majd hátha láthatunk egy rendesen funkcionáló házasságot, de azt hiszem a készítőknek az a hozzáállása, hogy ilyen nem létezik. Yvonne-nak van egy elég egyértelmű kapocsa Noah-hoz, de egyébként mindketten inkább Alison miatt fontosak a történetben, ők adnak neki munkát, meg egyáltalán környezetet a létezéshez, nehogy azt gondoljuk, hogy az egész karakter valójában csak Noah emlékeiben létezik. Eddig Robert és Alison beszélgetései csalódást okoztak, hiszen többnyire üres lamentálásból álltak. A harmadik epizódban az ő beszélgetésük a legmeghatározóbb és úgy tűnik valamilyen mélyebb megértés kezd közöttük kibontakozni, ami Alisonnak nagyon imponál. Az epizód melodramatikus jellegét erősítette Robert és Alison kalandja az erdőben, ami Pete megölésére irányult. Az öreg elmondja, hogy a sasok egy életre választanak maguknak párt, hogy az az emberi élet sajnos egy szörnyen magányos élmény, amin csak egy kicsit segít a házasság, de az sokat számít.

Nehéz invesztálni az egyre elmélyülő kapcsolatukba, vagy az epizódban történő lánykérésbe, azért, mert ezek az emberek az állandó problémáikra keresnek pillanatnyi megoldást. Csak a saját maguknak vagy másoknak mondott hazugságokra koncentrálnak, annak érdekében, hogy túléljenek egy újabb napot. Maradjunk csak szegény Pete állítólagos megölésénél. Mikor Robert elindult valószínűleg jól tudta, hogy annál sokkal mélyebb szálak fűzik a kutyához, minthogy képes legyen szegényt agyonlőni. Mégis belemegy a színjátékba, még a fegyvert is elsüti annak érdekében, hogy a hazugság mégjobban megálljon a lábán. Az epizód egyik tanulsága, hogy az emberek csak akkor tudnak hosszútávon megmaradni egymás mellett, ha időről időre a megfelelő hazugságokkal saját magukat és a párjukat is meg tudják nyugtatni.

A harmadik epizód másik melodramatikus beszélgetése Noah részében zajlik, mikor Alison bevallja, hogy lefeküdt Oscarral és, hogy Cole hozta vissza a cuccait. Ezek csak azután buknak ki, hogy Noah érzékelhetően már korábban látja az újdonsült menyasszonyán, hogy súlyos titkok nyomják a lelkét, de reggel még nem akar erről beszélni. Whitney aztán annyira felkavarja az egész helyzetet, hogy Alison kétségeit már nehezebben nyomja el saját magában, így pedig vonzóbb lehetőség lesz, hogy bántsa saját magát és Noah-t is azzal, hogy bevallja a hazugságait. A sorozat érezhetően visszavett az újramesélt jelenetekből, de most először azzal játszanak erre rá, hogy sokszor a különbő jelenetek időben nem is fedik egymást így a két történet sokszor inkább „egymás köré” építkezik, az átmenetek pedig zavarosak. Ebből a vízparti beszélgetésből például Noah-nál teljesen hiányzik Whitney említése, pedig nyilvánvaló, hogy kulcsszerepe volt abban, hogy ezek a témák előjöjjenek. Alison visszaemlékezésében látjuk, ahogy a tinilány arról beszél, hogy az apja óriási hibát követ el, hiszen megkérte egy nőnek a kezét, akit nem is ismer igazán.

Ebben a jelenetben tud csillogni a The Affair legjobb tulajdonsága, ugyanis nem tudjuk, hogy Whitney tényleg ezt mondta-e vagy csak Alison hallotta ezt a fejében, a lényeg, hogy sikerült a karakter kétségeit ábrázolni és alátámasztani egy korábban látott jelenet érzelmi mozgatórugóit. Ha ez pedig nem lenne elég, akkor az első évadban is gyakran látott meta kiszólásra is jut idő, mikor Noah figyelmezteti a lányát, hogy ne legyen ilyen melodramatikus. Whitney válasza teljesen érthető, abból, amit mi látunk az élete tényleg egy melodrámára hasonlít. Ezzel pedig hirtelen már érintjük a legrosszabb dolgot is, amit a sorozatról el lehet mondani. Egy jeleneten belül. (Ezért annyira nehéz távolmaradni a sorozattól, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a rossz tulajdonságaiból több van, mint jóból.) Mindent azzal a szemmel nézünk, hogy van egy képünk a jövőről, ahol Alison és Noah újrakezdte, van csinos lakásuk, kisgyerekkel, szóval az egzisztencialista kérdések, amiket feltesznek maguknak a vízparton vagy az erdőben, jelentőset veszítenek a súlyukból. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a karakterek nem fogják legyőzni saját magukat, vagy lebontani a falakat, amiket saját maguk köré építenek.



A sorozat történetmesélési koncepciója sem segíti ezt, ugyanis az egyes nézőpontok, most hogy nem az egyes emlékek újramesélésére, hanem a karaktereknek fontos érzelmekre koncentrálnak. Ettől még egyénközpontúbbak lettek. Azon nem lepődünk már meg, hogy Noahnál egy ngyszögű asztalnál látta őket vendégül Robert és Yvonne, míg Alison szerint egy körasztalnál ültek. A két emlékben teljesen más témák kerülnek elő, mindketten úgy emlékeznek, hogy a másik többet ivott, de végső soron mindkettőjüket a saját kétségeikben erősíti meg a vacsora. Noah emlékeiben úgy tűnik fel Alison, mint aki alig olvas, pedig pontosan az elző epizódban láttuk, hogya kabinban milyen szívesen tölti könyvek mögé bújva az idejét, korábban pedig még Gabriel sírjához is kijárt olvasni. De ez csak annak egy leegyszerűsített megjelenítése, hogy Alison talán nem teljesen az, akinek látni akarja. A nő részében pedig a gyerek kerül szóba, valami ami Noah-nál teljesen kimarad, de érthető módon, mert valószínűleg ezen a ponton még egyáltalán nem gondol arra, hogy az új felesége is szül majd neki egy újabb babát. Alisonnak viszont remek lehetőséget ad arra, hogy kétségbe vonja, talán mégsem Noah a legalkalmasabb férfi arra, hogy újrakezdje vele az életét. 

A vacsora másik fontos tanulsága pedig szintén kommentár a sorozat történetmesélési módszereire.Yvonne és Robert megszólalásai mind arról szólnak, hogy mennyire máshogy emlékeznek bizonyos eseményekre a múltjukról. Alison mikor elmeséli az ismerkedési sztorijukat, akkor nyilván nem azért kerekíti így a mondandóját, mert szerinte így történt. Egyrészt azért, mert így jobb sztori egy ilyen környezetben, amiben vannak, másrészt pedig saját magának is jobb ezt az emléket felemlegetni, mint azt mikor megmentette valaki másnak a gyerekét attól, hogy megfulladjon. Végeredményben mégiscsak hazudik, ami szerintem a legmeghatározóbb alaptémáját nyújtotta az egész epizódnak és hosszasan lehetne sorolni, ahogy minden egyes jelenet valamilyen módon köthető egy korábbi hazugsághoz.

De felsorolás helyett, rögtön az állatorvosi ló jelenethez ugranék, ami szintén egy közös étkezés, csak éppen a két régi jóbarát Noah és Max között. Max nyilván nem fogja bevallani, hogy összejött Helennel és azért akarja ilyen készségesen kisegíteni az egyetemi haverját, mert lelkiismeretfurdalása van. De ebben az egészben az a legfurcsább, hogy ezt a hazugságot tényleg felesleges bármeddig is fenntartani, mert úgyis kiderül majd. Egyébként pedig nem is tudom, hogy Noah szánalmas figura-e azért, mert folyamatosan mások által finanszírozitt jómódban él. Az nem kérdés, hogy Maxnek tényleg aprópénz az 50 ezer dollár, de mégsem tudom, hogy Noah büszkesége, hogyan tud folyamatosan együttélni ezekkel a helyzetekkel. Ő valószínűleg magáévá tudta tenni a Ponyvaregény legjobb idézetét. („Van ez a becsvágy, amit belülről marcangol. Basszál a becsvágyra!”) Mindenesetre lenyűgöző, ahogy saját magukat és egymást is belerángatják a kényelmes hazugságba, ami a valóság legelviselhetőbb képét mutatja. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekek olyan könnyen vészelik majd át a válást, vagy hogy Helen gondjai attól megoldódnak, mert nem lesz szingli. De mikor az ember így kiugrik a házasságából, akkor könnyebben alszik, ha nem gondol bele, hogy egyesével milyen hatást is gyakorolt mindenki más életére. 

Egyéb felfedezések:

  • The Affair címadó projekt: Soha nem volt ennyire egyszerű címet adni egy epizódnak. Mindenütt titkokról és hazugságokról volt szó: „Secret lies
  • Egy szexet csak az egyik nézőpontból látunk, eddig úgy tűnik ehhez tartják magukat a készítők. A sorozat már az első évadban is kimaxolta, hogy ne tűnjenek ezek a légyottok igazán romantikusak, most ez folytatódik. A másik pedig, hogy férfipucérkodás az oké, a női nem.
  • Egyetlen sort sem írtam Alison és Noah egymásra találásáról a medencében, ami az epizód másik felében szálította a szexjelenetet. Főleg azért, mert nem tudtam megfejteni, hogy Alison miért néz annyira jelentőségteljesen Robert irányába. Attól biztos nem félt, hogy rajta kapják őket. Ha pedig a közöttük kialakuló érzelmi kapcsolatra utalt, azzal meg nem tudtam mit kezdeni.
  • Még meg sem történt a baleset, de Noahnák már folyamatos rémálmai vannak egy gázolásról. Miért? Minek?
  • Az első évad szétrobbantott két házasságból senki nem maradt szingli túl sokáig. Alison és Noah nyilván adja magát, Helen helyzetét is megismertük a premierben, most pedig Cole-ról derült ki, hogy meghívta az exfeleségét az esküvőjére, ráadásul pont ekkor történt az a bizonyos baleset. Ez minden szempontból túlzás, ha pedig az új ara a bébiszitter lesz a második részből, akkor végképp fantáziátlan ez a történetvezetés.
  • Miért ennyire kardinális kérdés, hogy Whitney hogyan jutott el az apjához? Noah emlékeiben azt mondja, hogy taxival és metroval érkezett, míg Alison szerint otthonról jött Überrel. Értem, hogy jelenleg meg van szorulva Noah, de tényleg azon kellene aggódnia, hogyan jut ki hozzá a lánya? Semmi felelősség, hogy ő idézte elő ezt az egészet?

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr6214540912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása