A szokásos dupla nézőnapló helyett ezúttal csak Fega növekvő frusztrációjáról olvashattok a Preacher második része kapcsán.

A második rész után az az érzésem, hogy a Preacher később meg tud majd nyerni magának, de addig csak a bosszankodás marad nekem. Előbb-utóbb ugyanis Jesse csak el fog indulni Tulippal és Cassidy-vel akciózni és a Preacher jobban ki fogja tudni használni a saját erőforrásait. Azt viszont türelmesen ki kell várni. A második rész ugyanis az elsőnél kevesebb ponyva-akciót és még kevesebb tematikus mondanivalót tartalmazott. A sokkolónak szánt kezdő pillanatokban megismerünk egy társadalomtól elszakadt csoportot, akik a pusztában akarnak új, az ő értékrendjüknek megfelelő, életet kezdeni. A mogorva szakállas hősünket én nem ismertem fel, de lehet nem kellett a képregényeket olvasni, hogy az ember tudja miről van szó, mindenesetre én kudarcot vallottam. Ha jól vettem le, akkor valószínűleg ő lesz a felelős a fára fellógatott indiánok haláláért, az a fa pedig ugyanaz, ahova Cassidy akará elásni a két fejvadászt, aki állandóan a nyomában van.

Ezek ilyen elcsepegtetett információk, amik jelenleg csak lógnak a levegőben és persze mindig értékeli az ember, ha egy sorozat ráérősen építkezik, de ennek nem szabad az epizódikus történetmesélés rovására mennie. Ha ezeket itt ott el is rejtik és majd csak később derül ki a jelentőségük, akkor is szükség van valamire, ami összetartja az részt, hogy ne csak azt érezzük a jelenetek teljesen random módon követték egymást a jelenetek meg a rejtélyek. Gondolom nem véletlenül mutatkozott be az epizódban a szemüveges gonosztevő, aki pont egy indián párnak vette meg kilóra a házát majd a földjét, hogy aztán a földbe dózerolja őket. Ezzel persze már két durva akciót mutatott az epizód indiánok ellen, de ez nem elég ahhoz, hogy önmagában érdekes és kielégítő legyen.

Túl sok időt tölt a nézők kíváncsiságának felkeltésével a második rész.

A többi szálon szintén nem sikerült túl sokat előrelépni sajnos. Jesse továbbra is dacol a sorssal és elképzelhető, hogy személyes gyengeség, de továbbra is nagyon frusztrál, mikor azt kell nézni, hogy a főszereplő nem hajlandó azt csinálni, amiről tudjuk, hogy előbb-utóbb muszáj lesz. Mert ezt diktálja a történet logikája. Nyilvánvalóan érdekes drámát lehet kanyarintani aköré, mikor valaki nem látja be, hogy mit is kellene csinálni, de az eddigi két részben Jesse-vel ezt nem annyira sikerül megvalósítani. Mikor pedig a főszereplőd passzív, a legkirályabb karaktered pedig csak azon dolgozik, hogy őt kihozza ebből az állapotból, akkor a sorozatnak az esélyei arra, hogy izgalmas legyen, elég komolyan csökkennek.

Szerencsére Cassidy-nek jut némi agyatlan akció a mostani részre is, ahogy megvédi a teljesen beájult Jesse-t attól, hogy az őt üldöző páros valami furcsa mágiát hajtson rajta végre. Nem tudom, hogy mi lehet az a tevékenység, amihez először egy fura kávésdobozra kötött szerkezet kell, de egy láncfűrész is könnyű szerrel lehet az alternatívája. Nem derül ki, mert megérkezik Cassidy és az epizód csúcspontjában jól lerendezi mindkét csávót úgy hogy az egész jól néz ki és még úgy is élvezetes, hogy tudjuk nem igazán van tétje az egésznek. Sokat segít, hogy a harc első fele nincs folyamatosan megvágva és jól látjuk, hogy mi történik. Aztán persze megjönnek a gyorsabb vágások, de szerencsére már azok sem tudják igazán elrontani az összképet. Viszont ha ez a jövőben is így marad, akkor nagyon könnyen kiszámítható lehet a sorozat jó lenne valahogy máshogyan is érdekessé tenni.

Jesse talán elkezdi aktívabban használni a saját erejét, de nem tudom, hogy ez önmagában elég lehet-e a megváltáshoz. A mostani részben egy pedofil iskolabusz-vezetőt kellett lebeszélni arról, hogy illetlen gondolatai legyenek egy kislányról és végül a benne lakozó démonon kívül más megoldást nem tudott találni a problémára. Korábban Cassidy és Jesse beszélgetnek arról a templomban, hogy Jesse-nek mit is kellene csinálni saját magával. Neki meggyőződése, hogy unalmas, de ettől függetlenül fontos munkát kell végeznie, itt a templomban, vezetni a kis gyülekezetet. Igazából Cassidy meg Tulip is a duruzsoló kisördög szerepét tölti be a vállá, akik egyben a nézők, vagy legalábbis az én kívánságaimat szajkózzák neki.

Indulj el végre és hagyd a fenébe ezt a prédikátori melót, mert ennél fontosabb dolgokra vagy hivatott.

A beszélgetés lehetne az epizód egyik csúcspontja, de Seth Rogen és Evan Goldberg nem rutinos tévés rendezők, akik tudják, hogy egy ilyen beszélgetést hogy lehet rendezőként feldobni. Ezért ez nem tud olyan hatásos lenni, mint amire az epizódnak szüksége lenne, hiszen ez találja fején az epizód központi témáját, ami egyébként eddig a legnagyobb baj is a sorozattal: a teljesen passzív főszereplő.

Persze a megrajzolt világ egészen érdekesnek tűnik, bár sem a Cassidy nyomában lévő két úriemberért, sem a szemüveges úriember és népes csapatáért nem voltam igazán oda. Előbbiekkel nem segített, hogy az epizódbeli bemutatkozásuk ahogy messziről kémlelnek távcsővel csak úgy kiáltotta magáról a Breaking Bad hasonlóságot, amire egyáltalán nincs szüksége a sorozatnak. Utóbbi figurának, akit az imdb szerint Odinnak hívnak de nem rémlik, hogy a sorozatban elhangzott volna-e a neve, meg inkább az emberein keresztül igyekeztek személyiséget rajzolni. Az pedig egészen tragikus, mert nekem úgy jött le a jelenet, hogy a főnök jobbkeze, akinek gipszben van a jobb keze szörnyen megalázva érezte magát, amiért elejtette a tollat a főnök előtt és azt valaki más vette fel neki. Ezt nyilván nem tudja elviselni, amiért meg kellett mutatni a kocsiban mindenki előtt, hogy ki a főnök. Attól félek, hogy ez a sorozatban később is alapvető lesz, de nekem a saját bizonytalanságukat így kivetítő maffiózók önmagukban kifejezetten unalmasak, úgyhogy reméljük később mást is tud majd mellé mutatni a Preacher.

Aki meglepően jól működik az Arseface, akinek eddig kábé az összes jelenete érdekes és az ő tragédiája tényleg olyan gazdag, amiből sokat ki lehet hozni. Egyébként ezeket a személyes tragédiákat meglepően érzékletesen mutatja be a sorozat, nemcsak az ő, de Cassidy esetében is, mindkettőjükre igaz, hogy egyszerre tudnak Comic Relief-ként és tragikus hősként funkcionálni. Valószínűleg a sorozat nem bírná el, ha őket helyezné a középpontba és nem is nagyon fog ez előfordulni, ennek ellenére ők eddig a sorozat legjobb és legérdekesebb pontjai. Tulip is jó lehet majd ha kap saját történetet, azon túlmutatóan, hogy Jesse-t próbálja elindítani a saját útját. A különböző hozzávalók tehát megvannak a sorozatban, de az összkép még mindig túlságosan sok kívánnivalót hagy maga után számomra.

Egyéb felfedezések:

• Sajnos Gaines bokros teendői mellett a héten nem tudott időt szakítani a sorozatra, de jövő héten azt ígéri visszatér, hogy helyre tegye a hülyeségeimet.
• Főleg az epizód elején gyönyörű képekkel támadott a sorozat, amiből lehetett érezni, hogy ez egy képregény adaptáció, ahonnan valószínűleg gazdagok inspirálódtak a készítők, ami a kompozíciókat illeti. Később már nem volt ennyire tömény, de oda is jutott pár szerencsére.
• Gondolom a kislányon keresztül majd többet tudunk meg az indiánok kiírtásáról. Ez a történet is lehetett volna erősebb, ami szintén arra biztatta Jesse-t, hogy a sima szavaknál többet csináljon.
• Amivel szintén nem tudok a két rész alapján mit kezdeni az Jesse-nek az felesége asszisztense. Remélhetőleg megmagyarázzak a létezése szükségességét.