Valahogyan el kell kezdeni.

10 epizód maradt hátra a sorozatból, aminek hagyatékával a Drót szintjén nőtt össze, hogy senki sem nézte, mikor adásban volt. Az Americans pedig úgy indította a hatodik évadot, ahogyan valószínűleg sokan emlékezni fognak rá hosszú évek távlatából is: egy 80-as évekbeli slágerre komponált zenei montázzsal. Ennek ráadásul az is a feladata, hogy megmutasson egy időugrást a két évad között. Néhány perc több év eseményét festi el, közben pedig több olyan esemény is bekövetkezik, amire nem számítottam.

Philip tényleg otthagyta a munkát, Elizabeth valóban egyedül vette a vállára a Szovjetúnió sorsát, cserébe Henry elmehetett a St. Andrews suliba, mit sem sejtve, hogy ez a háttérben milyen áldozatokkal járt. Paige már egyetemre jár, rövidebb a haja és édesanyja egyre jobban bevonja a közös munkába. Ott vesszük fel a történetet, hogy kettészakadt a Jennings család, hiába mondta azt a fináléban Philip szegény Henrynek, hogy nem mehet az iskolába, mert ez a család együtt marad. Végül az iskolától teljesen független okokból ugyan, de a családnak nem sikerült együtt maradnia.

Pontosan azért, amit Tuannak mondtak az előző évad végén: ezt a munkát nem szabad egyedül csinálni. Többről szólt a finálé utolsó jelenete, mintsem, hogy két zseniális színész szomorúan maga elé mered egy padon. Valójában óriási fal kezdett el nőni közöttük, ami felett mostanra képtelenség átlátni. A sorozat története során többször flörtölt a Jennings házasság bomlasztásával, az első évadban Philip el is költözött otthonról, aztán a harmadik évad is csupa olyan képpel indult, ami azt sugallta, hogy Philip és Elizabeth nincsenek ugyanazon az állásponton. Mégis az van benne a levegőben, hogy soha nem volt még ilyen durva a helyzet, mint most. A készítők mindent feltettek egy lapra és az utolsó évadban és egymásnak eresztik a két főszereplőjüket.

Az időugrás azért is kellett, hogy odaérjünk a Szovjetúnió végnapjaihoz, az INF-megállapodás közvetlen előzményeihez. Ez remek alkalom arra, hogy kiterjesszék a hidegháborút nemcsak a Jennings háztartásra, de úgy egyébként a szovjet államaparátusra is. Látjuk, hogy vannak az emberek, akik szeretnének új status quo-t és elérni, hogy megszűnjön mindennapos a nukleáris fenyegetettségük. A másik oldal viszont nem akarja, hogy változzanak a dolgok, mert olyan sokat voltak ebben a háborúban, hogy elképzelni sem tudják gyűlölet nélkül az életüket.

Ide kapcsolódunk be és elég logikus, hogy Philip és Elizabeth a front melyik két oldalára kerül. Philip persze szeretne kimaradni ebből az egészből, de azzal, hogy abbahagyta a munkáját ugyanúgy állást foglalt, hiszen ezzel nem dolgozik többé azért, hogy fenntmaradjon a jelenlegi helyzet. Az epizódból kiderül, hogy a munkáját élvezi és láthatóan megkönnyebbült, hogy nem kell napi szinten zsarolnia, lehallgatnia és kivégeznie embereket. Ugyanakkor elveszítette a feleségét, meg valamennyire a lányát is, viszont tud valamit kompenzálni azért, amit Henry elveszített akkor, mikor még velük élt egy háztartásban, de nem voltak ott a szülei, mert állandóan dolgoztak.

Már az elején szívszaggató nézni, ami velük történik, hiszen ebben a sorozatban csak a díszítés a hidegháborús környezet, sokkal nagyobbnak és veszélyesebbnek tűnik a családi veszekedés ha tudjuk: közvetve az egész világ sorsára hatással van.

Szinte gyökeres változásként érződik, hogy az epizód milyen lézer fókusszal rendelkezik és az összes szál kizárólag Philip és Elizabeth hidegháborújához kapcsolódik. Nincsen mellékszál, ami kiegészíti, meg tematikusan kiszínezi az események hátterét. Minden, amit látunk az a kapcsolatuk miatt fontos és azt egészíti ki valahogyan. Így fordulhat elő, hogy Oleg nemcsak, hogy végre személyesen találkozik Philippel, de előtte pont azt beszéli meg a feleségével, hogy milyen nagyképű dolog azt feltételezni, hogy a munkája az egész világra hatással van. Mi utólag könnyen látjuk be, hogy így van, de szegény Elina nyilván teljesen máshogy áll a helyzethez.

Nem mindig volt annyira fontos a készítőknek, de most újra előtérbe került, hogy valójában szuperhősökről van szó, akik tényleg nagyon egyedi és fontos munkát végeznek, aminek a következményei messzire eljutotnak. Elizabeth is megkapja ezt az arcába, mikor találkozik az orosz tábornokkal. Az ott hallottak viszont olyan szinten kizökkentik, hogy talán mégsincs veszve a remény azt illetően, hogy Philip a "saját oldalára" tudja állítani. Eleinte meglepődtem azon, hogy ilyen irányba vitték az utolsó évadra a sorozatot, de másodszorra nézve már nem volt sok bajom vele.

Úgy néztem, hogy tudtam, hogy az évad utolsó előtti részének a címe, Jennings, Elizabeth, így felmerült bennem, hogy az évad az ő halálát készíti elő. Ez nem az a sorozat, ami ha kioszt egy halálos fegyvert az egyik szereplőjének, akkor nincs célja azzal, hogy használja is, látványos, fájdalmas és szívfacsaró módon. Persze szinte soha nem tudom kitalálni, hogy merre halad a The Americans, mindenesetre elég komoly változásnak élem meg, hogy egyértelműen kiadták Philipnek a feladatot, hogy kémkedjen a felesége után, Elizabethnek, hogy titkolózzon a férje előtt, illetve, hogyha elkapják, akkor ölje meg magát.

Ahogy írtam maga a konfliktus nem újdonság kettőjük között, foglalkozott már ezzel a sorozat, mégis elérték, hogy úgy érezzük: olyan helyre jutott a történet, ahol korábban még nem járt. Ehhez lehet, hogy a kelleténél több zenét használtak a 80-as évekből. Talán azt gondolták, hogy az ötödik évad ilyen szempontból elég csendes volt, viszont annyi sláger van még a 80-as évekből, amit használhatnának, hogy muszáj belehúzniuk. A teaserben látott montázs telitalálat volt, de az is elég jó volt, mikor arra használták a zenét, hogy az Elizabeth fejében megjelenő egyre nagyobb feszültséget jelenítse meg, miközben a tábornok arról beszél, hogy hogyan tudják a szovjetek kiírtani az amerikaiakat. Vagyis megvalósítani a Terminátor-filmek egyik kiindulását.

Ezt elég rossz lehet hallani, és tovább növeli a feszültséget, hogy látjuk, sokan vannak, közöttük a szovjetek főtitkára is, akik úgy gondolják, hogy ezt az ellenségképet újra kellene gondolni. De mintha még több lenne azokból, akik olyan régen vannak a bozótharcban, mint Elizabeth, így érthető, hogy nem tudják ezt józan szemmel nézni. Az epizód és Keri Russel is sokat tesz azért, hogy megmutassa a határait feszegető Elizabeth-et, akit teljesen bedarált a munka. Ez elsősorban a cigizésben csúcsosodik ki, de mikor nincs álcában akkor is látszik, hogy valami nincs rendben. Korábban azt mutatta meg inkább a sorozat, hogy Philipet hogyan őrli fel ez az egész, vagyis nem érezzük lerágott csontnak.

Azon meglepődtem, hogy az időugrás után Paige ilyen természetes jelleggel beépült a KGB munkájába. Valahol logikus, hogy kollégák számára titok, hogy ő az igazi lányuk, ami később még szintén fontos lehet. Mindenesetre Paige saját kis történetszála arról szól, hogy lássuk teljesen "ártatlanul" bajba keveredni pusztán azért, mert egy egyedül autóban ülő csinos lányról van szó, de szerencsére Elizabeth simán eltakarít utána, de ha jól sejtem ez is egy figyelmeztetés, hogy nem volt annyira jó ötlet ilyen gyorsan a dolgok sűrűjébe dobni a lányukat.

Vannak ilyen általános témák, amit a sorozat minden részénél fel lehet írni, az egyik ilyen a következmények, ami szintén belebegte az epizódot, hiszen Philip döntésének a következménye elég sok minden, ami most történik. Eleinte Elizabeth volt az, aki ha kellett a férjével is szembe menve erőltette, hogy Paige-ből kém legyen. Gabriel viszont azzal búcsúzott, hogy hagyják ki ebből az egészből. Mondani sem kell, hogy a lány halála pedig lehet még durvább lenne, mint az Elizabeth-é.

Nem hiszem, hogy a következmények elől majd pont az utolsó pillanatban sikerül majd kibújni. Vagy, ha igen, akkor abban sem lesz köszönet.

Ez a rendszer, amiben léteznek nem úgy lett kitalálva, hogy csak úgy ki lehessen belőle szállni. Oleg, Stan és Philip is szerettek volna azelőtt távozni, hogy a szar odaért volna a ventillátorba. Ehhez megtettek mindent, mint kiderül Stan nem hallgatott Renee-re és átment egy másik területre, már nem Aderholt a társa, de nem valószínű, hogy sokáig ott is marad. Oleg is munkát váltott, átkerült az apja minisztériumába, de azzal, hogy átjött Amerikába, azt hiszem végleges döntést hozott a saját sorsáról. Ahogy a felesége mondja, úgy mi sem hisszük el, hogy eddig még nem lőtték le. A készítők megőrizték az utolsó évadra és még családot és gyereket is kapott, hogy még fájdalmasabb legyen a halála, ha önmagában nem lett volna az.

Innen eléggé úgy tűnik, hogy bár mindenki számára úgy tűnt, hogy ebből a vonatból még ki lehet ugrani a robbanás előtt, valójában csak saját magukat áltatták egy kis ideig, de aztán a detonáció úgyis eléri őket, a kanócból pedig alig maradt már valami.

Egyéb felfedezések:

• Az időugrás után a sorozat elég kényelmes volt abban a tekintetben, hogy elárulja a nézőknek a legfontosabb infókat, de itt van némi előremozdulás az előző évadhoz képest, ahol tényleg sportot űztek abból, hogy nem magyaráztak el semmit.
• Visszatértünk a mérnöki tervezéshez nemcsak a történetben, de annak időrendjében is. Az előző évadban szándékosan nem árulták el, hogy pontosan hol járunk, most viszont pontosan tudjuk, hogy az utolsó évad a summit előtti 9 hetet, illetve annak az utóhatásait fogja bemutatni. Azt hiszem ez is segít majd abban, hogy feszes, izgalmas legyen a végjáték.
• Őszintén szólva Arkady nagyon hiányzott, örülök, hogy visszajött és örülök, hogy ilyen menő és fontos posztot kapott. Remélem megéli a finálét.
• Philip táncos jelenete nyerte ezen a héten a metafora versenyt. Ez volt kábé az Est-nek a megfelelője, annak a bemutatása, hogy hol is tart lelkileg Philip, továbbá a koreográfia betanulása kapcsolódik ahhoz, hogy úgy viselkedik, mint egy robot, aki a kódot, vagyis az előre kitalált táncmozdulatokat hajtja végre a zenére.
• Nem lehetett egyszerű Keri Russelnek és Matthew Rhys-nek ez a munka, mindenesetre azt a veszekedést sikerült annyira életszerűre megcsinálni, amennyire csak lehetséges, de nem lehetett könnyű ezek után hazamenni és úgy csinálni, mintha mi sem történt volna.
• Valamiért azt érzem, hogy utoljára sikerült mindenkinek ilyen békésen leülnie ugyanahhoz az asztalhoz.