Mindjárt véget ér a Trónok harca, a tét pedig soha nem volt ilyen óriási. Kár, hogy ez a nyomás a legrosszabbat hozta ki a készítőkből, akik nem tudtak felnőni az egekbe tornázott elvárásokhoz. Részben maguknak köszönhetik, hogy ide jutottak.
A Trónok harca utolsó előtti része után úgy érzem, hogy George R. R. Martin csak azt mondta el a sorozat készítőinek, hogy mi fog történni a könyvekben, de a miértet megtartotta magának. Vagy ha ezt is átadta nekik, akkor ez David Benioffot meg D.B. Weisst nem érdekelte.
Az is lehet, hogy szándékosan arra koncentráltak, hogy minél több véres és látványos csatajelenetet, illetve váratlan fordulatot tudjanak az epizódokba beépíteni. Ezt tartották szem előtt, mikor elkezdték kidolgozni víziójuk lezárást és ennek érdekében mindenféle kompromisszumra készek voltak és nem foglalkoztak a tér vagy az idő problémájával és a karakterek fejlődését sem tekintették különösebben fontosnak.
Úgy is lehet mondani, hogy erővel és nem ésszel oldották meg a lezárás problémáját, ezzel pedig a rajongók egy részét elidegenítették. Persze sokan vannak, akik elsősorban a vér és az ármánykodás miatt lettek rajongók és ők nem is hiszem, hogy túlságosan csalódottak, a 8. évad eddigi epizódjai után.
Martin eredeti elképzelése egy olyan gigantikus történet volt, amit képtelenség mozis vagy sorozatos formában feldolgozni. A sok vér meg a szex csak a díszítés volt ezen az évről évre egyre nagyobbá váló tortán, mert érdekes ugyan a csata, meg folyamatos cselszövés, de nem annyira, mint mondjuk az idegen hódítás problémáinak józan feldolgozása és a sokat használt és ettől kiszámítható fantasy trope-ok kifordítása.
Meg volt annak az ára, hogy Martin erre koncentrált, ez közrejátszott például a negyedik és az ötödik kötet nem egészen rózsás fogadtatásában. Azt hozták fel ellene, hogy a történet egy helyben jár, egyre több kevésbé érdekes nézőpont karaktert ismerünk meg, miközben a főszereplők sorsa nem halad semerre. De közben a negyedik könyv például megmutatta, hogy milyen hatással van egy térségre a háború pusztítása, illetve az, hogy a munkra fogható férfiak komplett régiókból tűntek el a harc miatt. Ezzel mond valamit a valóságunkról, illetve azokról a regényekről is, amik csak használják a háborús konfliktusokat, de nem törődnek annak a hétköznapi következményeivel.
Ha valamit nem lehet mondani a sorozat legutóbbi két évadára, akkor az az, hogy lassan haladt volna előre a történet. Cserébe viszont egyre sekélyesebb lett az egész és pont azzal a valódi következményeket nem vette figyelembe, amik korábban a helyükön voltak. A sűrítésből is következett, hogy minden egyes jelenetnek nagyobb lett a jelentősége, és egyre többet kellett elmondani, minden egyes jelenettel, mondattal vagy pillantással. Évek óta várt találkozásokat kellett kitalálniuk a sorozat készítőinek, anélkül, hogy értették volna mi is mozgatja a karaktereket. Erre a legjobb példa Tyrion, aki azóta, hogy megölte az apját folyamatosan lesz egyre kevésbé okos, érdekes, miközben ő volt a korai évadok legnagyobb sztárja és kapta meg a sorozat legelső Emmy-díját.
Martin vaskos könyveiben jutott tér és idő a szürke hétköznapoknak és a nem sorsdöntő helyzeteknek is. Ezeket mostanság már hiába keressük a sorozatban, bár az évad második része éppen azért lesz sokak kedvence, mert az pont az ilyen hétköznapi helyzetekről szólt. Egyébként nincs idő levegőt venni, az előbb még csak indultunk Deresből és azon bosszankodtunk, hogy csak Sansát zavarja az emberei kimerültsége, mostmár senkit nem érdekel, hogy fizikailag mennyire állnak készen a dothrakiak vagy a lovaik a csatára, mert sok sok liternyi vérnek kell a nézők nyakába ömlenie. Bármi áron.
Az egész annak köszönhető, hogy Daenerys Targaryennek elfogyott a türelme a westerosiak iránt. Megpróbált ugyan "kampányolni", visszafogni magát, de úgy érezte, soha nem kapja meg azt a szeretetet, amire vágyik és ami neki járna, úgyhogy utat enged azoknak az érzéseinek, amiket eddig elnyomott. Kár, hogy ez az elnyomás kérdés mostanában nem igazán volt napirenden, inkább gondolhattuk azt, hogy Dany fejlődik, mintsem azt, hogy mindjárt elpattan nála a húr. De a negyedik epizód üzenete az volt, hogy betelt a pohár, attól függetlenül, hogy a sorozat nézőjeként mennyire gondoljuk ezt logikusnak vagy helyesnek.
Fogadjuk el, hogy Stannis lett belőle is, akit hirtelen elemésztett a saját különlegességének és kiválasztottságának tudata, ahonnan már nem képes visszatérni.
Nem tudom eldönteni, hogy Jon vagy Tyrion tudott volna-e még ebben az epizódban bármit is tenni, hogy megelőzze a katasztrófát. Előbbivel ismét van egy közös jelenetük, ahol az árulása miatt Dany számonkéri Jont, majd leteszteli, hogy mennyire zavarja a vérfertőző szex. Sajnos eléggé és ezt úgy kapjuk meg, mint utolsó cseppet a kupában, Dany úgy érzi mostmár tényleg egyedül van, ha pedig ez a helyzet, akkor nem kell már törődnie a népszerűségével, csak azzal, hogy megkapja, amit akar.
Ez aztán Királyvár teljes elpusztításában csúcsosodik ki, ami közepette, mintha nem is tekintene rá már olyan főszereplőként a sorozat, ahogy eddig tette. Gondolom Drogon eleve azért tudja elkerülni a felé kilőtt óriási nyilakat, mert ő rajta ül, később mégis alig látjuk azt, hogy a sárkány nem magától égeti fel a várost, hanem az anyukája irányírja ezt az egészet.
A sorozat jó ötletnek gondolja, hogy Dany borzalmas kínok között pusztítson el rengeteg ártatlan embert, de nem akarja, hogy lássuk Danyt gyilkolás közben.
Így csak gondolni tudunk arra, hogy élvezi, ahogyan a szeme láttára pusztulnak el az emberek szörnyű jajveszékelés közepette és ezért tököl el olyan sokat a város különböző negyedeinek felégetésével, ahelyett, hogy egyből menne és elintézné Cerseit. Azt a Cerseit, akiről azt hittük, hogy az Éjrkiály halála után ő a sorozat nagy és utolsó főgonosza. Tekintettel arra, hogy Lena Headey mennyire szenzációsan játszotta a karaktert az első epizód óta, úgy éreztük, hogy ebből nem lehet baj, még ha az utóbbi időben az ő karakterével is olyan cudarul bántak a készítők, mint Tyrionnal. Cersei korábbi húzásaiból kiindulva legalább abban bízhattunk, hogy nem fogja tétlenül végignézni a vereségét és van valami titkos fegyver a tarsolyában.
Ehhez képest az előző részben mikor ott lett volna a lehetősége, akkor nem támadt senkire, csak kivégezte a tolmácsból lett tanácsadót, akinek politikai súlya nem igazán volt. Ezt követően mikor harcra került a sor, akkor az ember, aki korábban csapdába csalta az ellenségeit, most képtelen volt bármilyen tervet kitalálni, csak arra épített, hogy Euron majd megoldja. Ez csalódás a javából, hiszen Királyvár elpusztítását Dany-nek és Cerseinek köszönhetjük, de egyiket csak messziről látjuk, másik pedig teljesen lefagy és már csak arra vár, hogy végre valaki kimentse innen és véget érjen ez a rémálom.
Ahhoz képest, hogy Jaime és Cersei min mentek keresztül, milyen fontosak voltak az egész történet számára igen nagy csalódás, hogy végül menekülés közben egyszer csak rájuk omlik egy rakás kő és meghalnak. Nem mondom, hogy nincs ebben metafora, de ahhoz szoktunk hozzá, hogy a nagy karakterek halála mindenféle érzelmeket vált ki, és évekig emlékezetes marad. Ehelyett kaptunk egy olyan megoldást, ami egy összedobott házi feladatnak érződik, nem egy jól átgondolt és kimunkált műnek, amire vártunk.
Sajnos ugyanez a helyzet a másik páros testvérhalállal is. A Clegane-fivérek összecsapása legalább az ötödik évadtól izgatja az embereket, a könyvolvasók pedig már évtizedek óta fantáziálnak róla. Akár Cersei halála, akár a Cleganebowl számos rajongói teóriát szült már és bár csak néhányhoz volt csak szerencsém, de ezek szinte mind jobbak annál, amit végül a sorozatban láttunk.
Elfogyott az ötlet, a lelkesedés, a kitartás, csak az volt a fontos, hogy jól nézzen ki, ami a képernyőre kerül, a nézők agyát már nem akarják kiszolgálni.
Ez akkor is egy keserű pirula lenne, ha nem előzte volna meg az egészet ekkora várakozás. Arról nem is beszélve, hogy állítólag nem az HBO ötlete volt, hogy rövidített évadokkal zárják le a sorozatot, hanem a készítőknek volt ez a kreatív döntése, amibe a csatorna részéről nem akartak beleszólni. Utólag nézve úgy tánik, hogy azért akarták ezt minél kevesebb részben lezárni, mert már ki akartak szabadulni abból a börtönből, amit ennek a sorozatnak a készítése jelent. Az is lehet, hogy a hatalmas nyomás miatt kerültek le az asztalról a kockázatos húzások vagy döntések, vagy úgy voltak vele, hogy egyszerűen nem jutna elég idejük rendesen kidolgozni egy csavarosabb lezárást.
Miguel Sapochnik munkája például olyasmi, amire eddig is támaszkodhattak és egy csomó mindent most is megoldott helyettük. Elmondása szerint Dany-t azért nem mutatták tömegpusztítás közben, mert szándékosan az áldozatokra akarták helyezni a hangsúlyt. Azt akarták megmutatni, hogy milyen borzalmas szenvedéssel jár, ha valaki a saját politikai céljai érdekében be akar venni egy várost. Ez olyasmi, amire Martin bólintana, csak kár, hogy fogalmunk sincs, hogy mit gondolnak az átlagemberek a westerosi aktuálpolitikáról, mert mióta nincsenek verebek azóta a köznéppel nem igazán érintkeztünk. Így lehet, hogy szeretik Cersei-t, lehet, hogy nem, de a jelenetnek adott volna egy plusz súlyt, ha erről bármi kiderült volna.
Az epizód nézése közben úgy lehetett érezni, mintha az összes lehetséges szögben és helyzetben megmutatták volna nekünk a lángoló testeket és az elkeseredetten harcoló városi őrség haláltusáját. Abból a szempontból érthető a döntés, hogy ezeket általában az illusztárció kedvéért szokták megmutatni és nem ezekre a pillanatokra kerül a hangsúly. De tekintettel arra, hogy Dany ott ült a sárkányon és ezt az egészet maga irányította és végig is nézte, jó lett volna látni az arcát. Bár tudom, hogy akkor meg valószínűleg arról kellene írnom, hogy Emilia Clarke egy zöld falovon ülve nem igazán tudta eljátszani azt, ami ehhez a jelenthez kellett volna. De attól még szükség lett volna rá, hogy ha nem is olyan hosszú ideig, de közelről lássuk, hogy milyen érzés a számára ezt a tömegkatasztrófát előidézni. És akkor eszünkbe juthatott volna az a jelenet, ami a “Previously montázsból” valamiért kimaradt, hogy Dany azt mondja nem azért érkezett Westerosra, hogy a hamu királynője legyen. Sok minden megváltozott azóta, de ennek a jelenetnek helye lett volna az epizódban.
Az epizódot felvezető emlékeztetőre még azért akartam kitérni, mert elég érdekesen indokolták meg a készítők Dany karakterfejlődését. Azt látjuk ugyanis, hogy Missandei halála után egy csomó hang szólal meg egyszerre a fejében, amik röviden összefoglalják, hogy miért lett elege mindenből. Hallunk Jon valódi származásáról, az édesapja "fura dolgairól", aztán az egész család "fura dolgairól", de halljuk Jorahtól azt is, hogy Dany-nek kedves szíve van. Ez alapján kellene mindenki megérteni, hogy mi a fene történik a fejében, kár, hogy a konkrét negyedik epizódban ezt nem tudták jobban átadni, így ilyen pótmegoldást kellett alkalmazni.
Persze mindig ott lebegett a feje felett, hogy adott esetben élvezettel égetett meg mindenkit, aki közé és a tervei közé állt. De ezen jelenetek nagy része úgy volt megalkotva, hogy a gyilkolás ellenére se gondoljuk azt, hogy Dany feltétlenül rossz. Oké, korábban azért volt példa rá, hogy ártatlanokra is lecsapott, de az utóbbi időben mintha fejlődött volna. De ez csak egy újabb átverés volt, sem Dany sem a sorozat nem tud kibújni a bőréből. Ez is egy olyan dolog, ami eleve máshogy működik a könyvekben, ahol Dany szemén keresztül látjuk az eseményeket. Ilyen módon könnyebben lehet megértetni az olvasóval, hogyan jut el Dany oda, hogy inkább felégeti a Hét királyság fővárosát.
A készítők saját bevallásuk szerint is évek óta készülnek erre a fordulatra, ehhez képest mégis mintha az lett volna nekik fontos, hogy sokkolja a közönséget. Így viszont nem az történik, hogy Dany karaktere végig megy egy úton, aminek logikus állomása a pusztítás, hanem szörnyű bakugrások árán jutunk csak el ide.
Közben pedig ott van Havas Jon, akinek nyilván óriási felelősséget kell éreznie abban, hogy ez a dolog megtörtént, és valószínűleg ez segít majd abban neki, hogy beváltsa az Azor Ahai jóslatot és szépen belemártsa szerelme szívébe a pengéjét, hogy aztán a lelke egyesüljön vele. Az egy másik kérdés, hogy mostmár nem kell a halál seregeitől megvédeni az embereket, mert Arya különösebb trükkök nélkül elintézte ezt nekik. Mindenesetre a múlt héten panaszkodtam rá, hogy Jon és Dany nem elég jó főszereplőnek, ami lehet nem volt a legszerencsésebb megfogalmazás, mert ha jobban bántak volna velük, akkor nagyobb érzelmi súlya lett volna ennek az egésznek, mint így, hogy láttuk.
Viszont Jon megint egy újabb szörnyű hibát követett el. Karddal a kezében tök ügyes, de ezen kívül az alapvető tulajdonságai nem igazán vértezik fel arra, hogy sikeres legyen Westeroson, vagy úgy egyáltalán az életben, de legalább nem lesz olyan nagy meglepetés, ha végül ő sem éli túl a finálét.
De elég nagy baj, hogy az eredeti célkitűzéseket a sorozat végére nem sikerült megvalósítani. Ami azt bizonyítja, hogy önmagában tényleg semmit nem jelentett az, hogy a készítők tudták mik azok a konkrétumok, amiknek meg kell történnie. Az út legalább annyira fontos, ebben a tekintetben pedig túl sok kompromisszumot hoztak és a legkönnyebben teljesíthető elvárásoknak akartak megfelelni. Sajnos nem gondoltak bele, hogy mik azok a témák, mozgatórugók, amik az egészet közben életre keltik és maradandóvá teszik. Megcsinálták a feladatot, megvolt a nézettség, a rengeteg cikk, de közben Martin könyveinek a szellemiségét nem tudták átültetni tévés keretek közé.
Egyéb megfigyelések:
- Királyvár felégetésében ott van a sorozat alapja, hogy ártatlanok halnak meg amiatt, mert vannak emberek, akik természetesnek veszik, hogy pusztán születésük miatt jár nekik a hatalom. Ez veszélyes dolgokhoz vezet és ennek a kommunikálását még a készítők sem tudták elrontani.
- RIP Varys. Az ember, aki egy egész karriert épített arra, hogy a háttérben machinál és titokkal kereskedik, Dany előtt azonnal lebukik. De igazából ő járt a legjobban, hogy nem kellett ezt végignéznie.
- Az Arany kompánia szerepeltetése igen vicces, elhitették mindenkivel, hogy fontosak lesznek.
- Nem tudom mit kellene még írnom a Cleganebowlról, ami ugyan látványos volt, de Oberyn és a Hegy, illettve Brienne és a Véreb harcára sokkal többen fognak emlékezni, mint erre.
- Euron és Jaime harca egyszerűen nevetséges, nem értem mi szükség volt rá, úgyhogy felejtsük is el gyorsan.
- Oké, Aryának végül semmi köze nem volt Cersei halálához, ami nem rossz megoldás, ezek után viszont nehéz lenne azt gondolni, hogy Dany halálában sem lesz semmilyen szerepe. Még ha a végső csapást Jonnak is kell bevinnie.
- Davos még életben van, de attól félek, hogy az utolsó csempészéssel letudta a feladatát és a fináléban tőle is búcsúzunk.
- Remélem a következő részben látjuk majd Sansa reakcióját a történtekre.