Fanboy Híradó

Fanboy Híradó

Fargo 2x07 - Did You Do This? No, You Did It!

2017. április 12. - Fega

1200.jpg

Újabb erős epizódon van túl a Fargo, mégis arról akarok beszélni, hogy miért nem telitalálat az évad.

Noah Hawley és csapata elképesztő aprólékossággal találta ki a második évad világát és témát is remekül választottak. Az egyre globalizálódó világban nehéz dolga van a profi és multinacionális vállalatokkal szemben a családi üzleteknek. Ezt pedig egy gengszter filmekből ismerős közegben, kifacsart, Coen-filmekbe illő helyzetekkel és szereplőkkel dolgozza fel a második évad. Az összképet az teszi teljessé, hogy a karakterívek pedig a klasszikus drámák szokásai és szabályai épülnek fel.

Ezek után furcsa lenne azt bizonygatni, hogy azok, akik annak idején 2015 legjobb sorozatának választották az évadot, azok vakon vannak. Előfordulnak ilyen helyzetek, mikor azt érzem, hogy fel kell nyitni az emberek szemét, mert rosszul ítélnek meg egy sorozatot. A True Detective első évada például egy sima és meglehetősen unalmas nyomozós sorozatot turbózott fel egy merész és kreatív rendezővel még néhány csúcsformában teljesítő színész segítségével. Továbbá egyedi narratív struktúrát és filozofikus párbeszédeket alkalmazott annak érdekében, hogy elrejtse a tényt: ez valójában egy faék egyszerűségű sorozat.

A Fargo második évadában szó sincs erről. Viszont sikerült egy kicsit átesni a ló túloldalára és túlságosan szerteágazóra írni a történetet. A különböző szálakat a családi üzlet, az amerikai álom tartja össze, meg persze a bűnözés. A fentebb már említett klasszikusokból pedig tudjuk, hogy hosszú távon a családi alapon működő cég ritkán tud sikeres maradni. Gerhardték esetében pedig pont az egymást ellen forduló családtagok azok, akik a legtöbbet teszik az egész lerombolásáért. Bizonyos dolgok pedig visszaköszönnek a többi szálon is, de ahogy azt már az első részről is írtam, a hasonlóságot a különböző családok átalakulása vagy megsemmisülése adja. Ez pedig azt hozta magával, hogy a hetedik epizódban nem volt elég furcsaság, meg könnyedebb pillanat, így az egész sorozat egyik leglehangolóbb óráján vagyunk túl.

cbfdc57013c8d79a9afd183f058c2dc8205f5f0cf9308a02ffd8fcc914ff160e_large.jpeg

Talán ezért is fordulhat elő, hogy az egyik széthulló családot inkább kihagyták a 7. részből, hogy a másik kettőre jobban lehessen figyelni. Gerhardték főszereplése felhívta a figyelmet, hogy ez tényleg róluk szól, nem véletlenül írják ki mindig a házuk környékén a sorozat címét. Az ő tragédiájuk lehet majd a legnagyobb hatással az egész történetre. Közben viszont magát a családot nem sikerült igazán jó figurákkal feltölteni és arra sem jutott idő, hogy ezeket a karaktereket valamennyire megismerjük, vagy egyáltalán bármit társítani tudjunk hozzájuk.

Fontos lenne, hogy érezzünk valamit a bukásuk miatt. Feltételezem szerint nem ideális, hogy hihetetlen rezignáltsággal vesszük tudomásul, hogy újabb, számunkra egyébként teljesen ismeretlen figurák, hullottak el a Kansas City maffia és Gerhardték háborújában. Egy elképesztően stílusos jelenettel indít az epizód, ami fel is készít arra, hogy mire számítsunk az egész epizódban: vérre és könnyekre. És hiába érezzük azt, hogy már epizódok óta forr a feszültség és ez az egész idő előtt történik, a mostani epizód a nagy egészben egy késleltető szerepet tölt be, mintha kellene egy rész arra, hogy a Blumquistékon kívüli szereplők kicsit utolérjék magukat a nagy leszámolás előtt.

Ezt jól szimbolizálja az is, hogy Ed folyamatosan telefonál és úgy csinál, mint aki szeretne visszacsöppenni a dolgok folyásába. Balszerencséjére Bear belátja, hogy a testvérének az eltűnése vagy a halála számára egy lehetőség, ezért esze ágában sincs aggódni érte, vagy netalán a keresésére indulni. Itt párhuzamba lehet állítani azzal, amit Simone csinál és hiába öli meg a lányt, valójában nem különb nála. Ez már a sokadik szituáció az évadban, amire azt lehet mondani, hogy olyan, mintha egy klasszikus ókori drámából jött volna, de ez egyáltalán nem baj, sőt.

800_1.jpg

Az viszont nem annyira király, hogy a sorozat közepébe a Gerhardtékat tették, akiket nem lehetett megkedvelni és most sem tudom, hogy pontosan miért kellene szurkolni nekik. Ha pedig csak passzívan nézzük végig ezt az egészet, akkor nem tudom, milyen szemmel kellene ezt az epizódot vizsgálni. Ugyanis a Gerhardt család tényleg totálisan elbukik, jóval hamarabb, mint amire számítani lehetne, de a sorozat nagyon is ragaszkodik hozzá, hogy a dolgok hamarabb eldőlnek és elindulnak egy irányba, mielőtt azok, akikkel történik, erre ráeszmélnének. Ez is egy ilyen központi téma, mindenki halott, csak még nem tud róla és akkor ott van a legártatlanabb, legokosabb teremtés a sorozatban Betsy, aki meg pontosan tudja, hogy meg fog halni, főleg azért, mert érzi, hogy neki csak a placebo jutott a gyógyszerkísérletben.

A Fargo második évadában arra ment el minden igyekezet, hogy ez az összetett és szerteágazó történetet egyszerűen és követhetően meséljék el a nézőknek. A végeredmény pedig érthető és logikus, de ehhez talán túl sokat áldoztak fel a drámasorozatok egyik legfontosabb eleméből, a karakterábrázolásból. Azok a szereplők, akikkel könnyen tud érzelmi kapcsolatot kialakítani a néző, túl keveset vannak a képernyőn. De egyébként sem akar senki fiktív figurákhoz kötődni egy olyan sorozatban, ami a mészárlásokról híres. Persze lehet csak túl érzékenyen kezeljük a halál tényét és nem fogadtuk el, hogy régen sokkal inkább az élet részét képezte, hogy valaki elhunyt. Vagy az is lehet, amit Lou mond, hogy azért nem szimpatikusak a szereplők, mert az írás miatt túl közelről nézem az egészet, ami miatt lemaradok a lényegről.

Viszont ha valaki ilyen mély drámát csinál abból, hogy a családtagok egymást árulják el és gyilkolják meg, akkor az lenne a minimum, hogy ebbe valahogy bevonódjon a közönség és valamennyire megpróbálja átérezni ezt a felfoghatatlan helyzetet. Simone meggyilkolásánál mindent megtettek a készítők, hogy eltávolítsanak attól a bizonyos pillanattól. Viszont ehhez nem ártott volna, ha Simone esetében nincsenek azok a kompromisszumok karakterábrázolás terén, amit már néhány bekezdéssel feljebb említettem. Láttunk már ennél nagyobb árulást az évadban, úgyhogy ez a húzás talán Bear szempontjából bír különleges jelentőséggel és ez egyfajta Rubicon a számára. (A testvérgyilkosságok témája elég rég izgatja az emberiség kollektív fantáziáját, ez is olyan klasszikus drámai elem, amit már említettem.)

Az epizód legdrámaibb pillanata arra döbbentett rá, hogy inkább a külsőségek és a stílus az, ami lenyűgöz a sorozatban, viszont a szívemet hidegen hagyja ez az egész. Ezzel pedig meglepően közel kerültünk a True Detective első évadának problémáihoz.

Ezzel természetesen túlzok, mert valójában azért más kategóriát jelent a Fargo, de mégsem annyira kerek a teljes kép, mint szeretném. Az olyanok mellett sem szabad csak úgy elmenni, hogy a "modern maffia" tagjai is ugynaúgy áskálódnak meg egymás ellen fordulnak, anélkül, hogy rokonok lennének. Simone halálának felvezetése is példás, pláne a temetéssel. De aztán a lány egyik egyik veszélyes helyzetből kerül a másikba, hogy végül a saját nagybátyja végezzen vele. Lou és Mike közös jelenete is emlékezetes, bár itt kijött, hogy a párbeszédeket néha sikerül túlírni a készítőknek és talán túlzás, ahogy beszélnek, de a színészek a rendező segítségével elég hitelessé tudják formálni a helyzetet. Egyre gyakrabban tűnnek fel Mike-kal kapcsolatban a rasszista kérdések, illetve az, hogy nem számíthat egyenlő bánásmódra senkitől.

800.jpg

A kapzsiság témája még az, amivel elég egyértelműen a maffiafilmekhez köti magát a Fargo. Ez azért is szép, mert ha nem lenne ez a franchise, akkor alapesetben senki sem készítene sorozatot minnesotai gengszterekről sorozatot a 70-es években, pedig látjuk, hogy mennyi lehetőség van benne. És hogy megint előrángassak egy hasonlóságot a True Detective első évaddal kapcsolatban. A környék ott is rengeteget adott hozzá a hangulathoz és az atmoszférához és ez itt sincs másként. Mostanra pedig az erdő egy külön karakterré vált, ahova halni járnak az emberek.

De attól, hogy több a hó, a végén még ugyanoda fut ki a történet: valaki a maffiából elárulja a többieket egy vádalku keretében és elmond mindent a rendőröknek. Azt fontos volt belátni, hogy önmagában a rendőrökön keresztül, semlegesen maradva nem lenne hoznának ki mindent ebből a történetből, viszont nem sikerült eléggé érzelmileg elköteleződni senkinek az irányába sem, így pedig félig-meddig sikerült a háború összes oldalát érdekesen bemutatni. Érdekesek azok a kérdések, hogy Floyd és Simone cselekedetei között mennyi a különbség melyik a kisebb, melyik a nagyobb árulás, de mivel egyiket sem mutatták olyan fényben, amitől igazán szimpatikus lenne így csak általánosságban tudok a kérdéshez fordulni és nem speciálisan az ő helyzetük kapcsán, pedig ez itt elég fontos lett volna.

Kérdés, hogy ez az egész mennyire szőrszálhasogatás, és mennyire volt eleve a kreatív koncepció része, hogy ne azonosuljunk annyira a szereplőkkel. Egy szimpatikus család eleve nem fordulna egymás ellen, mondhatnánk. Vagy túl sok idő kellene arra, hogy kiderüljön miért cselekszik mindegyik szereplő a saját szemszögéből teljesen védhetően és logikusan, még akkor is ha ezzel hosszútávon a saját, illetve családja bukását hozza el vele. Itt csak rossz döntéseket lehet hozni, a készítőknek sincs sokkal könnyebb dolguk, de így is rengetegen cserélnék el a problémájukat a Fargoval a tévés mezőnyben, azt hiszem.

Egyéb felfedezések:

  • Noreen az a karakter, aki a legjobban érzi magát ebben a világban. a “People think it’s morbid, but I think it’s funny” nem is tudom mennyire akart meta lenni.
  • A beépített ügynökökkel azt hiszem volt némi kikacsintás a The Americansre, ami lehet nem volt szándékos.
  • A túlírt párbeszédek közül kettő is jutott SImone-nak. Az egyik a “This family deserves the ground” a másik pedig az “I’m down lying down for men”. És ha megnézzük, hogy ezek a mondatok önmagukban is parák, de pláne így hogy valaki olyan mondja, aki később nagy csinnadratta közepette hal meg.
  • Értem én, hogy jól hangzik, hogy az embernek 2 cipője van, 1 nyárra meg 1 télre, de nem vagyok benne biztos, hogy ez mennyire illett abba a képbe, amit eddig a seriffről megismertünk.
  • Mikor Simone a családjának kamuzik arról, hogy hol volt akkor olyan mintha Kirsten Dunst játékát próbálná utánozni. Elég jól megy neki, de attól még kicsit fura volt.
  • Floyd vallomásába is jutott egy kiszólás a peak tv-re? Bonyolultabbak a történetek és nem tudjuk hol kezdődnek, meg hol végződnek. A Fargora is igaz nem tudjuk hogy a filmmel kezdődik vagy csak a sorozat első évadával és hogy mikor ér véget vagy ilyesmi.

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr914540696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása