Fega: Szia Gaines! Azt hiszem nem fogsz meglepődni, ha a negyedik részről szóló naplót a teaser utáni első jelenettel fogom kezdeni. Egy parádés one-take-kel indított az epizód, ezúttal az Espinosák és a Salamancák drogügyletét figyelhetjük, látványos vágás nélkül. Ez remekül megadta az alapot a Talkhoz, amiben a főszereplő, Jimmy kifejezetten keveset szerepelt. Az alvilág működését bemutató one take-ek közel állnak a szívemhez, ahogy ezt a Vakfolt Podcast Nagymenőkről szóló adásában is volt szerencsém elmondani. (Ha a kedves olvasóknak eddig kimaradt volna eddig a Vakfolt, akkor itt tudják pótolni a hiányosságot.)

Úgyhogy emellett nem mehettem el szó nélkül, ráadásul a drogüzletet bemutató részeit a sorozatnak hétről hétre előszeretettel szoktam köpködni és most sem nyűgözött le különösebben, azonban az összképre mégsem tudok panaszkodni. Ebben vastagon benne van John Shiban munkája, aki a már említett jelenetben tök jó érzékkel mutatta meg a koszlott motelban zajló sunyi üzletelést. Sikerült jól keverni a realitást és az egyszerűsítést.

Kíváncsi vagyok te mit szóltál Gaines az epizód kezdéséhez, illetve Nacho szálához? Én legutóbb eléggé beleszálltam, te hogy vagy most vele a megpróbáltatásai után? Megpendített benned valamilyen húrt, hogy kivert és meglőtt kutyaként hazament az édesapjához, aki nem hívhatott segítséget a kartell által feltrancsírozott fiához, akinek amúgy is meg vannak számlálva a napjai?

Ami Jimmyt illeti én nem igazán tudom eldönteni, hogy mit kell belelátni a cselekedeteibe. Ha a múlt héten azt hittük, hogy kispados volt, akkor most megmutatják, hogy milyen egy rész, mikor tényleg mellékszereplőként kezelik. Neked feltűnt ez Gaines? És hogyan értékeled a szinte hippi akcióját a mobiltelefonok ellen? Igazából vicces, mert mikor szólt neki a mindig bölcs Ira, hogy melóként kötelező az új telefon, akkor Jimmy mobiltelefonos fiókja ugrott be először és azt hittem erre fogja költeni a frissen szerzett pénzének egy részét, ehelyett viszont nagybetűkkel írta ki a kirakatba, hogy ezek a cégek valójában szörnyetegeket árulnak. Nem tudom, hogy mennyire kell sokat belelátni ebbe, hátha neked van valami jobb magyarázatod erre, Gaines. Nekem az jutott eszembe, hogy Jimmy karakterében már megtörtént egy nagyobb fejlődés, a többi karakterek viszont a saját fejlődési ívükben le vannak picit maradva, úgyhogy Jimmy egy helyben van és addig muszáj kitalálni neki is valami érdekeset.

Múlt héten egy tök egyszerű autós trükkel tudták illusztrálni a gonoszságát. Itt meg talán azt akarták mutatni, hogy ott van még Jimmy, nem kell annyira siettetni Saul érkezését. Vagyis ebből a szempontból Jimmy most kábé olyan csapdába esett pozícióban van, mint amilyenekben a fekete-fehér részekben szoktuk látni.

Addig viszont Mike-kal is kell haladni, egy sorozatban pedig szükség van arra, hogy a karakterek beszéljenek, Mike viszont nem az a szófosós fajta, így kreatívnak kellett lennie a készítőknek, ha valami őszintét akartak volna belőle kihozni. A terápián végre elénk bukik Mike zsenijének egyik oldala, amit eddig is jól ismertünk, ettől még szórakoztató volt végignézni, ahogy újra megmutatja. Ha valamit mesteri szinten művelnek az emberek, azt jó megnézni újra és újra, akkor is, ha tudjuk, hogyan fog végződni.

Talán furcsa a sportos hasonlat, de egy klasszisnál nem múlik el a varázsa, ahogy újra és újra megmutatja, hogy miért ő a legjobb. Mert mindig kihoz magából valamit, annyira megfeszül és oda akarja tenni magát, hogy talál valamilyen új utat a győzelemhez. Mike-ot is ilyen nézni, ahogy megfejti a csoportba beülő kamuzó csávót. Akinek valószínűleg valamilyen mélyebb problémája lehet. Ezért nem helyes úgy kezelni a problémát, ahogy ő teszi, de nézni attól még jó, ahogyan dolgozik, és azt hiszem ez is beillik egy metaforának, nem?

Nagyon kevés kérdést tettem fel ahhoz képest amennyit írtam, úgyhogy itt van még néhány. Mit szóltál Heather Marion forgatókönyvéhez, aki ugyebár a sorozat saját nevelésű írója? (Akkor figyeltem fel rá, mikor a második évad fináléját közösen jegyezték Gilligannel. Szerintem megint nagyon jó munkát végzett.) Mike-ról sokat írtam, de például a teasert meg sem említettem, én nagyon nem számítottam egy Mike flashbackre. Te mit szóltál hozzá?

Kimet is teljes egészében meghagytam neked, nekem nagyon tetszett, hogy ilyen látványos és lassú játékot űznek vele, ami nyilván annak a következménye, hogy a múlt héten belátta, hogy nem akar élete végéig a Mesa Verdével foglalkozni, bármennyire is jól fizet. És ez ugyanakkor már a távozását is előkészíti? Szerinted mi lesz, ha megtudja, hogy mit csinált Jimmy az első munkanapján? Ha hazudik neki Jimmy az még rosszabb.Végül pedig már az általunk nem látott mészárlás és Gus marad. Utóbbi esetében nekem az jutott eszembe, hogy az ő karakterének nagyon jót tesz, ha csak néhány percet kap egy epizódban. Valahogy nem az a fajta gonosztevő, aki elbírna egy saját sorozatot mert hamar eltűnne a varázsa és csak egy metodikus üzletembert látnánk. Te mit gondolsz egy esetleges saját sorozatról?

Gaines: Már csak az hiányzik! Jelenleg kevés szereplőt tudnék mondani a Better Call Saulból, aki alkalmatlanabb lenne egy saját spinoffra, aztán persze lehet, hogy ugyanezt mondtam volna a Breaking Bad idején Saul Goodmanről is, és alábecsülöm az írókat, de kétlem, hogy így van. Még ezen a sorozaton belül sem érdekel, hát még önállóan!

Szóval az a helyzet, kedves Fega, hogy kimondottan nem tetszett a Talk című epizód, és elsősorban a forgatókönyve miatt. Mégsem Heather Marion számlájára írom a dolgot, vagy legalábbis csak részben. Tudjuk, egy átlagos írószoba úgy működik, hogy előre és közösen lebontják az évadokat, aztán az írók megkapják a maguk epizódjait, és utána a showrunner még megy egy kört úgyis a leadott forgatókönyveken.

A gyakorlat ennél persze változatosabb – Vince Gilligan híresen keveset tervezett előre a Breaking Badben, és rengeteget bízott az írószoba évad közbeni rögtönzéseire –, de az, hogy ez az epizód egyik szálon sem nyújtott igazán emlékezeteset, és ennyire széttartó, az legalább annyira köszönhető a strukturálásnak, mint a konkrét megírásnak. Már az előző epizódra is azt mondtad, hogy csak felrakják a sakkfigurákat a táblára, és mintha most nem csináltak volna mást, minthogy picit mértanilag még inkább a mezők közepére csúsztassák a már elhelyezett bábukat, de a nyitólépést még egyik fél sem volt hajlandó megtenni, ami azért meglehetősen frusztráló.

Bizonyos jelenetek külön kiragadva teljesen jól voltak megírva. Kim és Neelix bíró Munninger bíró privát hidegháborúja például igencsak szórakoztató volt a bíró cinikus, lekezelő, alig leplezetten szexista kioktatásával – vagy vajon a tárgyalótermében figyelő férfi ügyvédeket is behívja elbeszélgetésre, és előttük is elhúzza a Sidney Lumet-mézesmadzagot? Valahogy kétlem, bár lehet, hogy rossz az, aki rosszra gondol. Jelen pillanatban Kim története köt le messze a leginkább, és nekem is nagyon tetszik nála a sorozatra jellemző slow burn: mivel Kim sem az a típus, aki megosztja másokkal a dilemmáit – ebben bizony Jimmyre hasonlít –, illik hozzá, hogy minket, nézőket sem avatnak be az írók abba, hogy mi kattog a fejében, hagyják, hogy kikövetkeztessük a cselekedeteiből, a tekintetéből, amennyit tudunk.

Jimmy eközben kicsit talán karakteridegen módon elszégyelli magát attól, hogy hazudnia kell Kimnek az állásáról, és elvállal egy „alantas”, nem túl ingergazdag melót. Vagy hiteles az, hogy a reggeli beszélgetés hatására visszahívja a mobiltelefonos boltot? Azt akarják ezzel sugallni az írók, hogy Kim az egyetlen, aki még fel tudja ébreszteni a lelkiismeretét? Az tuti, hogy ez egyre kevésbé fog menni.

Egyébként nekem is a mobiltelefonokkal teli fiók ugrott be elsőre – a sorozat meg is könnyítette az asszociációt, mert a főcím ideillő verzióját vágták be –, viszont én máshogy értelmeztem a kirakatfestős akciót. Nem Jimmy hippitámadásának a megbízóival szemben, hanem marketingfogásnak. Az embereket csak a vonalas telefonokat hallgatják le, azok a megbízhatatlanok, ellentétben a mobiltelefonokkal – mikor is játszódik a sorozat, a 2000-es évek közepén? –, amelyek hordozható lévén védelmet nyújtanak a kíváncsi fülektől. Mondjuk, így sem teljesen világos, miért akarja megdobni a CC Mobile forgalmát, talán csak azért, mert nincs jobb dolga. Egyelőre.

Ez a földszintes épületsor már eléggé emlékeztet Saul Goodman irodájának helyszínére, nem lehetünk túl messze térben-időben.

A másik jó jelenet Kim és a bíró beszélgetésén kívül Mike leleplező akciója, amiről szépen összefoglaltad, miért szórakoztató nézni. Még ha igazából Mike önsorsrontásának egy újabb állomását láthattuk, amire azért volt szükség, hogy lássunk egy alternatívát, mielőtt végképp a bűn útjára lépne; ha nem húzta volna fel magát ennyire a csaló gyászoló esetén, talán Gusszal sem dacolt volna ennyire agresszíven. Jonathan Banks nagyon jól hozza a sztoikus arc mögül elő-előfortyogó indulatokat, jót tesz Mike-nak, ha kizökken a rendületlen kúlságából. Viszont nem töltöttünk el annyi időt a gyűléseken, vagy Anitával, a kedves gyászoló nővel, hogy az elvesztésüket igazán megérezzük. Mármint, én nem hiszem, hogy Mike valaha visszatérne ezek után a gyűlésekre, még a menye kedvéért sem, és az is valószínűtlen, hogy használt volna neki egyáltalán a terápiás célú kibeszélés.

És akkor itt dicsérném egy kicsit Marion írói munkáját, mert Mike és Anita vendéglőbeli beszélgetésénél ügyesen vont párhuzamot Jimmy és Kim párosával: Anita ugyanúgy partner volt abban a fogadásban, „játékban”, hogy együtt lebuktassák a csalót, mint ahogy Kim élvezte, amikor Jimmyvel palira vehetett másokat. És mindkétszer látjuk, hogy ez csak a párosok férfitagjainál lehet életmódszerűen űzött foglalatosság, Kim és Anita csupán belekóstol a bűnös élvezetekbe, de végül visszalépnek az erkölcsi határmezsgyéről, mert felismerik a veszélyeket. Az, ahogy Mike lebuktatja a csalót, tényleg nem helyes, és nem is menő, inkább ijesztő; egyetérthetünk a képmutatás iránti ellenszenvével, de a maró kifakadása igazából nem (csak) a pasasnak szól, hanem mindenki másnak is. Mike szemében ez az egész csak üres szócséplés, sőt, rosszabb, élvezkedés egymás nyomorában, amiben közvetve az is benne van, hogy az ő nyomora, a fia halála olyasmi, amit senkinek nincs joga felhánytorgatni. Szomorú, mert így csak még jobban elszigetelődik. Ezért volt találó az elsőre kicsit kurta-furcsa, csattanóra kihegyezett flashbackes cold open.

Marad a végére a mészárlás és Nacho szűnni nem akaró kálváriája, amit szűnni nem akaró érdektelenséggel néztem végig. Az az igazság, Fega, hogy még az általad joggal kiemelt egysnittes tracking shotra és a Nagymenők-párhuzamra sem figyeltem fel, mert egy idő után azon kaptam magam, hogy teljesen elbambultam Victor akciója közben. Formailag és technikailag elsőrangú produkció, ahogy a mészárlás is, amit először a Fargo első évados mészárlásjelenetéhez hasonlóan csak a fülünkkel tudunk követni, de semmi tétje nincsen: az unokatestvérek csak mitikus képregénygonosztevőkként értelmezhetőek, akiket nem véletlen cseréltek le a harmadik évad közepén Gus Fringre a Breaking Badre főgonosz szerepkörben, aztán lám, mostanra már Gus Fring is megérett a lecserélésre, a nézőpontunk, Nacho pedig alakításban is a leggyengébb a főcímben szereplő színészgárdából. És miattuk marad távol most már két epizódban is Harry Hamlin? Gyerekek, ne csináljuk ezt. Értékelem a lassú építkezést, bízom benne, hogy ki fog futni valami érdekesre, azonban – hogy szívből gyűlölt egykori gimis matektanáromat idézzem – a türelmem végtelen, de csak egy darabig.

Egyéb megfigyelések:

• A mészárlásjeleneten az sem segített, hogy random embereket lőttek halomra, akikről nem tudunk semmit, nem értjük, kicsodák, miért fontosak, és a sorozat nem is vette a fáradságot, hogy puszta kellékeknél és plot device-oknál jobban foglalkozzon velük. (Gaines)
• Cikinek érzem, hogy csak 2018-as fejjel tudtam belegondolni Jimmy akciójába. Mert ugye mostanra tudjuk, hogy ezek az eszközök eltüntették a magánszférát, de a vonalas telefonok korában valóban mást jelent ez az üzenet! (Fega)
• Furcsa volt megszokni, hogy Marc Evans Jackson ezúttal nem pokolbéli démonként próbál kibabrálni Ted Dansonnal, és ha nem is kapott akkora lehetőséget, mint Evan Arnold a Mad Men sorozatfinálé csoportterápiás nagyjelenetében, azért tisztesen helyt állt. (Gaines)
• Marc Evans Jackson azt hiszem alulértékelt színész, pedig nagyon erős jelenléte van, amit tök jól használtak itt is, szerintem. (Fega)
• Mike azért nem tudna soha partner lenni egy terápián, mert szerinte az ő élete senki másra nem tartozik, Jimmy meg azért, mert mindenről beszélne, csak arról nem, ami a problémák gyökere. A Better Call Saul világában mindegy, hogy szófukar vagy-e, vagy szószátyár, az elfojtás mindkét változatban eleve elrendeltetett. (Gaines)
• Valamiért úgy érzem, hogy kisebbségben vagyunk a Hamlin >>> Gus véleményünkkel a sorozat nézői között, de örülök, hogy felhívtad a figyelmet rá, hogy mennyire hiányzik nekünk, (Fega)