Az epizód befejezése egyszerűen brutális.

Nem tudok rá jobb szót mondani.

Olyan lelki traumát okozott, aminek a tudatában nehéz volt nekiülni az írás előtti újranézéshez. Néhány résszel a vége előtt már azt hinné az ember, hogy már hozzászokott a folyamatos érzelmi csokításhoz. Rennhull tábornok sorsa viszont nem úgy alakult, ahogy azt a The Americanstől megszoktuk.

Paige számára ez egyszerre tragikus és olyasfajta kötelező "transzformatív" (van ilyen szó?) esemény volt, mint mikor kilyukasztják a fülét, elveszíti a szüzességét, vagy épp megkeresztelkedik. Amin csak túl kell esni, távlati célok elérésének érdekében. Elizabeth is tudta, hogy onnantól egy ilyen esemény előfordulhat. Az ilyen jellegű fordulópontokat általában lassan vezette fel nekünk a sorozat. Most az időugrás miatt, viszont csak a véres végjátékot kellett jóformán megmutatnia.

Az utolsó évados rákapcsolás keretében ezt úgy csinálták a szofisztikált brutalitáshoz mindig értő készítők, hogy néhány centivel a feje felett lőtte főbe magát a tábornok.

Micsoda váratlan fordulat, micsoda metafora. Micsoda következményei lesznek ennek.

Az egész jelenetről nyilván a sorozat "legtökéletesebb" metaforája, a Matrjoska baba jutott eszembe. Miért? Paige mindig mikor megtudott valami újat az igazi anyjáról, egy újabb, hazugságból készült, babához jutott. Még így is rengeteg minden van, amit nem tud az édesanyjáról, úgyhogy a babák soha nem fogynak el. A legújabb épp a munkáról és annak az élet-halál jellegéről szól. 

Hiába érződött sietősnek a plot tempója, Matthew Rhys utolsó rendezése során kitett magáért, de az, hogy ilyen gyorsan ide eszkalálódott a történet még így is sok volt. Csak azt akarták itt kommunikálni, hogy milyen következményei (ez a sorozat is imádja a következményeket!) vannak annak, hogy Philip kiszállt és még Elizabeth sem tökéletes.

Rennhull az ő kontaktja volt, ő nézte végig, ahogy feltört a ranglétrán, így ő tudta, hogyan kell bánni vele. Elizabethnek viszont talán a türelme fogyott el? Annyi minden gyűlt össze, hogy ez igazából egy végzetes all-you-can-eat büfé, ahol az Elizabeth-et teljesen kikészítő okokból lehet válogatni. Fáradtság? Stressz? A stressznek mégis hány formáját ismerik a tankönyvek? Elizabethen biztos az összes észrevehető. Ha össze akarjuk foglalni, akkor Elizabeth túlhajtottságára, hogy ilyen tapintatlanul kezelte az ügyet. Ez így Philipre keni a felelősség egy részét.

Mondjuk ha valamit igazán nagybetűkkel kommunikál a sorozat az az, hogy Elizabeth nincs jól. Folyamatosan cigizik, és hiába élnek egy házban a férjével, (akivel ugye az előző évad végén igaziból is megházasodtak) Philip számára annyira elérhetetlen, hogy a Marson is lehetne.

Megfőtt a saját levében, hogyan tudná Claudia pótolni azt a stabilitást, amit Philip jelentett a számára.

De az is sokat számított, hogy elvégezte a munka felét.

Ha ez nem lenne elég (mindenkinek elég lenne) egy másik küldetés során, (aminek szintén volt egy gyenge pontja), az arcába mondják, hogy az amerikaiak megnyerték a hidegháborút, csak azon múlik az egész, hogy jól játsszák ki a kártyáikat. Még ha bele is veszi, hogy a csávó csak egy túlságosan magabiztos amerikai, akkor is szörnyű lehet hallani, hogy ennyire rosszul festi le a helyzetüket.

Ez szintén megmagyarázhatja valamennyire az elhibázott stratégiát.

A hatodik évad elején nem lehet figyelmen kívül hagyni a három éves időugrás jelentőségét, hiszen ezen idő alatt megszilárdult Paige és Elizabeth kapcsolata. A közös családi munkának előnyei (valami, amiről nem sokszor beszélünk a sorozat) lehetnek előnyei. De ő sem Philip, sőt valószínűleg még stresszesebb lett Elizabeth számára a munka, hiszen bejön a képbe, hogy egy helyzetben Elizabeth katona vagy anya énjének kell mérlegelnie. Azt se felejtsük el, hogy (kezdő szinten ugyan, de) ugyanazt a fajta munkát kezdte el végezni, amit szegény Hans (RIP) is csinált. Persze bízunk benne, hogy nem esik baja, de ahogy látjuk, minden egyes küldetés után egy újabb világhoz kell hozzászoknia.

Az epizód felénél még azt gondoljuk, hogy a szex lesz a legcikisebb helyzet, amiről beszélnie kell az édesanyjával.

Nekem az kicsit azért fura, hogy az egyetemista Paige és az édesanyja között a szex még nem volt téma. Tudom, hogy Paige valójában a munka és a szex kapcsolatára kérdezett rá, ami ennél komplexebb téma.

De! 

A beszélgetésük nekem úgy tűnt, mintha Elizabeth családon belül maximálisan prűd lenne a kérdésben (ami a szovjet származására tekintettel maximálisan érthető) és a legkevésbé sem szeretné a lányát kitenni annak, amivel ez a munka jár. Nem az életveszélyre, hanem a szexre gondolok.

Ettől még eléggé elkerülhetetlennek tűnik.

Az évadnyitó már jól érzékeltette, hogy a Jennings család gender alapon szakadt szét, mindkét szülőnek “jutott egy gyerek”, amelyikkel szorosabb a kapcsolata. Erre most ráerősített az epizód, aminek utolsó két jelenetében először Philipet láttuk Henryvel telefonálni, majd váltottunk Elizabeth és Paige közös küldetésére.

Nem lehetne nagyobb szakadék, vagy a sorozathoz jobban illik a fal a két különböző gyereknevelési módszer között.

Philip nem tudta szóra bírni Elizabeth-et az igazán fontos dologgal kapcsolatban, így neki a történetszálában ott bujkált némi halogatás is. Ugyanakkor érthető, hogy a friss gyilkosság kicsit átalakította a prioritásokat a számára. Ettől nem lesz jó kém, de az természetes, hogy három év alatt elpuhult egy kicsit.

A felesége mellett még arról szól a története, (ami szépen illik a Stan története mellé) hogy mennyire örül, hogy ilyen piszlicsáré ügyekkel kell foglalkoznia. Nincs már rászorulva, mégis késő estig bent van a munkahelyén, de tökéletesen értjük, hogy miért nem akar otthon egyedül lenni, mikor a fia nincs otthon, a lánya és a felesége meg együtt dolgoznak. Ugyanakkor ez sem egy teljesen egészséges dolog, Philip nyert is meg veszített is valamit abban a bizonyos három évben.

Nem csak a házassága omlott össze, de gyökeresen megváltozott az otthonához és a családjához fűzött viszonya.

Ugyanakkor élvezettel veti bele magát a munkába, ahol ugyanúgy, mint a kémek esetében emberekkel kell kapcsolatot fenntartani és örömmel bassza le szovjet kollégáját, aki persze hárítja a felelősséget. Szegény átkozhatja a napot, mikor Philip elkezdett rendesen dolgozni. Erre a kettősségre rájátszik a sorozat, ami szintén erősíti a kontrasztot. Máskor is alapvetés volt, hogy párhuzamosan mutatta ahogy kettőjük a munkájukat végzik, de ez most Philip esetében végtelenül unalmas, míg Elizabeth továbbra is az életét kockáztatja. Három év alatt felépült egy fal közöttük, amit az egyik jelenetben szó szerint is látunk megjelenni, mikor a kertben beszélgetnek.

Ez a jelenet egyébként arról is szól, hogy építsenek újabb falakat maguk köré a lányukkal szemben és hazudjanak neki továbbra is arról, hogy egymással mit is osztanak meg valójában. Ha lesz egy fal egy családban, akkor hirtelen újabbak követik.

Mindeközben Stan is örül neki, hogy ő mentesül az élet-halál ügyek alól, nem úgy, mint Aderholt. Erről az jutott eszembe, hogy nem véletlen, hogy Stan és Philip is új embernek érzi magát azok után, hogy kiszállt. Ezt csinálni egyszerűen fojtogató. A hazugságok, az átverések, az érzelmi sérülések összegyűlnek és az ember nem bírja tovább.

Ez pedig lehet összefüggésben van azzal, hogy miért nem lett siker a sorozat és miért voltak olyan sokan, akik el sem kezdték vagy még az első évadban kicsekkoltak. A The Americans minden héten komoly érzelmi bevonódást igényel, de ha ez nincs meg, akkor kívülről nézve nagyon unalmasnak tűnik ez a sok nagyon fehér és nagyon szomorú ember.

Ugyanakkor bármennyire is jó a sorozat összképe, az ötödik évadban akadt néhány gyenge epizód és olyan, ahol azt éreztük, hogy nincs egy központi szál, túl sok minden történik párhuzamosan és nem értjük, hogyan állnak ezek a dolgok össze. A hatodik évad elkezdi ezeket az előkészített órákat meghálálni. Sokkal több mindent értünk az előző évad szálaival kapcsolatban. Ugyanakkor nem tudom mennyire lehet utólag helyrehozni azt az évadot. Jelenleg úgy látom, hogy túl sok mindent hagytak az időugrásra. A változások egy részét előre lehetett volna hozni és azokat ki lehetett volna aknázni.

A zenés montázs nagyszerű, de nem tud minden egyes múltbéli hibát elfelejtetni.

Stan szálán még érdekes látni, hogy milyen durva készültségben van az FBI, de feltételezem, hogy ilyen környezetben kevésbé hatékony a munka. Ezért tudott Philip és Oleg is nyugiban találkozni. Azért Stan hamarosan meglátogatja majd Oleget, biztos, ami biztos, hiszen itt van a végjáték. Nála még az is egy új párhuzam Jenningsékre, hogy most két munkája van, ami szervezi az életét, vagyis leomlott a fal, amit az elmúlt három évben a magánélete védelmére húzott fel.

Van még néhány dolog, ami engem folyamatosan az elmúlására emlékeztet. Elizabeth ápolónő munkája kiírja a képernyőre, hogy hello itt a lassú haldoklás a téma, be lehet helyettesíteni az utolsó évaddal, magát a halált pedig a fináléval és Elizabeth megjegyzi, hogy ezt nagyon nem szabad elrontani.

Ez annak a megfelelője, hogy mi történik egy sorozattal, ha elrontják a finálét. Bizonyos sorozatok például kómába kerülnek. Másokat sikerül szépen eltemetni, megint mások meg csak eltűnnek az erdőben, gondolom?

Aztán a katonatiszt emlékezteti Elizabeth-et hogy amit ők csinálnak az jobban megemészti az embert, mint az igazi háború. Erről is volt már szó, meg arról is, hogy Claudiát pszichológusnak használja Elizabeth. Ez már csak egy ilyen munka. De az utolsó évadban is képes élesíteni a képen, hogy még részletesebben mutassa meg milyen szörnyű ez az egész. Ennek az igazi értékeléséhez el kell veszíteni ezt a fajta életet. A frissen szerzett perspektívához Stannek és Philipnek is hátra kellett lépnie. Térjünk még vissza Elizabeth-re és a sorozat gyenge arcára. Az, hogy a kontaktja egy olyan helyre szervezte az ebédet, ahova Elizabeth-nek esélye sincs bejutni olyan jellegű para, ami régen jött elő a sorozatban. Pedig azért előfordulhat ilyen helyzet, de eddig valamiért kimaradt. Maga a kivitelezés inkább az első évadra emlékeztett, legalábbis soha nem állt jól a sorozatnak, (a visszafogottság mintaszobrának!!), mikor azzal fenyegetőzött, hogy esetleg elkapják a főszerplőket.

A sorozat helyette érzelmi sérülésekben játszott, de ez nem olyan látványos, mint egy autós üldözés.

Mégis jobban is teszik, mikor ezt csinálják, mert elég komikus volt, ahogy meg tudtak lépni az étteremből. Ugyanakkor simán elhiszem, hogy ez ebben a formában a valóságban is megtörténhet, sőt sokszor meg is történt, mint oly sok minden más, amit az eddigi évadok során láthattunk.

Egyéb megfigyelések:

• Bevallom őszintén bármennyit is beszéltem a montázsról, arról fogalmam sincs, hogy mi történik pontosan a wc-ben.
• Matthew Rhys illetve a vágó munkáját újra meg kell emelni. Az eddigi rendezők magasra tették a lécet, de ez a szekvencia megállta a helyét.
• A sorozat nem tehet róla, de a Reagen és Trump párhuzamok tényleg megírják önmagukat.
• Nagyon jelképes volt, hogy Stant megölelte a jégkorongozó csávó, ami szintén hozzátett a történetszálhoz, ne csak a montázs kapja az összes figyelmet. Egyébként is erre lenne a legtöbb karakternek szüksége. Egy ölelésre.
• Volt mail robot!
• Henry nem jó színész, ezzel nem először poénkodik a sorozat, Philip most ki is mondta, ami eddig csak mögöttes tartalom volt. 
• Elizabeth mexikói útja azzal is jár, hogy szembe kell néznie az esetleges halálával, a szovjetúnió potenciális bukásával is, amellett, hogy ölnie kellett a lánya miatt, vagyis eddig két epizódon vagyunk túl, de mindkettőnek olyan az utolsó jelenete, hogy cseng a fülem tőlük.
• Elizabeth egészen meta irányba ment el, mikor elkezdett Paige-nek bullshitelni arról, hogy az emberek csak kitalálják, hogy a munka része a szex, mert a könyveket ez adja el. Miközben a sorozatban is több szexszel kapcsolatos küldetés van az átlagosnál, mert az adja el a sorozatot. Bár nem sikerült amúgy eladni :(