Fanboy Híradó

Fanboy Híradó

Better Call Saul 4x10 - Winner

2019. január 07. - Fega

better-call-saul-episode-410-jimmy-odenkirk-2-935.jpg

Fega és Gaines közös Better Call Saul nézőnaplói átköltöztek a Régivágásúak blogról a Fanboy Híradóra! Töretlen lelkesedéssel és spoilerrel folytatjuk a kibeszélést az évad utolsó részéről, ami megfacsarta a szívünket. Vajon, hogy folytatódik Jimmy, Kim, Mike és a többiek története, ahogy egyre közelebb kerülünk a Breaking Badhez?

Fega: A Breaking Bad-univerzum eddigi leghosszabb epizódja után az a minimum, hogy veszünk egy mély levegőt. Az előző rész kapcsán felmerült bennünk, hogy vajon láttunk-e minden drámát és tragédiát az utolsó előtti részben, vagy maradt-e valami a fináléra. Hát, bizony a végére tartogatták a lényeget. Tudom, hogy többször felhoztam már, de továbbra is úgy érzem a "bekötött szemmel egy mikrobusz hátuljában ülő emberek" szolgáltak végül a legjobb metaforaként arra, ami ebben az évadban történt. Elég sokáig fogalmunk sem volt arról, hogy pontosan hova is tart ez az egész, csak éreztük, hogy valamerre megy a történet, de tele voltunk kérdésekkel. Mind a 10 részre szükség volt ahhoz, hogy a helyére kerüljenek a dolgok. Szerintem a sorozat egyik leghatásosabb epizódját láttuk, kíváncsi vagyok neked milyen élmény volt a “Winner”, Gaines.

Sokat beszéltünk róla, hogy mikor és hogyan születik meg Saul Goodman, de azt hiszem jövőre valami új téma után kell néznünk. A 9. részről azt írtuk, hogy ezt kell küldenie Bob Odenkirknek, ha Emmy-jelölést akar kapni, de a finálé után is úgy gondolod, hogy azzal jár a legjobban? Mert a 10. epizód is tele volt olyan jelenetekkel, ahol Jimmy kimutatta a foga fehérjét, így Odenkirknek is volt lehetősége egy több rétegből összeálló alakítást letenni az asztalra. Történetének gerincét egy újabb átverés adja, aminek a legfontosabb lépései, mind Kim agyából pattantak ki. Ez azért zseniális, mert ismét megerősíti azt, amit Kim a parkoló tetején mondott Jimmynek: ő mindig mindent megtesz érte. 

better-call-saul-episode-410-jimmy-odenkirk-6-935.jpg

Most azt kell bemutatni, hogy Jimmy egy év elteltével sincs túl a gyászon, napi szinten foglalkozik azzal, hogy bátyja öröksége megmaradjon. Ennek érdekében eltölt egy egész napot a temetőben, 27 ezer dollárt ajánl fel egy olvasószobára, továbbá aktívan részt vesz annak a bizottságnak az ülésein, ami a Chuck-által alapított ösztöndíjat ítéli oda tehetséges gyerekeknek. Jimmy mindent megcsinál, de közben folyamatosan látjuk, hogy ez az egész ugyanolyan színjáték, mint mikor Victor néven veri át az embereket. Nagyon találó erre a Kim és Jimmy közötti párbeszéd a temetőben, mikor Jimmy azt kérdezi, hogyan nézett ki az alakítása, Kim viszont válasz helyett visszakérdez, hogy milyen érzés volt. A sorozat kezdete óta tudjuk, mégis rég volt ennyi egyértelmű, hogy Jimmy-nek mennyire csak a külsőségek számítanak, különösen akkor, ha valamilyen üzenetet akar átadni. Ezért szereti annyira az óriásplakátokat, meg a tévéreklámokat és ezért jut eszébe az, hogy a tűztől mentene meg egy bírót annak érdekében, hogy újra ügyvéd lehessen.

Rögtön az első évadból kiderült: nem akar hős lenni, csak annak akar látszani.

 

Az ügyvédi bizottság előtt is elmondja, hogy ő mindig is az a McGill-testvér marad, aki a könnyebb utat fogja keresni. Ugyanez a kifejezés előkerül azután, hogy nem tudja meggyőzni az ösztöndíjat megítélő bizottságot arról, hogy Kristy Esposito megérdemel egy esélyt. Elég egyértelmű, hogy saját magát látja a lányban és ha kell egy pillanatot kiragadni, hogy mikor születik meg Saul Goodman, akkor én ezt mondanám. Mikor sikertelenül próbálja a lány mellé állítani a többieket, akkor ébred rá, hogy nincs értelme többé próbálkozni. Mikor Kristy után megy, neki is azt tanácsolja, hogy nyugodtan válassza a rövidebb utat, ha kell, a lényeg, hogy ő legyen a győztes, hogy megkapja a jobb irodát, nagyobb beosztást és nagyobb hatalmat.

vlcsnap-2019-01-07-19h40m13s002.png 

Jimmy ügyvédi ambícióit eleinte az az érzés fűtötte, hogy kiérdemelje Chuck elismerését, illetve befogadja az a világ, amit Chuckot mindig is ünnepelte. Jimmy viszont soha nem tudta a saját rossz rossz szokásait elég ideig elnyomni annak érdekében, hogy megmaradjon a tisztességes módszereknél. Mikor ez össze is jött, akkor is előbb-utóbb érkezett egy pofon, ami emlékeztette arra, hogy őt soha nem fogják fenntartások nélkül kezelni, akármit csinál, mindig ott lesz rajta a skarlát betű. 

Kim volt az egyetlen, aki látta Jimmy igazi arcát, annyira, hogy általában túlságosan elnéző is volt a sötét oldalával szemben. Ha nem így lenne, akkor nem lenne itt. Viszont míg Jimmy csak látszani akar hősnek, addig Kimben tényleg megvan az elköteleződés, ami ahhoz kell, hogy valódi hős legyen belőle. És Jimmy-t is meg akarja menteni, tényleg hisz benne, hogy Jimmy őszinte tud lenni saját magával, illetve az érzéseivel és komolyan gondolja, hogy úgy akar élni, hogy a lehető legjobb ember legyen. Nem csak azt mondja, amit a bizottság hallani akar, de ez az, amit Kim is hallani szeretne, neki is el kell törölnie egy könnycseppet a szeme sarkából a beszéd végén.

better-call-saul-episode-410-jimmy-odenkirk-935.jpg

Ettől lesz igazán fájdalmas, mikor a teremből kilépve kiderül, hogy Jimmy szerint ez is csak az átverés része volt és egyetlen szót sem gondolt belőle komolyan. A végső ütést az viszi be, hogy Jimmy nem is a saját nevén akarja folytatni a munkát. Ez totális árulás a részéről. Kim nélkül nem sikerült volna a győzelem, a valódi célok viszont előtte is titokban maradtak. Egyedül talán azért sülhet ez el jól, mert így talán időben kijózanította Kimet Jimmy-vel kapcsolatban, így talán megússza anélkül, hogy valami igazán súlyos dolgoba rángassa bele. Te hogyan láttad az utolsó jelenetet Gaines? Megint olyan, ami elsőre végzetesnek tűnik, de a következő évadban könnyen visszatáncolnak belőle a készítők? Vagy ezek után már nem megy tovább úgy a közös életük, ahogyan eddig?

Lassan át kell adnom neked a lehetőséget és még egy szót sem ejtettem Mike transzformációjáról. Ennek részletesebb bemutatása rád marad, én csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy ügyesen megtalálták a módját annak, hogy Werner családi helyzetéből az utolsó csepp tragédiát is kifacsarják. Mike pedig az egykori tiszteséges zsaruból igen messzire süllyed és ebben a részben látjuk, hogy bár nem úgy gondolunk rá, mint aki a megtévesztés mestere, de ha kell akkor ő is annyi ártatlan ver át, amennyit kell. Közben rá kell jönnie, hogy az új munkája milyen kötelezettségekkel jár valójában. Neked hogyan tetszett a macska-egér játék közte és Lalo között? Illetve ha rangsorolni kellene a sorozatban feltűnő ártatlanokat, akkor hova tennéd szegény srácot, aki a Money Wire irodában dolgozik?

vlcsnap-2019-01-07-19h38m09s108.png

Talán azért, mert egyáltalán nem volt Nacho, de most tényleg azt éreztem, hogy ha váltunk is egyik történetről a másikra, akkor sem csökken az érdeklődésem az események iránt. Kicsit sajnálom, hogy nem ez volt jellemző az évadra, de összességében elégedett vagyok az ívvel, amit a negyedik évad bejárt, még ha a megszokotthoz képest több volt rajta a felesleg. Szerinted sikerült a fináléval kicsit igazítani a teljes évad képén? Vagy mostanra már túlságosan sok minden történt, ami nem volt elég érdekes ahhoz, hogy ezt egy jól sikerült epizóddal feledtetni lehessen?

better-call-saul-episode-410-jimmy-odenkirk-4-935.jpg

Gaines: Egy jól sikerült utolsó epizóddal nem, vagy csak alig lehetne feledtetni, viszont egy jól sikerült évadmásodikfelével már annál inkább, és szerintem a negyedik évad elég erősen belehúzott a félidő után. Lehet, hogy kellett hozzá az az időugrás is, hogy eljussunk a szaftos részekhez, vagy egyszerűen csak Gouldék értenek az építkezéshez, mert Jimmy és Mike szála olyan csúcspontokon zárult, hogy én is szemet tudok hunyni emiatt a zűrösebb, érdektelenebb szakaszok-szálok felett. 

Jimmyről gyönyörű pszichológiai jellemzést adtál, mostanra tényleg a látszat lett számára egyedül fontos, és a kirekesztettségre az eddigi védekezés helyett offenzívával válaszolt. A Kristyvel közös jelenet valóban kulcsmomentum, szerintem is ott halt meg Jimmy McGill véglegesen, és született meg Saul Goodman végső formája, nem véletlenül, hogy ezután el is siratja egykori életét, reményeit, becsületességét a lefulladt autó volánja mögött. „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának” – tartja a híres szállóige, és Jimmynek az a tragédiája, hogy csak olyan klubnak akart a tagja lenni, amelyik soha nem fogja elfogadni. „A bolti tolvaj.” „Slippin’ Jimmy.” Levakarhatatlan címkék, de persze Jimmy is mindent elkövetett – mondjuk, a Davis & Mainnél –, hogy a rövidebb utat válassza a nehezebb helyett, mint ahogy Chuck is megtett mindent, hogy az első tévelygést pörölycsapással bosszulja meg. 

better-call-saul-episode-410-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

Apropó, Chuck: mennyire szomorú volt már a cold open? Bocs, Meryl Streep, de a Winner Takes It Allról mostantól már nem az ő Mamma miás magánszáma jut eszembe – pedig annak a nem túl jó filmnek az volt a legerősebb pillanata –, hanem a részeg Jimmy és a józan, szokás szerint szkeptikus, de mégis törődő báty, Chuck, ahogy álomba éneklik magukat. Előtte kibújt azért az önző szög Chuck zsákjából, mert a nagy húzódozás után egyszerűen nem hagyhatta, hogy Jimmy nagy napján az övé legyen a reflektorfény, és kieresztette a hangját, a háttérbe szorítva az ünnepeltet. Mégis, a jelenet láttán felvetődött bennem, talán volt igazság abban a búcsúlevélben, és ha volt, ha Chuck legalább egy részét őszintén gondolta, akkor még fájóbb, hogy Jimmy már csak egy újabb nagy szélhámosság aduászaként tudott gondolni rá, és arra használta, hogy elhitesse a 35. emeletiekkel, őszintén beszél, majd utána kiröhögje őket az 50. emeletről. Az epizód a kezdettel indult, a felavatással, a zárósnitt pedig („It’s all good, man!”) a vég, a névváltással, ám egyben egy új kezdet is, annak kezdete, amely felé eddig tartottunk.

Arról pedig, hogy Odenkirk mennyire jó színész, és hogy igen, ez már zsinórban a második epizód, amellyel simán versenybe szállhatna az Emmyért: hiába láttam, ahogy Jimmy a sírkőnél „boo-hoo”-zva eljátssza a gyászoló fivért, hiába tudtam, hogy a kortesbeszéde ugyanolyan hamisan cseng a szájából, mint az ABBA slágerének verzéje, mégis, az a gondolat villant be a bizottsági meghallgatás alatt, hogy mennyire szeretem Jimmyt, és mennyire együttérzek vele.

Egy percig sem hittem el, amikor azt mondja, jobb ember akar lenni Chuck emlékére, és úgy tűnik, mégis elhittem neki valamennyit.

 

Így aztán engem is övön aluli ütésként tudott érni mindaz, amit szegény Kimnek kellett átélnie. Mivel egy dolgot vettem biztosra az évad alatt, azt, hogy Jimmy és Kim kapcsolata széthullik az évadfináléra – még azt is tudtam, hogy lesz egy szomorú karaoke-jelenet, viszont azt hittem, az ő duettjüket fogom látni majd –, és ez az egy egyáltalán nem jött be, így aztán végképp nem merek jósolni a jövőjüket illetően, de az az egy biztos, hogy nem lesz szép látvány.

vlcsnap-2019-01-07-19h38m41s927.png

A legjobban viszont érdekes módon annak örülök az évadzáró kapcsán, hogy Mike majdnem felküzdötte magát a szezon MVP-jének (csak majdnem, mert ez a cím nyilván Kimet illeti). Peter Gould és Thomas Schnauz nem fukarkodtak a tragikummal, és szerintem az ő érdemük is, hogy Werner cselekedeit, döntéseit és viselkedését látva nem csak csóváljuk a fejünket, hogy hogyan lehet valaki ennyire naiv, hanem megszenvedjük, hogy ez az életébe került. Az Egerek és emberek fináléjának átültetésével egyébként sem lehet soha mellélőni, de ha nem építették volna fel ilyen precízen Werner és Mike cimboraságát, akkor az az éjszakai totál sem ütött volna ekkorát. Ahhoz képest, hogy Jimmyé volt a főszál, ez a jelenet volt a leghosszabb a részben – sőt, talán az egész évadban, bár nem méricskéltem eddig –, tíz percben, valós időben követhettük végig, ahogy Werner ráeszmél, soha többé nem hagyja el a sivatagot. Adam Bernstein pedig nemcsak a bevilágítással tetézte a drámát, hanem a vágás ritmusával is, azzal, hogy mikor távolodott el tőlük a kamerával, mikor mutatott közeliket, és mikor tartott ki egy-egy reakciósnittet, lehetőséget adva Jonathan Banksnak, hogy brillírozhasson. Eddig azt hittük, ő már a sorozat kezdete előtt, Matt gyilkosának kivégzésekor elvesztette az ártatlanságát, de ez az évad azt szemléltette, még mindig volt vesztenivalója. Az odáig vezető út szintén izgalmas volt, ha másért nem, ezért megérte behozni Lalót, mert így Mike-nak lett egy tisztán, világosan érthető küldetése – megkeresni Wernert –, amit egy belső tét – meg tudja-e menteni Gus halálos ítéletétől – és egy külső nyomás – egy harmadik fél is beleszól jolly jokerként – is tetézett, a legvégsőkig feszítve a versenyfutást az idővel és lelkiismerettel.

A kérdés már csak az, hogyan tovább. Az valószínű, hogy új fejezet kezdődik, és eljutottunk arra a pontra, amit a prequel sorozat bejelentésekor valószínűleg a legtöbben vizionáltunk és reméltünk – Saul Goodman kalandjai! –, az írók pedig elérték, hogy mire megkapjuk, már ne vágyjunk rá egyáltalán. Ami nem jelenti azt, hogy ne tekintenék optimistán az ötödik évadra: míg az idei nézőnaplóink első felében szenvedtem kicsit a sorozattal, a legutóbbi három-négy epizód visszahozta a lelkesedésemet. Igen, kíváncsi vagyok, hogyan lubickol majd újsütetű amoralitásában Saul Goodman, süllyed majd mélyebbre a bűnben, és kerül Gus Fring hálójába. (Belegondoltál, hogy Jimmy és Mike a harmadik részben – egy évvel a finálé előtt – találkoztak utoljára? És hogy akkor Mike óva intette Jimmyt az éppen aktuális svindlijétől? ) És most még kevésbé tudnám megjósolni, mennyi lehet még hátra a sorozatból, vagy mennyi szuflát látok benne. Ez lehetett volna akár a sorozatfinálé is, de örülök neki, hogy nem az lett.

vlcsnap-2019-01-07-19h42m43s469.png

Egyéb megfigyelések:

  • Az egy dolog, hogy milyen régen találkozott személyesen Mike és Jimmy, de most időrendben is teljesen más síkon zajli ka történetük. Werner menekülése rögtön az előző epizód eseményei után történik, míg JImmy esetében mindenképpen, napok-hetek teltek el ahhoz, hogy Jimmy ügye az ügyvédi kamara elé kerüljön. Ha jól sejtem ez sem véletlen, és a következő évadban nagyon lassan kerül majd Saul Goodman Gus Fring közelébe. (Fega)
  • ERNIE! (Gaines)
  • Az első jelenetről nem is ejtettem szót, pedig eszembe jutott, hogy a Total Eclipse of the Heart egy olyan dal, amit hasonló helyzetben én is bevállalnék, de annyira sem jönne össze, mint Ernie-nek. A dal attól még tökéletes választás volt az írók vagy a zenei szerkesztő részéről. (Fega)
  • A Kristyt alakító Abby Quinnt legutóbb egy elég jó független filmben, a Landline című családi tragikomédiában láttam, ahol Jenny Slate húgát játszotta (tökéletes casting), és a pazar színészgárda (John Turturro! Edie Falco!) fénypontja volt. Sajnálom kicsit, hogy nem kapott két-három sor dialógusnál nagyobb szerepet, de a reakciósnittekből ő is kihozta a maximumot. (Gaines)
  • Tudom, hogy nem szabad ilyen szintű realitásrt számon kérni a sorozatokon, ettől még furcsa volt, hogy a flashbackben Chuck ingben feküdt le a testvére mellé és nem kerített magának valami kényelmesebbet, kevésbé kényeset. (Fega)
  • RIP, óvatos, de jóhiszemű banktisztviselő, túl jó voltál erre a világra. (Gaines)
  • Tudod kiről nem ejtettünk egy szót sem? Gus és Gale. A párosuk a következő évadban még fontosabb lesz, még akár visszatérőket is el tudok képzelni a Breaking Badből, bár nem tudom ezt hogyan lehet összeegyeztetni a Breaking Bad filmmel, ami ha minden igaz idén tavasszel elkészül. (Fega)
  • Ha kötekednem kéne, azt mondanám, hogy Mike-nak elég villámgyorsan beugrott a rágós trükk, de szokás szerint élveztem a procedurális részét, meg a találgatás, hogy vajon mit tervez vele. (Gaines)
  • Nekem azért tetszett a parkolós trükk, mert ugye Mike évekig dekkolt egy ilyen helyen, szóval nyilván tisztában volt vele, hogy mit lehet abból a sorompóból kihozni és ki tudja mivel szórakoztatta el magát, mikor ott kellett ülnie a rendőrség parkolójában. (Fega)

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr3714545034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása